Figyelemre méltó írást osztott meg néhány napja a Miskolc adhatott blog. A Miért makukát veszünk szotyi helyett? – A borsodi nyelvjárásról című bejegyzés a címben feltett kérdésre ugyan nem ad választ (nem is adhat), ráadásul a nyelvészek nem is beszélnek „borsodi nyelvjárásról” (ez viszont a figyelmes olvasó számára a cikkből is kiderül), a cikk mégis több, mint a megszokott szógyűjtés. A szerző igyekezett lelkiismeretesen utánajárni annak, amit a Miskolc környékén használt nyelvváltozatról tudni lehet, így kitér arra, hogy az irodalmi nyelv is e környék nyelvjárásán alapszik, említi a szlovák hatást stb.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Bizonyos megállapításaival nehezen érthetünk ugyan egyet, de feltehetően itt sem vele, hanem a szakirodalommal kellene vitatkozni. Ha a kicsinyítés jellemzi is e nyelvjárást, azt már nehezebben lehetne bizonyítani, hogy szlovák hatásra. De ha ez így is van, a makuka aligha jó példa erre, hiszen szlovák eredetijében, a makuch(a) szóban nincs kicsinyítő képző: a [k] egyszerűen azért áll ebben a szóban, mert a [ch]-t ezzel helyettesítették: gondoljunk csak a technika szó széles körben elterjedt [teknika] ejtésére. Nem igaz az sem, hogy „ha egy szónak van két változata (zsömle – zsemle), abból az e betűset részesíti előnyben”: ez a kérdés sokkal összetettebb, és a kutatások szerint éppen a zsömle a semleges, a zsemle a ritkább (de még inkább igaz ez pl. a ser és a sör esetében).

Makuka
(Forrás: Wikimedia Commons / Roland zh / CC BY-SA 3.0)

Az írás abban is túlmutat a szokásos szólistákon, hogy a felsorolt szavak eredetét is igyekszik tisztázni. Sajnos ezeknél sem derül ki, milyen forrásokból dolgozott. A tócsnit a tótlángosból való eredeztetése első pillantásra ugyan nem zárható ki, de igazán csak hiteles forrás, illetve az a tény erősíthetné meg, hogy valahol valóban használják, használták a tótlángos elnevezést. Sajnos inkább azt kell feltételeznünk, hogy ez a Wikipédia forrásmegjelölés nélküli találgatásának átvétele. Az ezt a verziót megerősítő adatok híján inkább arra hajlanánk, hogy a tócsni elnevezés a tocsoggal függ össze, amit az is megerősít, hogy más elnevezései is ilyen hangutánzó-hangulatfestő jellegűek (pacsni, pacsa, taccs, tócsi stb.), és talán az olajos, tocsogó ételre utalnak.

A hasonló listák kapcsán mindig fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy azért, mert egy szót egy tájegységhez kapcsolódóan ismerünk meg, még nem biztos, hogy a szó azt a tájegységet jellemzi. Így például a cikkben szereplő levonó ’matrica’ Erdélyben is használatos, feltehetően széles körben elterjedt a nyelvterület keleti felében. A bejegyzést mindenképpen érdemes elolvasni, mert számos érdekes nyelvi adatot találunk benne, de azért a leírtakat kezeljük óvatossággal!