Az emberi nyelvben is felfedezhető ez: a leggyakrabban használt szavaink, az „egy” és az „a” kimondásához sem kell sok idő.

Stuart Semple, a brit Roehamptoni Egyetem kutatója szerint ez a tény segíthet többet kideríteni az emberi nyelv eredetéről. Az úgynevezett rövidség törvénye alapján minél rövidebb egy szó, annál gyakrabban használjuk, míg a hosszabbakat jóval ritkábban. „Ezáltal hatékonyabb a kommunikációnk, mert nem tart örökké, amíg a másikkal dolgokat közlünk. És ez az összes nyelvre érvényes” – magyarázta Semple.

Semple kutatótársaival egy tajvani makákófajt (Macaca cyclopsis) vizsgált meg tüzetesebben, hogy kiderítse, vajon az állatvilágban is érvényes-e a rövidség törvénye.

A makákók gyakran kommunikálnak hangokkal: 35 különböző hangjelzéssel rendelkeznek, igaz, ezek pontos jelentése még magyarázatra vár. A kutatók a hangadás hossza és alkalmazásának gyakorisága közötti összefüggést elemezték.

Úgy tapasztalták, hogy a legtöbbször kiadott hangok – üdvözlések, morgások, kedveskedések – igen rövidek voltak: ezek alkották a mindennapi szókincsüket. Azok pedig, amelyek ritkán fordultak elő – például üvöltések vagy síró hangok – nagyon hosszúra nyúltak.

A makákók nem csak időt és energiát takarítanak meg ezzel, de így sikerül azt is elkerülniük, hogy a ragadozók túlzottan felfigyeljenek rájuk – idézte a kutatókat a BBC.

Az emberek és a makákók közötti hasonlóság utalhat arra, hogy közös ősünk is alkalmazhatta a „rövidség törvényét”.