Vízbefojtás, alvásmegvonás, fóbiáknak (pl. rovaroknak vagy sötétségnek) való kitevés: elítélendő, bűnös – és teljességgel hiábavaló módszerek, állítja egy ír tudós, Shane O'Mara. A kínzás ugyanis éppen azokat az agyterületeket célozza meg, amelyek az emlékek eltárolásáért és előhívásáért felelősek.

A kínzás mint kihallgatási módszer (bár a legtöbb civilizált országban, így pl. az Egyesült Államokban is tilos) nem ismeretlen Nyugaton sem. Az elfogott terroristákat ugyanúgy „alapos kihallgatásnak” vetették alá, mint a középkorban perbe fogott boszorkányokat. Noha a kínzás hatástalanságáról számos történet kering, neurológiai szempontból ezt csak most támasztották alá.

O'Mara kutatásai rámutattak, hogy az ismételt nagyfokú stressz (ami kínzás közben fokozottan jelen van) a hippokampusz és a prefrontális agykéreg zsugorodását okozhatja. Az agy ezen régiói felelősek az emlékek feldolgozásért, tárolásáért, előhívásáért, illetve a magasabb szintű döntéshozatalért, és mindkettőt jelentősen befolyásolják a stresszhormonok. Minél tovább tart a stressz, annál valószínűbb a kompromittált működés és a szövetelhalás.

A megkínzott személyek a kínzás hatására bármit hajlandók beismerni, hogy megszűnjön a fájdalom és a félelem. Mivel a kihallgatók kérdéseiket előfeltételezésekkel teszik fel, az áldozatok ezeket könnyen a magukévá teszik, és a stressz hatására nem létező emlékképeket hívnak elő – a kérdésekben elvártaknak megfelelően. Minél tovább tart a kínzás, annál inkább torzul a valóság (és károsodik a homloklebeny), és a kihallgatottaknak gyakran fogalmuk sincs, hogy éppen hazudnak vagy képzelegnek.

A tanulmány a kihallgatók személyére is kitér. Bármilyen különös, de a kínzás számukra is nagyfokú stresszel jár, így agyuk ugyanúgy sérül, mint a kihallgatottaké. Így hajlamosabbak elhinni a kicsikart, de pontatlan vagy nem valós információt.

A kínvallatás erkölcstelensége semmivel sem magyarázható és menthető, mégis sokan érvelnek mellette azért, mert véleményük szerint egy ember fájdalma sok száz, akár ezer életet is megmenthet. A tanulmány – szerencsére – az ő igazukat is cáfolja...