Előző cikkünkben láthattuk, hogy az anekdotázó író, Illés Béla, hogyan ábrázolja az első világháború előtti, dualizmus alatti Kárpátalja (s ezen belül főként Bereg megye) életét, hétköznapjait, nemzetiségi képét és tájait. A továbbiakban az is kiderül, mi történik – a történelmi eseményeket az írói fantázia keretein belül elhelyezve – az 1918-as összeomlást és a Tanácsköztársaságot követően, a csehszlovák uralom alatti Kárpátalja (Podkarpatská Rus) első éveiben.

Akár Kárpátalja, az eszperantó atyjának, Zamenhofnak szülőhazája, Białystok is többnemzetiségű város és vidék; ez késztette arra az eszperantó megalkotóját, hogy az egymás mellett élő népek számára közös és semleges közvetítő nyelvet teremtsen. Az eszperantó és az általa kínált megoldás így – talán nem meglepő módon – Illés Béla Kárpáti rapszódia című regényében is megjelenik, és sajnos – a történelem további menetét ismerve – villámgyorsan annak süllyesztőjébe is kerül.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az eszperantó és Kárpátalja

Egy etnikailag ilyen sokszínű vidék esetében – ahol ugyan a magyarságba történő asszimiláció a helyi zsidó és ruszin lakosság részéről is jelentősnek mondható a városi lakosság körében – a közös, összekötő nyelv kérdése (túl a hivatalos államnyelven) a Kárpáti rapszódiában is felmerül. A regény lapjain – még a Monarchia idején – a kötet főhőse, Bálint Géza a szomszéd leánnyal, Kálmán Erzsivel diskurál:

Egy vasárnap délután, mikor az árva vadgesztenyefa alatt ülve olvastam, Kálmán Erzsi megszólított.

– Nem akar eszperantót tanulni? – kérdezte.

– Mi az az eszperantó?

– Még azt sem tudja? – nevetett Erzsi. – Világnyelv! Mikor az egész világ egy ország lesz, minden ember eszperantóul fog beszélni.

– Maga beszél eszperantóul? – kérdeztem.

– Még nem, de most nekifogok a tanulásnak. A munkásotthonban eszperantó-tanulókör nyílt. Hat hónap alatt meg lehet tanulni eszperantóul. Szóval, ha most nekilátok, idejére készen leszek.

– Idejére? Szóval, úgy gondolja, hogy hat hónap múlva az egész világ egy ország lesz?

(217–218. oldal)

A kérdés szinte költői; az első világháború előestéjén különösen az. Talán nem is meglepő a folytatás, amikor is a fejezet végén – időben valamivel később – Géza ismét találkozik Erzsivel:

– Igaz, már rég meg akartalak kérdezni, Erzsi: tanulsz még eszperantóul?

– Csak nem gondolod, hogy ilyen szamársággal töltöm az időmet – felelte barátnőm.

(226. oldal)

Igazán tömör és őszinte összefoglalása a helyzetnek: a nacionalizmusok fénykorában, az első világháború előtt az internacionalista eszperantónak vajmi kevés esélye volt arra, hogy alternatívát kínáljon a nacionalista retorika helyett.

Kárpátaljai fergeteg

Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918 végi összeomlása és felbomlása Kárpátalját sem kerülte el. Szempontunkból az azonban érdekes, hogy a Károlyi-kormánynak a nemzetiségek közül egyedül a ruszinokkal sikerült megegyezni. Ha mégoly tiszavirág-életű esemény is volt ez: az 1918. évi X. számú Néptörvény intézkedett az etnikai határok mentén felállítandó Ruténföld (Ruszka-Krajna) létrehozásáról. A területet legmagasabb szinten annak ruszin minisztere, Szabó Oreszt irányította Budapestről – egészen a Tanácsköztársaság megalakulásáig. Illés Bélánál ezt olvashatjuk a kérdéses időszakkal kapcsolatban:

Magyarország kormánya autonómiát adott Kárpátaljának. Most nem Kárpátalján élünk, hanem Ruszka-Krajnában. Ez jó.

(401. oldal)

Mindeközben, már a Károlyi-kormány idején a csehszlovák hadsereg nyugat felől és a román haderő Erdély irányából nem szűnik meg újabb és újabb területfoglalásokat intézni Ruszka-Krajna területén: a csehek még január elején elfoglalják Ungvárt. A Tanácsköztársaság pedig, mely Magyarországon is alig 133 napig létezett, Ruszka-Krajnában mindössze negyven napot élt meg. A kommunista Magyarország elleni hadműveletek a térségben román oldalon április 16-án, csehszlovák oldalon április 23-án indulnak meg, és az erőviszonyok kevés kétséget hagynak a küzdelem kimenetét illetően. Ezekben a harcokban regényünk főhőse is részt vesz, meg is sebesül, s mire a kórházból kiengedik, már a Tanácsköztársaság is összeomlott.

A Monarchia összeomlásával, a Károlyi-kormány és a Tanácsköztársaság intermezzójával, a csehszlovák és a román katonai előnyomulással párhuzamosan azonban más efemer jelenségek is zajlanak a régió hatalmi vákuumában. Az 1918 novemberében megalakult Hucul Néptanács (és talán legfontosabb vezetője, Sztepan Klocsurak) egyik fő feladatának a szétesett helyi közigazgatás újjászervezését tekinti, valamint a kapcsolatfelvételt az úgynevezett Nyugat-Ukrán Népköztársasággal, mely a Monarchia ukrán lakta területein jön létre, s mely már 1918 novemberében ideiglenes alkotmányában kimondta, hogy Magyarország ukránok lakta területei is ennek az államnak a részét képezik.

Nyugat-Ukrán Népköztársaság, 1918
(Forrás: Wikimedia Commons / PANONIAN)

A magyar hatóságokkal való szakítás 1919. január 8-án lett teljes, amikor Kőrösmezőn kikiáltották a Hucul A ruszinok Kárpátalján két nagy etnikai csoportra oszthatók: síklakók (dolisnyákok) és hegylakók (verhovinaiak). Utóbbiak közt megkülönböztethetőek a lemkók, a bojkók és a huculok.Köztársaságot. Utóbbi azonban – közvetlenül a román csapatok szomszédságában – nem volt kimondottan hosszú életű alakulat: az év májusára a románok megszállták a „köztársaság” teljes területét. A Hucul Köztársaság vezetői ekkor Csehszlovákiához fordultak, s kérték azt, hogy a románok által megszállt kárpátaljai területeket is csatolják Csehszlovákiához. Minderre azonban egészen 1920 novemberéig várni kellett, míg a románok kiürítik a területet.

A ruszinok csoportjai
(Forrás: Wikimedia Commons / Kacsinkó Adrián Gábor)

Mindeközben a „ruszin nép kongresszusa” 1919. január 21-én Huszton kimondja, hogy a történelmi Magyarország ruszinjait egyesíteni kell Nagy-Ukrajna ukrán-ruszin lakosságával, majd egy nappal később Kijevben sok kerül a Nyugat-Ukrán Népköztársaság és a már 1917 novemberében kikiáltott Dnyeper-menti Ukrán Népköztársaság egyesülésére. Az így létrejött Nagy-Ukrajna azonban a párizsi békekonferencián nem nyeri el a nemzetközi legitimációt: 1921-re keleti felét megszállja a későbbi Szovjetunió, nyugati részeit pedig (1923-ra már az antant által is szentesített formában) Lengyelország, kisebb részein pedig Románia és Csehszlovákia.

Mindezen események azonban Illés Béla Kárpáti rapszódiájában csak érintőlegesen szerepelnek, a kötet harmadik részében (Zsatkovics Gergely királysága) sokkal inkább azt követhetjük nyomon, hogy lassan de biztosan hogyan is válik Kárpátalja, Ruszka-Krajna Csehszlovákia részévé Podkarpatská Rus néven.

Csehszlovákia 1918–1938
(Forrás: Wikimedia Commons / PANONIAN)

Gregory Zhatkovych tündöklése és bukása

A Kárpátalja megszerzéséért folytatott diplomáciai küzdelemnek szépen fellelhető íve van a regény lapjain:

Az osztrák-magyar monarchia romjain alakult Csehszlovák köztársaság elnöke, Masaryk április végén felhívást intézett Kárpátalja népéhez.

„A népek önrendelkezési jogának szent elve értelmében, magatok fogtok dönteni sorsotok fölött, drága testvérek – állott a felhívásban. – A Kárpátalján levő csehszlovák haderőnek nincs joga elhatározásotokat befolyásolni – így Masaryk –, de kötelessége elhatározásotoknak súlyt adni.”

(431. oldal)

Az igazság az, hogy már 1918 novemberében a még májusban megalakult Ruszinok Amerikai Néptanácsa az Egyesült Államokban tartott kongresszusán kimondja annak igényét, hogy Kárpátalját (a majdani) Csehszlovákiához kell csatolni, s erről a döntésről értesítik Woodrow Wilsont is. 1919. január 7-én egy másik ruszin tanács, ezúttal Eperjesen, fogalmazza meg azt, hogy Kárpátalját és az ott élő ruszinokat Csehszlovákiához kell csatolni. Ennek a tanácsnak az elnöke, Anton Beszkid, a Ruszinok Amerikai Néptanácsának képviselőjével, Gregory Zhatkovychcsal (magyarosan, a regényben is szereplő formában: Zsatkovics Gergely) Masaryk társaságában együtt vesz részt a párizsi békekonferencián. Illés Bélánál ezt olvashatjuk Zsatkovics Gergelyről:

Zsatkovics Gergely New York-i ügyvéd, a General Motors Rt. jogtanácsosa 1878. április 12-én született Magyarországon, a Bereg megyei Verecke községben.

(515. oldal)

Kicsivel később pedig:

Zsatkovics Gergely Kárpátalján született. Apja a ruszin szabadság egyik leglelkesebb és legbátrabb harcosa volt, kit a zsidók kiüldöztek az országból. Afeletti fájdalmában, hogy hazáját el kellett hagynia, megszakadt nemes szíve. A kis Gergelynek saját munkájával kellett magát és özvegy édesanyját eltartania. Még csak ötéves, mikor reggeltől estig újságot árul New York utcáin. Tízesztendős korától egy gyárban dolgozott – és éjszakákon át tanult. Magánúton elvégezte a középiskoláit, aztán az egyetemre került. Arra az egyetemre, melynek egyik tanára Wilson volt – ugyanaz a Wilson, aki ma Amerika elnöke.

(526. oldal)

Zhatkovych, bár valóban a GM jogtanácsosa lett, 1886-ban született a Bereg megyei Galamboson, ahonnan ötéves korában vándorolt ki családjával az Egyesült Államokba, ahol apja ruszin-amerikai újságot gründolt, ám később más egyetemen tanult, mint ahol Wilson tanított. Az viszont igaz, hogy Zhatkovych és Wilson a Ruszinok Amerikai Néptanácsának működése révén kapcsolatban álltak egymással.

Az is tény, hogy 1919. március elején Masaryk támogatására és támogatásával Zhatkovych Ungvárra érkezik, ahol az ottani ruszin néptanáccsal egyeztet Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolásáról. A csehszlovák küldöttség, bár elismerte, hogy Kárpátalja soha nem volt része a cseh és szlovák területeknek, érvelt azzal, hogy az amerikai és a kárpátaljai ruszin néptanácsok kimondták az egyesülést, illetve azzal, hogy inkább csehszlovák-ruszin unió, mint bármi más.

Kárpátalja kérdését a párizsi békekonferencia Nagytanácsa 1919. február 5-től tárgyalja: meghallgatják a térség bekebelezésében érdekelt, a győztesek oldalán álló országok képviselőinek küldöttségeit, s albizottsági keretek közt döntenek annak további sorsáról. A regény lapjain mindez úgy jelenik meg, hogy az amerikai Pittsburghben (!) kongresszusra gyűlnek össze Európa felszabadításra váró népeinek képviselői, köztük Zsatkovics Gergely is. A kongresszuson Mr. Smidt amerikai szenátor elnököl, aki egyben a General Motors egyik igazgatója is, nem mellesleg a regény lapjain így Zhatkovych munkatársa és főnöke.

[Smidt e]lnöki csengőjével – nagy nehezen – csendet teremtve, türelmesen meghallgatta a megalakítandó Csehszlovákia képviselőjét, ki azzal az indoklással követelte magának a Kárpátalját, hogy ez a föld valamikor – ezer év előtt – Szvatopluk morva birodalmához tartozott. – Meghallgatta a megalakítandó Lengyelország képviselőjét, aki azzal az indoklással követelte Kárpátalját, hogy az ország déli szomszédja, és lakói ugyanazon a nyelven beszélnek, mint a megalakítandó Lengyelország déli tartományának, Galíciának lakosai. És meghallgatta a megalakítandó Nagy-Románia képviselőjét, ki azon az alapon követelte magának Kárpátalját, hogy ott közel négyezer román lakik, és különben is az országocska északnyugati szomszédja Nagy-Romániának.

(518–519. oldal)

Ungvár látképe
(Forrás: Wikimedia Commons / Татомир Ростислав Миронович)

1919 áprilisának elején Beneš már azt táviratozza Masaryknak Párizsból, hogy Kárpátalja nem hivatalosan ugyan, de nyert ügy, 1919 májusára összehívják Kárpátalján a Központi Ruszin Nemzeti Tanácsot, mely egyhangúan elfogadja az Amerikai Ruszinok Néptanácsának korábbi határozatát. Ugyanitt születik döntés arról, hogy Gregory Zhatkovych, Zsatkovics Gergely lesz Kárpátalja teljhatalmú minisztere. Sajátos, hogy formailag Kárpátalját Csehszlovákiának az Ausztriával kötött saint-germaini békeszerződés juttatja már 1919. szeptember 10-én, a Magyarországgal megkötött 1920. június 4-i békeszerződés csupán megerősíti azt.

Mindeközben Csehszlovákiában 1920 februárjában alkotmányt fogadnak el, mely szerint Podkarpatská Rus saját önkormányzattal, törvényhozással (szojm) rendelkezik, élén pedig kormányzó áll. Masaryk 1920. május 5-én nevezi ki kormányzónak Zhatkovychot, aki azonban, annak ellenére, hogy szűkebb hazája a térség egyik legdemokratikusabb államának részévé válik, a közép-európai politika mocsarában elsüllyedni látva a wilsoni pontokat s velük a ruszin nemzeti önrendelkezést, alig egy év múlva, 1921. május 17-én lemond pozíciójáról.

Csehszlovákia etnikai viszonyai – 1930
(Forrás: Wikimedia Commons / Mariusz Pazdziora / CC BY 3.0)

A csalódott Zhatkovych lemondásának okai között szerepel az is, hogy Podkarpatská Rus etnikai határait Csehszlovákia sem veszi figyelembe (ruszinlakta területek kerülnek Szlovákiához), parlamenti választásokra Ruszinszkóban (egészen 1924-ig) nem kerül sor, hivatkozással a régió fennálló „bizonytalan” belpolitikai helyzetére – így a térség lakosságának sokáig képviselői sincsenek Prágában. Az igazi hatalmat a cseh központi kormányzat a frissen kreált (és Prágából idevezényelt) alkormányzó hatáskörébe utalja, a helyi közigazgatást ellepik a cseh (és kisebb számban szlovák) hivatalnokok, akiknek a nyelve ráadásul kizárólag a cseh lesz. Utóbbi jelenség a regényben is szemet szúr a már csehszlovák uralom alatt álló Kárpátaljára vonattal érkező Bálint Gézának:

Az egyórás utazás közben azon a táblán elmélkedtem, ami a vasúti pénztár fölé volt kiakasztva. A táblán négy nyelven – csehül, franciául, szlovákul és ruszinul – ez volt olvasható:

A pénztáros nem ért se magyarul, se zsidóul. Az e nyelvű kérdésekre nem válaszol és az e nyelven kért jegyeket nem szolgáltatja ki.

A csehek jó tanítványai a magyar sovinisztáknak. Már csak az kell, hogy mesét írjanak arról, hogy miért nem étel a gulyás és miért nem ember a magyar – és minden úgy lesz, ahogy volt.

(482. oldal)

Gregory Zhatkovych lemondása után visszatér korábbi jogtanácsosi munkájához s Pittsburghben hal meg 1967-ben. De hogy mi történik Kárpátalján a csehszlovák időkben a két világháború között, hamarosan kiderül cikksorozatunk folytatásából.

Felhasznált irodalom

Bonkáló Sándor: A rutének (ruszinok). Franklin-Társulat kiadása, Budapest, é.n.

Fedinec Cilla: A Csehszlovákiához került Kárpátalja (1918–1921)

Fedinec Csilla: Ruszinok és magyarok a Kárpátalján 1918–1921

Illés Béla: Kárpáti rapszódia. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1965.

Kárpátalja 1919–2009 történelem, politika, kultúra. Argumentum Kiadó, MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, Budapest, 2010.

Komoróczy Géza: Zsidók az Északkeleti-Kárpátokban. Kárpátalja. A 16. századtól a 19. század közepéig. Aposztróf Kiadó, Budapest, 2013.

Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség a dualizmus korától napjainkig. (Szerk. Bányai Viktória, Fedinec Csilla, Komoróczy Szonja Ráhel). Aposztróf Kiadó, Budapest, 2013.