Mint az a párizsi Le Figaróban olvasható, a nőket még ilyen arányok mellett is elsősorban tanúként, valamely esemény áldozataként, anyaként hívják meg – jobbára olyan témák tárgyalására, amelyekben érvényesülhet érzékenységük, érzelmességük. Erre a következtetésre tekintélyes testület jutott: az a bizottság, amelyet Roselyne Bachelot szolidaritási miniszter hívott életre, hogy elemezzék a nők szerepét a francia médiában.

A grémium tagjai hat esti és négy reggeli tévéhíradót, három interaktív rádióműsort és hat hetilapot vettek górcső alá szeptember 19. és 25. között. Az általuk tapasztaltak eredményét decemberben hozták nyilvánosságra. Kimutatták, hogy a „szakértőnők” aránya az írott sajtóban a legalacsonyabb, mindössze 15 százalék, a rádióban a legmagasabb, de ott sem több 23 százaléknál, a televízióban pedig 18 százalék.

Michele Reisernek, az alkalmi bizottság elnökének a konklúzióját valahogy úgy lehet magyarra fordítani, hogy „a tudás férfidolog maradt” a médiában.

A testület a meglehetősen tág férfi-női aránytalanság ellenére is hinni szeretne abban, hogy noha a számok még nem nagyon változnak, a közbeszédben már megindult a fejlődés. „Kezdik felismerni a problémát” – vélekedett Brigitte Grésy, a szociális ügyek felügyelője, a bizottság jelentéstevője. Az ő szemében nem csupán arról van szó, hogy meg kell felelni a nemek közötti egyenlő esélyekre vonatkozó elvárásoknak: a kérdésnek van gazdasági vonatkozása is. Az egyre inkább konkurenciára épülő világban a női szakértők megkérdezésével a hölgyhallgatóság figyelmét is jobban fel lehet kelteni. Ez szerinte „már nem csupán feminista vélemény, hanem a hivatásos kommunikátorok által is elismert megközelítés, a médiának pedig nagyobb változatosságot biztosít”.

„Túl gyakran látni ugyanazokat az arcokat. Egyes férfi szakértők annyit szerepelnek, hogy a közönség már alig figyel rájuk” – hangsúlyozta Grésy, aki szerint nem csupán a szereplők neme a lényeg, hanem a médiában megjelenő sztereotípiákra is figyelni kell: a médiában nem egyszer ugyanazokhoz a sablonokhoz igazodnak a nők és a férfiak. A raportőr meggyőződése, hogy a helyzeten csak eltökélt fellépéssel, megfelelő kulturális és politikai programok révén lehet javítani.

Maga a miniszter úgy fogalmazott, hogy „a média nem csupán képet ad a világról, hanem olyan értékrendet is sugároz, amely minden nemzedéket formál. Másfelől a médiának tükröznie kell a társadalom fejleményeit is, márpedig napjainkban a nők között ugyanolyan a diplomások aránya, mint a férfiak között, így egy olyan kerekasztal-tanácskozás, amelyben kizárólag férfiak vesznek részt, gyanúsnak tűnik”.

Bachelot méltatta a több mint egy éve elindított önszabályozási erőfeszítést, amely a francia médiában fokozatosan, de erőteljesen ráébreszti a résztvevőket a kérdés fontosságára.

A francia tévéadók elnökei tavaly kötelezettséget vállaltak arra, hogy javítják a nőkről alkotott képet, ám az azóta eltelt időben nem sok történt. A bizottság javaslata szerint ezért össze kellene állítani azoknak a nőknek a listáját, akik kimagasló szinten képesek megszólalni a médiában egy-egy szakmai kérdésről. Ez hasznos lehet, hiszen a médiumok gyakran vannak abban a helyzetben, hogy sürgősen szükségük lenne egy elismert szakértőre, legyen az férfi vagy nő.