A rejtőzködő kismadár több mint 1160 hangot képes kiadni, a mezei pacsirta csak 341-et, a feketerigó pedig mindössze 108-at. A Cornell és a Bathi Egyetem kutatói 49 – Amerikában, Európában és Dél-Afrikában élő – énekesmadárfaj három-három hímjét tanulmányozták. Összevetették agyuk méretét és alakját azzal, mennyire hosszú és összetett az énekük.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Több tucat különböző hangot képesek megtanulni azok a madarak, amelyeknek nagyobbak a „felsőbb” agyterületeik, mint az „alacsonyabb” régiók – idézte a The Guardian online kiadása az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) megjelent tanulmányt.

A „felsőbb” agyi régiók több megismerési és tanulási funkciót irányítanak, az „alacsonyabbak” a mozgásműködésben játszanak fontosabb szerepet. A nagyobb felső agyterületekkel rendelkező fajoknak szélesebb a hangrepertoárja: a feketerigó 108, a mezei pacsirta 341 hangot képez, ám lelkes erőfeszítéseik eltörpülnek a csalogány 1160 hangos skálája mellett.

Azok a fajok, amelyeknél az alsóbb agyi régiók nagyobbak a felsőbbekhez viszonyítva, csak néhány hangot képesek kiénekelni. Közéjük tartozik az erdei pityer, a partifecske és a citromsármány.

A kutatás elsőként állapította meg, hogy a madarak tanulási képessége nem az agyuk méretével, hanem struktúrájával áll szoros kapcsolatban. Székely Tamás, a Bathi Egyetem Biodiverzitás Laboratóriumának biológusa elmondta: kutatásuk nemcsak az énekes madarak rendkívül összetett és érdekes vizsgálata, hanem egyedülálló információval szolgál arról, hogyan járulhat hozzá az agyfejlődés az emberi nyelvi képességek alakulásához.

Párhuzamot lehet felfedezni ugyanis a között, ahogy a madáragy az összetett dalok előállítására kifejlődött, illetve a között, ahogy az emberi agy fejlődése lehetővé tette a beszédet – magyarázta Székely.

Neurológusok szerint az ember azért tud beszélni, összetett célokat kitűzni és elérni, mert a felsőbb agyterületei – az agykéreg és különösen a homloki agykéreg – tovább fejlődtek.

Az ember nyelvi készségeket irányító agyterületei érnek a legtovább, teljesen csak a húszas életévek elejére fejlődnek ki. Azoknál a madárfajoknál, amelyek bonyolultabb dallamokat tudnak megtanulni, valószínű, hogy a felsőbb agyterületek a szexuális kiválasztás következtében fejlődtek inkább. Vagyis a nőstények azokat a hímeket választják szívesebben, amelyek bonyolultabb dalt tudnak előadni.