Nekem újdonság ez a "másképp írjuk, másképp mondjuk" szabály, de ha nem volna az, akkor is valahol a bugyuta-bizarr vonalon tudnám elhelyezni, hangulatomtól függően. Szerintem itt a problémát az okozza, hogy míg a betűink hangjelölő íráshoz tartoznak, addig a számok fogalomjelek, és ebből kifolyólag problémákat szül, ha kombináljuk a kettőt. Hasonló problémákat, mint a japánok esetében, csak mivel náluk ez az egész írást áthatja, komolya hagyománya és kultúrája (japánokról lévén szó, azon sem lepődnék meg, ha még művészete is volna) van. Nálunk meg nincs. Ezért náluk nem probléma, ha egy jelnek 8-10 kiovasása is van, nálunk meg már kettő is sok. Az 1938., véleményem szerint az ezerkilencszázharmincnyomlcadik év fogalmát jelöli, kontextus nélkül az időszámítás szerinti tartományban. De fogalmat jelöl, nem hangalakot, kiolvasni mindig úgy tudjuk, ahogy a vele kombinált egyéb dolgok megkövetelik. 1838. január 9.-ként nyilván ezernyolcszázharmincnyolc lesz az olvasat. Az 1838-i esetében nyilvánvalóan ezernyolcszázharmincnyolcadik év.

@h2o: szerintem ragaszkodsz egy fogalomjelölés egyik olvasatához, mintha hangjelölt lejegyzés volna, olyannyira, hogy inkább lecseréled az utána lévő, explicit hangjelölt elemet, hogy kijöjjön, amit akarsz. Szerintem ez nem jó.

@nudniq, veled értek egyet, de alapvetően én nem érzem az 1838.-at az ezernyolcszázharmincnyolcadik év rövidítésének, úgy gondolom, hogy a fogalmát jelöljük vele, amit egyszer ezernyolcszázharmincnyolc-nak, másszor meg ezernyolcszázharmincnyolcadik év-nek olvasunk ki. Ahogyan az 1 olvasata is 'egy' önmagában, az 1. írásképben meg... itt mi lenne? 'el', a pont meg a 'ső'? A probléma az, hogy fogalom- és hangjelölő elemeket keverünk, de nincsenek rá jól kialakult terminusaink és fogalmaink. Hiszen a fenti összeállításban az 1 az egyes szám fogalmát, a pont meg a sorszám fogalmát jelöli. Ha valamely számnevünk sorszám megfelelője teljesen szintetikus és felbonthatatlan (pl. első, hagyjuk a nyelvtörténetet, szinkron szinten felbonthatatlan), akkor azzal szembesülünk, hogy a két jelnek együtt egy olvasata van. a 2. is határeset. De igazából a többi is. Szerintem egyszerűen a fogalmuk alapján lejegyzett dolgokat nem lehet késes módon hangalaknak megfeleltetni, csak a helyzetnek megfelelően, ami viszont betűvel van leírva, az egyértelműen hangalakot jelöl, tehát nem abban variálunk.

@h2o: ha mindenképpen -i toldalékkal akarom mondani, akkor úgy érzem, hogy azt a teljes kifejezést ki kell a toldalék előtt ejteni, amit rövidítene az 1838. ( = ezernyolcszázharmincnyolcadik év) tehát:

"ezernyolcszázharmincnyolcadik évi"

Szerintem az "1838-i"-t az alsó tagozatban tanult "másképp írjuk, másképp mondjuk" szabály alapján kell kiolvasni így: "ezernyolcszázharmincnyolcas" ["-i"------>"-as"].

@Sigmoid: Tisztességes magyar ember vesszőt tesz a "hogy" elé. Amúgy meg a legegyszerűbb azt írni, hogy "március 4.", mivel mindenki tudja, hogy ennek olvasata [március negyedike].

Tisztességes magyar ember nem ír le olyat hogy március 4-e, maximum ha azt kérdezi, hogy "Aztán a kisérettségi időpontja máricus négy-e, vagy nem-e?" (bár inkább ilyet se).

Szóval ismét anomáliával van dolgunk, amikor az akadémiai helyesírás hülyeséget állít.

Tisztes pesti magyar nyelven "március 4.-e" vagy "március negyedike".