Az új elnök az MTI-nek adott interjúban kiemelte: az Írószövetség tisztújító ülése „irodalomtörténeti pillanattal” ért fel, hiszen ilyen sok fiatal alkotó még soha nem került az 56 fős választmányba, sem az elnökségbe.

„Ezt komoly sikerként könyveljük el, de ebből adódóan a felelősségünk is nagy, hiszen az idősebb generációk bizalmával gazdálkodnunk kell. Az ő tapasztalataikra és tanácsaira építve, a mi munkabírásunkat bevetve igyekszünk egyfajta szimbiózisban küzdeni a magyar irodalom érdekeiért” – fogalmazott Szentmártoni János.

A Magyar Írószövetség közgyűlésén felszólalt Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Tarlós István főpolgármester és kultúráért felelős helyettese, Csomós Miklós, valamint az Országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor is.

„Ennyi politikai vezető még nem tisztelte meg jelenlétével az Írószövetség tisztújító kongresszusát; ezt egyrészt megtiszteltetésnek érezzük, egyben jelzésértékűnek is” – jegyezte meg a szervezet új elnöke, aki bízik abban, hogy a minisztérium és a főpolgármesteri hivatal részéről elhangzott támogató ígéreteket sikerül a gyakorlatban is valóra váltani.

Közlése szerint első lépéseként az Írószövetség székházáról kíván tárgyalni az azt tulajdonló VI. kerület polgármesterével, majd a fővárossal, és velük közösen kidolgozni az épület és a szövetség biztonságos működtetésének hosszú távú konstrukcióját.

„Az állami támogatás 2000-ben még 16 millió forint volt, és korábban akadt példa az évi 20 millióra is, ám az elmúlt években radikálisan visszaesett 6 millióra. Ez a vegetálásra sem elegendő, hiszen az évi 16 millió sem volt elég még a székház fenntartására sem. Az Írószövetség könyvtára is nagy bajban volt anyagilag, be is zárt egy időre, de éppen akkor szűnt meg a postás szakszervezet Benczúr utcai könyvtára, és felajánlották, hogy egyesüljön a két gyűjtemény. Ez remek ötlet volt, azóta kicsit bővült is, és nyilvános könyvtárrá vált” – idézte fel Szentmártoni János az utóbbi esztendők megoldásra váró anyagi helyzetét.

A kormányzat tervei szerint 2011 elején évi 1 milliárd forinttal indul el a könyv- és olvasáskultúra fejlesztését célzó, régóta tervezett Márai Program, amellyel Szentmártoni János szerint az írók és a kiadók egyaránt jól járnak. Úgy vélte, a nagyszabású projekt „a megváltást nem hozza el”, de egyszerre szolgálja a kárpát-medencei magyar könyvtárak állományának gyarapítását, irodalmi rendezvények támogatását, lesz benne műfordítói, valamint írói ösztöndíjprogram, és az írószervezetek is forrásokhoz juthatnak majd belőle.

Arra kérdésre, hogy az írószervezetek részéről várható-e közeledés egymás felé, Szentmártoni János elmondta: az Írószövetségnek egymagában is képviselnie kell az egész magyar írótársadalmat, amikor irodalmi érdekekért küzd, de természetesen konszenzusra kívánnak jutni minden írószervezettel. Hozzáfűzte: sok a tagságokban az átfedés, így nem különülnek el radikálisan az írói közösségek.

„Az elmúlt húsz évben a folyóiratokban, a könyvkiadókban és a közéletben folyó viták, harcok mellett az írók egy dologról megfeledkeztek: hogy olvasóikat visszahódítsák” – jelezte a legkomolyabb feladatot az Írószövetség új vezetője.

Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a „plázakultúra”, a celebvilág, a képek diktatúrája szinte teljesen elhódította a tömegeket az irodalom olvasásától. Ezért – folytatta Szentmártoni János – az Írószövetség legnagyobb feladata, hogy megújítsa arculatát és kommunikációját, hangsúlyosabban legyen jelen a médiában, a nagyobb fesztiválokon, és a közönségszervezés terén is progresszívebb legyen. „Így tudjuk elérni azt, hogy a köztudatba visszaszivárogjon az irodalom”.

Szentmártoni János szerint már a múlt szombati kongresszus is annak a néhány éve megindult folyamatnak az eredménye, amely az Írószövetség fiatalításáról szól: egyre több ifjú alkotó jelentkezett, akik közül azóta sokan nevet vívtak ki maguknak a szakmában.

„Az ő segítségükre is építeni fogok abban, hogy az újabb és újabb nemzedékek hatékonyabban tudjanak informálódni az Írószövetség működéséről. Szeretném, ha a honlapunk interaktív, többfunkciós portálként, valódi kulturális oldalként működne, és hogy egyetemi irodalmi köröknek adjunk otthont nemcsak találkozásokra, hanem műhelymunkákra, klubéletre. Az is fontos természetesen, hogy az újabb nemzedékek ápolják elődeik emlékét. Foglalkozni kell a korábbi életművek digitalizálásával, de egy televíziós portréfilm-sorozatot is tervezünk az Írószövetség korábbi elnökeiről” – nyújtott ízelítőt terveiből az Írószövetség friss elnöke.