-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Ezen a héten Száray Miklós 9. osztályos tankönyvéből próbáljuk megérteni a magyar őstörténetet. A múlt végtelen, ismereteink végesek: lehetett így is, lehetett úgy is – a tudósok még dolgoznak a probléma megoldásán. De akkor mit tanítsunk?
Legutóbbi írásunkban a 9. osztályos kísérleti történelemtankönyvvel foglalkoztunk. A tankönyv két szerzője közül Borhegyi Péter a budapesti Apáczai Gimnázium tanára, miként a most sorra kerülő mű szerzője, Száray Miklós is. Vagyis elmondhatjuk, hogy eme nemes műintézmény diktálja nekünk a történelmet. (Egykor zegernyei is sokat járt az Apáczai mellé, midőn reggelente harcba indult a szomszéd óvoda dadusai, tökfőzelékei és borzalmas levesei ellen. Persze ez már nagyon rég volt, akkor még zöld trolibuszok jártak Pesten, de az óvodai élményeket azóta sem emésztettük meg.)
A piacon élve hagyott történelemtankönyvek közül a Száray-féle műnek két változata is kapható a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó mintaboltjában. Ez a szellemes nevű cég az egykori Nemzeti Tankönyvkiadó utóda, de bekebelezte az Apáczai Kiadót is. Új nevéből azonban valamilyen szabotázs következtében lemaradt a nemzeti jelző.
(Forrás: Türk Attila fotója)
Őstörténet először
A boltban a tankönyv korábbi változatának 2011-es kiadása kapható. A kötet 224 oldal terjedelmű, 540 gramm súlyú. Még néhány ilyen nehéz könyv a hátizsákban, és a gyerek garantáltan hanyatt esik, midőn elindítjuk az iskolába. (Magyar asszonyok, szüljetek erős gyermekeket!)
A tankönyv borítója azt ígéri, hogy ő maga a forrásközpontú történelem. Ha átlapozzuk, láthatjuk, hogy a magyarázó, kifejtő szövegrészek között nagyon sok a feldolgozandó forrás, kép és térkép. Ennek következtében a tankönyv igen dekoratív, olyan, mint egy gyerekeknek szánt képes enciklopédia. Esetleg megpróbálhatjuk a saját csemeténknek karácsonyra megvenni az egész sorozatot. Persze, lehet, hogy ő nem örülne ennek az ötletünknek, mi viszont sok pénzt spórolnánk vele.
A könyvben a négy utolsó lecke (37–40.) foglalkozik a magyar ősidőktől az államalapításig terjedő korszakkal. A magyar őstörténet kérdései című 37. fejezetnek a nép fogalmáról és az őstörténet forrásairól szóló bekezdései a szférák zenéjéhez avagy bülbül madarak csicsergéséhez hasonló érzetet keltenek elménkben, átjár minket a melegség: lám, lehet tanítani, hogy semmi sem úgy van, ahogy volt, de másképp sincs. Vagyis lehet találgatni, mi történt, mivel „a magyar őstörténet kutatásának legnagyobb nehézségét a források hiánya jelenti”. Száray tanár úr bemutatja a tudomány korlátait: pontosan leírja, mire jó és mire képes a nyelvészet, valamint a régészet. Rénhírek-kommentelőknek kötelező olvasmány. Talán csak azon gondolkodnánk el, hogy „a folyamatosan vándorló, szétváló és egyesülő nomád törzseknél gyakori volt a nyelvcsere”. Ezt ugyanis csak feltételezni lehet, bizonyítani kevésbé. Tovább olvasva azt találjuk, hogy a forráshiány következményei a tudományos viták: „A vitát, amely döntően a finnugor vagy a török származás kérdése körül zajlik, politikai felhangok is kísérték.”
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Itt már egy kis finomítást javasolunk: tudományos vita a finnugor vagy török származás kérdéséről csak a 19. század második felében zajlott. Akkor eldőlt, hogy a magyar finnugor nyelv, a honfoglalókat pedig korábban jelentős török kulturális hatás érte. A vita körüli felhangokról egyébként jókat ír a könyv, de nem ártana rögzíteni, hogy ez a vita a „finnugor vagy a török származás kérdése körül” már nem a tudományos térben folyik.
Rendkívül jó az a megállapítás is, hogy a magyarság sok más néphez hasonlóan többgyökerű. Ennek megtanítása másutt is haszonnal kecsegtet, mivel toleranciára nevel másokkal szemben. Azzal is egyetérthetünk, hogy a diákoknak törekedniük kell önálló véleményük kialakítására.
(Forrás: Száray Miklós: Történelem I. középiskolák 9. évfolyam. Bp. 2011: 210.)
A leckéhez tartozó képek közül az egyik aláírása hibás. Ez: „avar kori (fent) és honfoglalás kori (lent) szíjvégek”. Az avar kori tárgy ugyanis csat, nem pedig szíjvég.
A 38. fejezet (Népünk vándorlása a pusztán) foglalkozik a finnugor ősidőkkel. Az események leírása, a kronológia itt is hiba nélküli, a tudományban leginkább elfogadott menetrendet tükrözi. A szövegben alig egy-két hasogatni való szőrszálat találunk, íme:
A családfaábra szinte tökéletes, csak a közfinnek helyett kellett volna közfinnt, vagy balti finnt írni. Nagyon hasznos ötlet a magyarok vándorlását és a feltételezett őshazákat egy térképen ábrázolni. Ezzel kapcsolatban csupán a szövegben nem említett altaji őshaza szerepeltetésével van gondunk: vajon tudják a tanárok, hogy ki és mikor származtatta a magyarokat az Altaj vidéki minuszinszki medencéből? (Molnár Erik az 1950-es években). Altáj helyett inkább az Altaj írásmódot javasoljuk a félreértések elkerülése végett.
Irtisz nevű folyó nincs, azt Irtisnek hívják. A bonyodalmat nyilván az angolból való átírás okozza, de a cirill betűs térképek a folyó nevét mindig [s]-sel írják (Иртыш).
„Ezt a területet a ma ott élő tatár népről Baskíriának nevezik.” Baskíriát (Baskortosztant) nem a tatárok, hanem a baskírok után hívják úgy, ahogy. A tatárok viszont a Tatár Köztársaság (Tatarsztan) névadói. A baskírok és a tatárok közeli nyelvrokonok, de a baskírok nem tatárok (habár igen összekeveredtek). Egyébként a turkológusok már egy ideje úgy vélik, hogy a Jenő és Gyarmat törzsnevek mégsem maradtak fönn a baskíroknál.
(Forrás: Fodor István: Őstörténet és honfoglalás (Magyarország története 1.) Bp. 2009: 44.)
A honfoglalással foglalkozó 39. fejezet röviden bemutatja a Kárpát-medence 5-9. századi etnikai viszonyait is. Ezt a fejezetet a László Gyula-féle kettős honfoglalás elméletének egy egész oldalt elfoglaló bemutatása zárja. Erről a kísérleti tankönyv kapcsán már megírtuk a véleményünket. Ha már a kettős honfoglalás szerepel a kerettantervben, akkor jó lenne beleírni a tankönyvekbe, hogy a történészek és a régészek egy-két kivétellel sosem fogadták el. Mindamellett a 9. század története és a honfoglalás menete örök kutatási téma marad. László Gyula munkássága óta azonban van újabb elképzelés is. Például Szőke Béla Miklósé, aki szerint az Alföld a 9. század közepétől már magyar felségterület volt, vagyis 895-ben a honfoglalók pontosan tudták, hová jönnek. Csupán addigi birodalmuk peremvidékére költöztek át.
A tankönyvet és a magyar őstörténeti leckéket a kalandozások és az államalapítás zárja. Mi is megelégedetten zárhatjuk be a könyvet, részünkről javasoljuk a Hundidac arany-díjára (pardon, 2007-ben már megkapta).
Őstörténet másodszor
A kerettanterv módosítása miatt 2013-ban megjelent az új, forrásközpontú 9. osztályos tankönyv. Ez már nem az államalapításig, hanem Hunyadi Mátyás koráig követi a történelmet. Ennek megfelelően 12 oldallal hosszabb és 30 grammal nehezebb, mint az elődje. A tananyagbővülésnek áldozatul esett a magyar őstörténet: a korábbi 15 oldalról 9 oldalra csökkent a terjedelme. A magyarázó, kifejtő szöveg ugyanaz (értékelését lásd feljebb), a kapcsolódó források azonban megfogyatkoztak. A térképek, ábrák megújultak, illetve a helyhiány miatt részben összementek. A tankönyv „új forrásközpontú”, vagyis kevesebb benne a forrás. Érthető, nem?
Új a családfaábra is. Most másutt van benne egy apró hiba: muromák helyett muromát kellett volna írni.
Az új tankönyv elindult a török rokonság felé. A finnugor őstörténetet immár azzal a címmel indítja, hogy „A finnugor felfogás”. Vagyis még nem veszi át az interneten mindenütt olvasható „finnugor elmélet” terminológiát, keres egy szinonimát az elmélet szóra, de már hajlik az átállásra. Ezt jelzi a következő alfejezet (címe: Népünk vándorlása) első mondata is: „Akár a délre húzódó finnugorok voltak, akár a sztyeppe török nomádjai, akár e két csoport összeolvadásából alakult ki a magyarság, az biztos, hogy őseink önálló élete valahol Nyugat-Szibéria és Közép-Ázsia térségében kezdődött.”
(Forrás: Száray Miklós: Történelem 9. Bp. 2013: 175.)
Érdekes, hogy az új változatban érezhető elbizonytalanodással szemben a magyarok vándorlását bemutató új térkép csak egy lehetséges útvonalat és őshazát ábrázol a korábbi kiadás négy lehetőségével szemben. A térkép másik újítása, hogy immár két kaukázusi magyar néptöredéket ábrázol: a szavárdokat és a Kuma folyó mentieket. Reméljük, ez utóbbi csoportról szólván minden tanár elmeséli a diákjainak, hogy létezésükre a honfoglalás körüli időkből nincs adat, s egyébként is a kaukázusi magyarok története egyelőre igen homályos, csak annyit tudunk biztosan, hogy vagy voltak, vagy nem.
A térképet böngészve megtalálhatjuk, hogy hol köttetett meg a vérszerződés. A szerző és a térképrajzolók esetleg azt is tudják, hol áldozták föl Álmost? Netán, hol álmodta teherbe magát Emese?
Az új térképen nemcsak az Irtis, hanem az Isim folyó neve is helytelenül szerepel (Iszimnek van írva).
Az új tankönyv kisebb terjedelmét az egész honfoglalás megszenvedte: egy leckébe került a kalandozásokkal. A kettős honfoglalást sajnos sikerült beleszuszakolni a megrövidített terjedelmű őstörténetbe is. Szinte láthatatlanná zsugorodott a László Gyula-féle térkép az avar–magyar együttélésről, de azért mégis ott van, és készült egy új táblázat is, amelynek segítségével mérlegelhetjük: kettős vagy egyes honfoglalás volt-e. Éppenséggel lehet rajta gondolkodni, de azt is tudni kell hozzá, hogy a László Gyula által felhozott érvek egy részét megcáfolták, másokat pedig felülírt az idő, vagyis az újabb régészeti leletek kardjába dőlve múltak ki.
Reméljük, a forrásközpontú történelem tankönyvnek nem lesz még újabb változata, még kurtább őstörténettel, mert akkor előbb-utóbb eljutunk a sumer–magyar rokonságig is.