-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A terminológiai pontosításra való igényünket semmiképpen se áltudományos nézetekből merítsük: érdemes érteni, miként születnek a szakkifejezések, és hogyan használjuk őket.
A 444 Budapest Science Meetup rovatában számos szempontból érdekes, a magyar őstörténettel kapcsolatos beszélgetés jelent meg. Ebben Türk Attila régésszel és Mende Balázs paleoantropológussal. A beszélgetés összefoglalójában az alábbiakat olvashatjuk:
Ez az Urál-közeli „őshaza” egyébként teljesen összhangban van a finnugor (pontosabb lenne egyébként szakmailag is a finn-magyar nyelvcsalád terminust használni) nyelvészeti alaptézisekkel, így ez esetben az írott-, nyelvészeti- és régészeti-források különösen nagy harmóniája tapasztalható.
Minket elsősorban a zárójeles megjegyzés érdekel. Az első kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy vajon milyen „szakmailag” lenne pontosabb a „finn-magyar nyelvcsalád” a „finnugor nyelvcsaládnál”? Mivel nyelvészeti szakkifejezésekről van szó, ezek pontosságát a nyelvészek hivatottak mérlegelni – a két nyilatkozó közül azonban egyik sem nyelvész. A következő kérdés tehát az, hogy melyikük és milyen alapon állít ilyesmit. Sajnos a publikált felvételen nem sikerült nyomára bukkannunk annak, hogy bármelyikük hasonlót mondana – az idézett állításhoz hasonlóról Türk Attila beszél a 19. percben, de ott a finnugor terminus kritikája fel sem merül. (Ha valaki mégis megtalálná, hol hangzik el ilyesmi, kérjük, kommentben jelezze.)
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A királyok erénye
Ha már a pontosságot emlegetjük, „szakmailag”, azaz nyelvészetileg a finnugor nyelvcsalád helyett az uráli nyelvcsalád megnevezés lenne a pontosabb. A finnugor nyelvek ugyanis csak az uráli nyelvcsalád egyik ágát képezik (a másik ágát a szamojéd nyelvek alkotják), így szigorúan véve finnugor nyelvcsaládról nem beszélhetünk, mivel nyelvcsalád alatt az egymással rokonítható nyelvek legnagyobb csoportját szoktuk érteni.
Ettől függetlenül azonban lazább nyelvhasználatban még szakmai művekben is bevett szokás, hogy a jelentősebb, több nyelvet magukba foglaló ágakat nyelvcsaládokként emlegetjük (finnugor, sémi, szláv, germán stb. nyelvcsalád) – ezeket a szakmai nyelvszokás oly mértékben szentesítette, hogy hibásnak nem mondhatjuk őket, ám kétségkívül pontosabb, ha uráli, afroázsiai, illetve indoeurópai nyelvcsaládról, illetve ezek finnugor, sémi, szláv, germán stb. ágáról beszélünk.
Minek nevezzelek?
A nyelvcsaládok, illetve ágaik elnevezésének is megvannak a maga szokásai, hagyományai. A jelentősebb nyelvcsaládok esetében két fő típust különíthetünk el. Az egyik típus a földrajzi alapú: ennek motivációja, hogy a nyelvcsaládba tartozó nyelveket (főleg) hol beszélik, vagy (a feltételezések szerint) korábban hol beszélték. Ilyen elnevezés Ma már nem szokás kaukázusi nyelvcsaládról beszélni, mivel kiderült, hogy az ide sorolt nyelvek három külön nyelvcsaládba tartoznak: a kartvélbe vagy dél-kaukázusiba, az északkelet- és az északnyugat-kaukázusiba. (Ez utóbbit egyesek mégis egy nyelvcsaládnak tartják, és észak-kaukázusinak nevezik.) A korábban feltételezett altaji nyelvcsalád létét sem sikerült bizonyítani. az afroázsiai, altaji, ausztroázsiai, kaukázusi, niger-kongói, nílus-szaharai vagy az uráli nyelvcsalád. Fontos, hogy ne keverjük ezeket a földrajzi elnevezésekkel: az örményt vagy az oszétot például a Kaukázusban beszélik, de ezek nem kaukázusi nyelvek (ahogyan a számi sem skandináv nyelv).
A másik elnevezéstípusban a nyelvcsalád két (nyelvileg és földrajzilag) távoli, fontos ága alapján nevezik el: ilyen az eszkimó-aleut vagy a sino-tibeti (tulajdonképpen kínai-tibeti) nyelvcsalád. Ebbe a csoportba tartozik az indogermán elnevezés is, mely a nyelvcsalád legdélkeletibb ágának az indnek, illetve a legészaknyugatibb ágának, a germánnak a nevéből született. Később ezt az elnevezést váltotta fel az indoeurópai, mely egyfajta átmenet a két típus között: földrajzi területeket nevez meg, de nem arra utal, hogy Indiában és Európában beszélik az ide tartozó nyelveket, hanem arra, hogy India és Európa az a két szélső terület, ahol beszélik őket (persze azóta ezek tovább is terjedtek).
Na és a finnugor?
A finnugor terminus az indogermán mintájára jött létre. Bár eredetileg a finn elnevezés csak a mai Finnország területén élőkre vonatkozott – kezdetben valószínűleg a számikra, később azonban az őket fokozatosan kiszorító finnségi (balti-finn) nyelvűekre –, az ugor pedig a mai obi-ugorok őseire (illetve azok egyes csoportjaira), a kialakuló összehasonlító nyelvészeti (illetve néprajzi) szaknyelvben viszont kezdetben jóval tágabb jelentést kaptak. A finn terminus tágabb értelemben a ma finn–perminek nevezett ágat jelölte (azaz lényegében az európai Oroszország területén beszélt finnugor nyelveket: a nem a finnségi és nem a számi nyelvek közé tartozókat a keleti finn névvel illették), az ugor terminus viszont Budenznél még az egész finnugor nyelvcsaládra vonatkozott (akkoriban a szamojéd rokonságot nem bizonyították).
Később az ugor terminus jelentése szűkült, és visszaszorult a magyar, illetve az obi-ugor nyelvek jelölésére: ekkoriban a finn (értsd: finn-permi) és az ugor ág elnevezésének összekapcsolásával jött létre a finnugor terminus. Még később a finn tágabb értelmű használata is visszaszorult, ezért érezhetjük úgy, hogy a terminus egyik felében egyetlen nép, a másik felében viszont egy népcsoport neve van: a látszat azonban csal.
Mitől lenne pontosabb a finn-magyar?
Láthatjuk, hogy a finn-magyar elnevezés egyáltalán nem felelne meg a nyelvcsaládok elnevezési szokásainak, hiszen nem jellemző, hogy két kiragadott nyelv alapján nevezzék el a nyelvcsaládot. Végképp érthetetlen, hogy miért lenne pontosabb egy olyan elnevezés, mely nem két nyelvcsoportot, hanem csak két nyelvet jelöl. Vajon komolyan vehetnénk-e bárkit, aki azzal állna elő, hogy az indoeurópai nyelvcsaládot pontosabb lenne izlandi-bengáli nyelvcsaládnak nevezni? Ráadásul ha már a földrajzilag a lehető legtávolabbi nyelveket keressük, akkor a finn-hanti vagy a számi-hanti nyelvcsalád elnevezés sokkal jobban lefedné a nyelvcsalád nyelveit és azt a területet, ahol beszélik őket. (A hanti-magyar elnevezés a földrajzi lefedettség szempontjából szintén nem lenne rossz, de két, egymáshoz viszonylag közeli rokonságban álló nyelvre nem lenne érdemes alapozni az elnevezést.)
Láthatjuk tehát, hogy a finn-magyar nyelvcsalád elnevezés nemhogy nem pontosabb, más szempontokból sem lenne szerencsés. Korábban nem is találkoztunk olyannal, hogy valaki a pontossága miatt érvelt volna mellette: sokkal inkább jellemző, hogy túlhevült nemzeti érzelmű honfitársaink kifogásolják, hogy az a nyelvcsalád, melybe a magyar tartozik, nem a magyar nevet viseli. (Ők is azt hiszik, hogy a finn- elem a mai Finnország népére vonatkozik.) Vannak, akik egyenesen magyarellenes összeesküvést sejtenek az elnevezés mögött, vagy azt hiszik, hogy az elnevezés olyasmire utal, hogy a magyar nyelv a finnből származik. Semmiképpen sem örömteli, ha egy ilyen, alapvetően tudománytalan vagy egyenesen áltudományos körökből származó felvetés bekerülhet egy – egyébként teljesen korrekt – tudományos ismeretterjesztő anyagba.
Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen elnevezések pontosságán való vitatkozás eleve azon a félreértésen alapul, hogy ezek az elnevezések leíró jellegűek, azaz szó szerinti jelentésük is meghatározza az általuk jelölt nyelveket. Láthattuk azonban, hogy ez nem így van: nem minden, a Kaukázusban beszélt nyelv kaukázusi nyelv, az uráli (vagy a korábban feltételezett altaji) nyelveket az Uráltól (illetve az Altajtól) távol is beszélik, és az indoeurópai nyelvek sem csak Indiában és Európában őshonosak. Ezeknek az elnevezéseknek motivációjuk van, de ez csak érintőlegesen függ össze azzal, hogy mely nyelvekre vonatkoznak. Ennek következtében egyik sem lehet pontosabb vagy pontatlanabb a másiknál.