1928. március 24-én született Békésen. Egyetemi tanulmányait 1948-ban a Pázmány Péter Egyetemen kezdte, majd ösztöndíjasként átirányították a bukaresti egyetemre, ahol román nyelvet tanult. (Ebben a középiskolában megszerzett latin- és franciatudására támaszkodott.) A diploma megszerzése után Leningrádba küldték aspirantúrára: megtanult oroszul, és immáron a finnugrisztikai kutatásoknak, elsősorban a mari nyelvtörténet kutatásának szentelte magát.

Leningrádban kezdett észtül tanulni. Gyakran utazott Tartuba, itt ismerte meg észt feleségét, Mai Kiisket, aki később észt nyelvet oktatott a budapesti finnugor tanszéken. 1959-ben visszatért Budapestre, és Beke Ödön mellett kapott docensi állást. 1973 és 1986 között ő vezette a finnugor tanszéket, 1979-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. 1986 és 1997 között az udinei egyetemen oktatott, visszatérte után professor emeritusként tanított Budapesten.

Bereczki Gábor
(Forrás: Bereczki Urmas)

Bereczki Gábor nevével szinte minden magyar szakos hallgató találkozik, hiszen ő írta az egyik legfontosabb finnugrisztikai bevezető tankönyvet, A magyar nyelv finnugor alapjait. Másik fontos tankönyve a Chrestomathia ceremissica, mely a mari nyelv nyelvtanának vázlatát és szójegyzékkel ellátott nyelvjárási és irodalmi szövegetek tartalmaz.

Tudományos munkássága során elsősorban a mari nyelv történetével, illetve a Volga-vidék nyelvi kapcsolataival, a nyelvek érintkezésével foglalkozott. Pályája utolsó szakaszában Agyagási Klárával közösen mari etimológiai szótárt szerkesztett, ennek mutatványkötete meg is jelent. Élete utolsó éveiben az észt–magyar nagyszótáron dolgozott.

Rendkívül jelentős a Volga-vidéken végzett gyűjtőmunkája. 1958 és 1979 között mari, udmurt, mordvin, csuvas, tatár és baskír népdalokat gyűjtött Vikár László népzenekutatóval. Gyűjteményük több vaskos kötetben jelent meg, hanganyagából válogatás-CD-t is kiadtak. Leningrádi éveiről és a Szovjetunióban folytatott terepkutatásairól emlékezik meg A Névától az Urálig című útleírásában. A rendkívüli humorral és iróniával megírt kötetet finnugrisztikai anekdoták apró gyűjteményével egészítette ki. A könyv 1994-ben jelent meg Szombathelyen, néhány száz példányban, már könyvritkaságként tartják számon – újrakiadása régen aktuális lenne.

Bereczki Gábor nem csupán kutatóként, műfordítóként is igen jelentős. Elsősorban észt irodalmat fordított, nem egy észt klasszikust az ő fordításában olvashatunk. A legendás Népek meséi sorozat észt kötete, Az aranyfonó lányok teljes egészében az ő fordításai alapján készült. Az ő nyersfordítása alapján készült a Kalevipoeg magyar fordítása. (Nyersfordítóként is igen megbecsült volt, a munkái alapján dolgozó költők gyakran nyilatkozták, hogy alig kellett igazítani szövegein.) Jelentősek még finnből való fordításai is: többek között ő fordította Väinö Linna Az ismeretlen katona című regényét. Más finnugor nyelvekből elsősorban rövidebb írásokat fordított különböző antológiák számára, néhány mari elbeszélés fordítása folyóiratokban jelent meg. Két jelentős antológiát, a Földisten leánykérőben című finnugor mitológiai és történeti énekek válogatáskötetét, illetve a Hozott isten, holdacska! című finnugor varázsige-, imádság- és siratógyűjteményt ő maga szerkesztette.

Ez utóbbi kötetben található az az imádság, melyet Bereczki Gábor nyesrsfordítása alapján Tandori Dezső alakított verssé, és amely megihlette Bródy Jánost, és amit ennek köszönhetően ma már inkább ősmagyar imádságként tartunk számon.

Bereczki Gábor kedvességének, segítőkészségének, remek elbeszélő tehetségének, anekdotázó kedvének köszönhetően kollégái és hallgatói körében mindig népszerű volt. Személye pótolhatatlan veszteség a hazai finnugrisztika számára.

Források, olvasmányok

Bereczki Gábor a magyar Wikipédián

Bereczki Gábor munkásságjegyzéke (félkész)

Domokos Péter: Bereczki Gábor hatvan éves. In: Bereczki Emlékkönyv (Bereczki Gábor 60. születésnapjára)

Honti László: Bereczki Gábort köszöntjük