-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
A magyar nyelv napja alkalmából eltűnődünk a magyar nyelv helyzetén és jövőjén, és meglepő következtetésekre jutunk. Kiderül, hogy a magyar nyelv jövőjének egyik kulcsa a megfelelő szintű angoloktatás, de fontos szerepe van a magyar nyelvű popzenének is.
Tavaly óta november 13-án ünnepeljük a magyar nyelv napját, mivel 1844. november 13-án tette az országgyűlés a magyart államnyelvvé. Azt, hogy az ünnep időpontjának kiválasztása nem a legszerencsésebb, már korábban megírtuk. Akkor azzal a gondolattal fejeztük be, hogy a magyar nyelv kizárólagos államnyelvvé nyilvánítása hosszú távon Trianonhoz vezetett, illetve ahhoz, hogy a magyarság egy része más államok területére került: a határon kívüli magyar nyelvű közösségek lassan ugyan, de asszimilálódnak, vagy tagjaik elvándorolnak szülőföldjükről. Ezáltal pedig a magyar nyelvterület zsugorodik. De hosszú távon valóban a kihalás veszélye fenyegeti a magyar nyelvet? Az ünnep alkalmából erre a kérdésre adunk választ.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Meddig él egy nyelv?
Ha igen hosszú távokban gondolkodunk, akkor persze azonnal le kell szögeznünk: igen, a magyar nyelv ki fog halni. Méghozzá azon egyszerű oknál fogva, hogy semmi nem tart örökké. Előbb-utóbb a Föld is el fog pusztulni, sőt, még hamarabb fog lakhatatlanná válni – még akkor is, ha sikerül megoldanunk a környezetszennyezéssel, túlnépesedéssel, túlzott fogyasztással járó problémákat. De ha az emberiségnek sikerül is elhagynia a Földet, és megtelepednie más bolygókon, a világegyetem akkor sem tart örökké, szembe kell néznünk azzal, hogy előbb vagy utóbb, de vége lesz. Mindenesetre azzal megnyugtathatjuk magunkat, hogy ez minket már úgysem érint.
De meddig érinthet minket? Esetleg addig, amíg személyesen olyanokat érint, akiket még ismertünk. Tételezzük fel, hogy cikkünk legfiatalabb olvasója 15 éves, de meg fogja élni a 90-et. Ha éppen abban az évben születik egy unokája vagy dédunokája, az is megélhet 90 évet. Az ő haláláig még eltelik 165 év. Meg tudjuk-e jósolni, hogy milyen lesz a magyar nyelv helyzete? A legegyszerűbb, ha a válasz érdekévben azt gondoljuk végig, hogy 165 évvel ezelőtt, 1847-ben, alig három évvel a magyar nyelv államnyelvvé tétele után mennyire volt megjósolható, hogy milyen lesz a magyar nyelv helyzete ma. Nos, könnyű belátni: semennyire. Az azóta bekövetkezett politikai, társadalmi, műszaki változások rendkívüli mértékben megváltoztatták a világot: ezek ismerete nélkül aligha alkothatunk a jövőről pontos képet.
Vágjunk neki tehát kevesebb ambícióval a dolognak! Ne foglalkozzunk azokkal a kérdésekkel, amelyeknek a megválaszolásához nincsenek meg az adataink! Nézzük csak azt, hogy jelen pillanatban rossz-e a magyar nyelv helyzete, pontosabban: folyamatosan romlik-e.
Mi az igazi veszély?
Ha megnézzük, hogy mitől veszélyeztetett nyelv egy veszélyeztetett nyelv, akkor azt látjuk, hogy azért, mert a szülők, nagyszülők nem adják tovább anyanyelvüket a gyerekeknek. Ez olyan környezetben történik meg, ahol a veszélyeztetett anyanyelv kisebbségben van, presztízse alacsonyabb, mint a többségi nyelvvé. Ilyenkor a szülők úgy érzik, a gyerek a többségi nyelvvel könnyebben boldogul (vagy a kisebbségivel egyáltalán nem boldogul), ezért a gyerekhez eleve a többségi nyelven fognak beszélni – még akkor is, ha egymás közt a kisebbségi nyelvet használják. (Persze ehhez az kell, hogy a többségi nyelvet már ők is ismerjék.)
(Forrás: Wikimedia Commons / The Mighty Quill / CC BY-SA 2.5)
De mitől érzik a többségi nyelvet a szülők magasabb presztízsűnek? Elsősorban akkor, ha a gyereknek a munkavállaláshoz feltétlenül a többségi nyelv ismeretére lesz szüksége. Azokban a társadalmakban, ahol ez a helyzet, ott gyakran már a közoktatás is kizárólag többségi nyelvű, vagy legalábbis a kisebbségekkel kapcsolatban egyik fő célja, hogy elsajátítsák a többségi nyelvet. Mivel pedig az iskolában az boldogul a legkönnyebben, aki ismeri a többségi nyelvet, a szülők inkább eleve a többségi nyelvet tanítják meg, hogy a gyermekük az iskolában jobban boldoguljon. (Vannak persze ennél drasztikusabb asszimilációs módszerek is. Van, hogy az iskolás korú gyerekeket bentlakásos iskolákba viszik, ahol csak a többségi nyelvet használhatják. A gyerek a többségi nyelvet viszonylag gyorsan megtanulja, az anyanyelvét viszont elfelejti, a legjobb esetben annak használati szintje megmarad azon a fokon, amelyet a gyerek 5-7 éves koráig elért. Ezen kívül a gyerek szégyellni fogja az anyanyelvét, ezért akkor sem szívesen használja, ha nem felejti el.)
Mindemellett az anyanyelv presztízsének csökkenéséhez hozzájárulhat az anyanyelvi kultúra hiánya. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyáltalán nincsenek anyanyelvi kultúrproduktumok: éppen elég, ha ezek nem korszerűek, nem a nyelvhasználók többségének elvárásait elégítik ki. Tipikus esete ennek, amikor anyanyelven csak népdalok vannak, csak néptáncegyüttesek énekelnek ilyeneket, miközben a nyelvhasználók elsősorban modern popzenét hallgatnak szívesen. Hasonló jelenség, amikor anyanyelven van „komoly irodalom”, miközben a nyelv beszélői inkább kalandregényeket, krimiket, romantikus regényeket olvasnak – kényszerűségből többségi nyelven. Ez a helyzet, illetve az, hogy az oktatási rendszerben nem szoknak hozzá az anyanyelven való oktatáshoz, gyakran odáig vezet, hogy amikor végre megjelenik egy ilyen kiadvány, akkor sincs rá igazi olvasói igény. További probléma a rádió- és televízióadások, hangoskönyvek (rádiójátékok), filmek, filmsorozatok hiánya.
Mennyiben érinti ez a magyar nyelvet?
Nos, könnyű belátni, hogy nem sokban. Természetesen a határon túli magyarok esetében egyes körülmények fennállnak. Ugyanakkor általában van lehetőség a gyereket magyar iskolába adni, márpedig aki anyanyelvi oktatást kap, az nem felejtheti el az anyanyelvét. (Sőt, Walesben vagy Baszkföldön az anyanyelvi iskoláztatás segítségével meg lehetett fordítani a folyamatot, mi több, a kisebbségi nyelv oktatást a többségiek számára is vonzóvá lehetett tenni.) A probléma ebben az esetben inkább az, hogy a magyar iskolákban nem lehet jól elsajátítani az államnyelvet, ezért adják a gyereket inkább a többségi nyelvű iskolába. Innentől kezdve persze hasonló a probléma, de a helyzet súlyosságát részben csökkenti az, hogy a magyar kultúra gazdag, tehát például egy szlovák iskolában tanuló magyar gyerek számára is folyamatos lehetőséget nyújt a magyar nyelv használatára.
(Forrás: Wikimedia Commons / Rl91)
Magyarországon a helyzet még megnyugtatóbb. Hiába hódít meg egyes területeket az angol, a probléma inkább az, hogy a lakosság jelentős része nem beszél idegen nyelveket. A magyar nyelv továbbadásával kapcsolatban ez viszont egyfajta biztosítékot jelent arra nézve, hogy a gyerekeikkel is magyarul fognak beszélni. Sőt, az angolul jól tudó házaspároknál sem jellemző, hogy a gyerekekkel angolul beszélnének, és az angol anyanyelvű társakkal kötött vegyes házasságokban is az a természetes, hogy a gyerek magyarul is megtanuljon – legalábbis amíg Magyarországon élnek.
Tény azonban, hogy a magyar teret kezd veszteni bizonyos területeken. Így például a tudományban ma már elvárás, hogy egy igazán komoly publikáció angolul jelenjen meg. Azt azonban még messze nem állíthatjuk, hogy tudományos könyvek, folyóiratok egyáltalán nem jelennek meg magyarul. Érthető, hogy mivel a tudomány nemzetközi intézményrendszer, magyarul pedig külföldi szakemberek nagy számban nem fognak megtanulni, szükség van egy közvetítő nyelvre: ez jelen esetben az angol. Világos az is, hogy mivel a szakemberek tudnak angolul, nincs kinek magyarul írni, egyszerűbb egy cikket, monográfiát rögtön angolul, és csak angolul megjelentetni. Elképzelhető, hogy ez a tendencia folyamatosan erősödni fog. Már ma is jellemző, hogy bizonyos pályázatokat angolul kell beadni, hogy külföldiek is részt vehessenek a bírálatban – ez azonban mindenkinek az érdeke, hiszen a szűk hazai körökben nehéz biztosan elfogulatlan bírálót találni.
Hasonló a helyzet a gazdaságban. Mivel egyes cégeknél gyakran külföldi munkatársakkal kell együtt dolgozni, természetesen áll elő az a helyzet, hogy a vállalaton belüli kommunikáció eszköze az angol. Várható, hogy a jövőben egyre több ilyen cég lesz.
De nem vezethet-e ez oda, hogy a szülők, tudva, hogy később a gyereknek sokban segíthet majd az angoltudás, elkezdik angol tanítási nyelvű iskolákba íratni a gyerekeiket? Ha ennek még nem is mutatkoznak jelei, előfordulhat-e, hogy ebbe az irányba tart a változás? Nos, erre akkor tudunk választ adni, ha megnézzük, mi a helyzet azokban az államokban, ahol valóban magas az angoltudás szintje: ilyen Hollandia vagy a skandináv államok. Azonban ezekben nyomát sem látjuk annak, hogy elhagynák saját nyelvüket. Ne felejtsük el azonban, hogy ezekben az államokban az anyanyelvi oktatás keretében biztosítják a magas szintű angoloktatást. Ha a normál rendszerű közoktatásban nem lehet megfelelő szinten elsajátítani az angol nyelvet, akkor valóban előfordulhat az a helyzet, hogy egyre nagyobb igény lesz az angol nyelvű képzésekre, egyre több szülő adja angol tanítási nyelvű (nem kéttannyelvű!) iskolába a gyerekét. Hogy ma még nem sok ilyen van? Ez könnyen változhat, ha igény lesz rá. Ha pedig csak a tehetősek engedhetik meg majd maguknak, még inkább kettészakad a magyar társadalom: az angol nyelvű elitre és az angolul rosszul tudó köznépre. Paradox módon a magyar nyelv védelmének egyik legfontosabb feladata a megfelelő szintű angoloktatás biztosítása.
Szétszakadhat-e a magyar nyelv?
A magyar nyelv jövőjével kapcsolatban riogatni szokás egy forgatókönyvvel. Eszerint a magyar nyelv ugyan nem hal ki, de többfelé fog szakadni. Ennek jeleként szokás felhozni, hogy a határon túli magyarok nyelvében egyre több olyan kifejezés bukkan fel, amely nem érthető az anyaországiak számára, vagy legalábbis eltér a Magyarországon használt kifejezéstől (mint például a Szlovákiában használatos alapiskola a magyarországi általános iskola helyett). Az ilyen szavakat, kifejezéseket általában a többségi nyelvből kölcsönzik, vagy tükörfordítással veszik át. A riogatók szerint ha ez így megy tovább, a végén nem fogjuk érteni egymást.
Ez a félelem azonban alaptalan. Egyrészt azért, mert a kölcsönös megértés bizonyos esetekben már korábban is akadályokba ütközött. Erdély egy részén például a kap igét ’talál’ jelentésben használják, így aztán ha valaki valahol kap valamit, akkor hiába kérdezzük, hogy kitől kapta – a válasz legfeljebb az lesz, hogy senkitől, csak úgy kapta, a magyarországi meg nem érti, elvégre valakitől kapni kell. Természetes dolog, hogy mindenkinek kicsit más a nyelve: gondoljunk arra, hogy szüleinktől, nagyszüleinktől olykor-olykor felnőtt korunkban is meg kell kérdeznünk, mit is jelent egy-egy általuk használt szó.
(Forrás: Fejes László)
Másrészt viszont ha folyamatos kapcsolat van a határon túli és a magyarországi magyarok között, akkor a távolodás egy bizonyos ponton túl nem lép tovább, éppen azért, mert a kommunikáció folyamatos fenntartása ezt igényli. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy Budapestről kiadják, hogyan kell beszélni, és attól kezdve a határon túl is ezeket az utasításokat követik. Sokkal inkább úgy, hogy a kommunikáció során a beszélő felek megismerkednek a másik által használt kifejezésekkel, és érteni fogják őket. Lehet, hogy csak úgy tartják számon őket, mint az adott csoportra jellemző kifejezést, de lehet, hogy maguk is átveszik, így nagyobb területen terjed el a közösségben.
A legrosszabb, amit ebben a helyzetben tenni lehet, ha megpróbáljuk rákényszeríteni a határon túliakra a magyarországi kifejezéseket. Ezzel ugyanis sikerülhet elhitetni velük, hogy ők nem tudnak „rendesen” magyarul, ennek pedig az lehet a következménye, hogy nem fognak szívesen magyarul beszélni. Ez a legjobb módszer arra, hogy elősegítsük asszimilációjukat.
Összegzés
Ha tehát azt halljuk, hogy valaki a magyar nyelv veszélyeztetettségét emlegeti, akkor tudhatjuk, hogy nincs igaza. Jó esetben tájékozatlan, rosszabb esetben így próbál politikai előnyökhöz jutni. Ez a magatartás azért különösen felelőtlen, mert összemossa a valóban veszélyeztetett nyelvek helyzetét a valójában jó helyzetben levőkével. Ha azt halljuk, hogy a manysi nyelv veszélyben van, de a magyar is, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a két nyelv helyzete hasonló – miközben valójában összehasonlíthatatlan.
A magyar nyelv túlélése érdekében nem kell mást tenni, mint használni. A legtöbbet ma a magyar nyelv jövőjéért azok teszik, akik szoftvereket honosítanak, irodalmi műveket, filmeket fordítanak magyarra, vagy eleve magyar nyelvű szövegeket alkotnak, akár a legmagasabb irodalmi szinten, akár slágerszövegek formájában. Ezzel teszik ugyanis lehetővé, hogy otthon érezzük magunkat anyanyelvünkben. Akik pedig megtanítanak minket angolul anélkül, hogy el kellene felejtenünk a magyar nyelvet, szintén a magyar nyelv jövőjét szolgálják.