A Google keresőjében rejlő lehetőségekről konferenciát lehetne nyitni; ha valaki utánanéz a témának, könnyen zavarba jön. Sokan nyitogatnak még mindig számológép-alkalmazásokat vagy mennek fel pénzváltó szájtokra, mikor elég volna csak – megfelelő formában – beütni a kérdéses dolgokat a google-ba.

Ebbe a sorba illeszkedik egy szó helyesírásának ellenőrzése is, hiszen ha rosszul írunk valamilyen ismert szót, a Google javaslatot ad a sokkal relevánsabb, helyesen írt kulcsszóra. És nemcsak a szavak helyesírását, de magukat a jelentésüket is egyszerűen megkapjuk, méghozzá meglepően hatékonyan. Felvetődik a kérdés, hogy mindez nem teszi-e feleslegessé a szótárakat.

Erről írt a The Wall Street Journal-ban a lap újságírója, a nagysikerű Stealing MySpace című könyvet jegyző Julia Angwin A szótárak elavulttá válnak? címmel.

Az újságírónő sorra veszi a „szótárazó guglizás” gyakorlati előnyeit a hagyományos szótárak használatával szemben. Egy találati oldalon a legtöbb esetben még csak rá sem kell kattintani egy találatra, hiszen a kivonatolt szövegtöredékekben élőnyelvi példamondatok vannak. A szótárak pedig jellemzően száraz definíciókat nyújtanak, ráadásul a modern szavak – mint pl. a widget – esetében e definíciók rendszerint elavultak is.

Mindemellett sokszor a Google is lehozza a szó definícióját. Ha pedig nem volnánk megelégedve a találati oldalról leszűrhető információkkal, még mindig átkattinthatunk fent a Google hír- vagy képkeresőjére, amik szintén egy-egy olyan „csapnak” tekinthetők, melyeket megnyitva releváns információk tömegéhez lehet jutni.

Az élőnyelvi példamondatok felhasználásának kreatív módja a Twitterben való keresés is. Angwin dicséri a Wordnik online szótárat, amelyik Twitter-találatokat is felkínál. A Twitternek ezt a fajta felhasználását mi is értékeltük nemrég egy nyelvtanuló alkalmazásban.