Szabó Máté álláspontja szerint továbbra is aránytalan jogkorlátozással járnak a szerződés kötelező feltételei, így különösen a hosszú idejű és általános hazai munkavégzés előírása – idézte őt az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala az MTI-hez vasárnap eljuttatott közleményében.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az Ab július elején minősítette alkotmányellenesnek, és semmisítette meg az állami ösztöndíjas hallgatókkal kötendő hallgatói szerződés lényeges tartalmát szabályozó kormányrendeletet. A testület szerint ugyanis a felsőoktatási törvény alkotmányellenesen adott felhatalmazást a kabinetnek arra, hogy ezt rendeletben határozza meg. Az Ab-nél – a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának megkeresése után – akkor is az alapvető jogok biztosa kezdeményezte a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény egyes rendelkezéseinek, továbbá az állami ösztöndíjas hallgatókkal kötendő hallgatói szerződésekről szóló kormányrendelet megsemmisítését.

Az Országgyűlés azonban néhány nappal később, július 12-én módosította a felsőoktatásról szóló jogszabályt, törvénybe foglalva ezzel a hallgatói szerződés szabályait. Az elfogadott törvénymódosításban a szabályozás a megsemmisített kormányrendelettel tartalmilag azonos volt, annyi változás azonban történt, hogy az állami ösztöndíjas vagy részösztöndíjas hallgatókkal kötendő szerződés nevét hallgatói ösztöndíjszerződésre módosították.

Vagyis immár a felsőoktatási törvény rögzíti, hogy a végzett hallgató a diploma megszerzését követő húsz éven belül a támogatott tanulmányi idő kétszeresének megfelelő ideig köteles Magyarországon dolgozni, és ha ezt nem teljesíti, az állami támogatás összegét részben vagy egészben vissza kell fizetnie – magyarázza Szabó Máté, aki az újabb Ab-indítványban a korábbi tartalmi alkotmányossági aggályait fenntartotta, és ismételten arra hívta fel a figyelmet, hogy a hallgatói ösztöndíjszerződés jellegénél fogva nem hasonlítható össze egy hagyományos tanulmányi szerződéssel.

Továbbra is problémának tartja, hogy a két szerződő fél, a hallgató és az állam nincs azonos helyzetben, „a szerződéskötés gyakran hangoztatott önkéntessége pedig csak abban a – vélhetően igen szűk – körben valóságos, ahol a kedvezőbb anyagi helyzete miatt a fiatal családja az állami támogatás nélkül is képes volna a felsőfokú tanulmányok finanszírozására”.

Az ombudsman álláspontja szerint a hallgatói szerződésekre vonatkozó törvényi szintű szabályok aránytalanul korlátozzák a hallgatók több alapvető jogát. A szerződésben a hallgató egyoldalú és hosszú időre szóló kötelezettséget vállal magára, az állam ezzel szemben továbbra is pusztán csak „törekszik” arra, hogy megfelelő munkalehetőséget biztosítson, így adott esetben a hallgató a szakterületén kívül is köteles hazai foglalkoztatónál elhelyezkedni – fejtette ki Szabó Máté, aki kitér arra is, hogy a foglalkozás szabad megválasztásához való jog tartalmának értelmezése során nem hagyható figyelmen kívül a személyek szabad munkavállalására vonatkozó, kötelező erejű európai uniós jog.