„Ez a mostani ünnep jól tükrözi, hogy a színháznak milyen fontos szerepe lehet a közösségek felrázásában, a megosztottság felszámolásában.

Gondoltak-e már arra, hogy a színház milyen fontos lehet a béke és a népek közötti megbékélés megteremtésében? A nemzetek hatalmas összegeket fordítanak arra, hogy nyugalmat teremtsenek a világ konfliktusokkal terhelt zónáiban, de kevés figyelmet szentelnek a színháznak, ami valódi lehetőséget kínál az ellentétek feloldására. Hogyan lehet békét teremteni a Földön, ha az ehhez szükséges eszközöket főként elnyomó hatalmak biztosítják?

A félelemmel és gyanakvással átjárt lelkekbe finoman fészkeli be magát a színház, megváltoztatja az embert, az önmagáról kialakított képét, és választási lehetőségek sorát kínálja fel neki, és általa a közösségnek. A színház értelmet ad a mának, és megóv a bizonytalan jövőtől. A színház egyszerűen és közvetlenül foglalkozik társadalmi kérdésekkel. A színház olyan tapasztalatokat sűrít magába, amelyek lehetővé teszik, hogy túllépjünk az előítéleteken.

A színház szószólója és eszköze a közösség haladó gondolatainak, amelyeket védelmeznünk kell, ha veszélybe kerülnek” – olvasható Jessica A. Kaahwa nemzetközi üzenetében, amelyet a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központja juttatott el az MTI-hez.

A világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) bécsi közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják meg március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A szervezők célja, hogy felhívják a figyelmet a színházművészet, tágabb értelemben a kultúra fontosságára, tisztelegjenek a színészek, színházi dolgozók előtt, s kérjék a közönség szeretetét, támogatását. A színházi világnapi ünnepségek egyik fontos része az üzenet, amelyet az ITI felkérésére egy jeles színházi ember ír. Az első színházi világnapi üzenetet 1962-ben a francia Jean Cocteau írta.

Az ITI felkérésére idén Jessica A. Kaahwa ugandai drámaíró, színész, rendező, kutató fogalmazta meg gondolatait. Jelenleg az ugandai Makerere Egyetem zene-tánc-dráma tanszékén docens, itt is végezte egyetemi tanulmányait. Dolgozott a nigériai rádió munkatársaként, 2001-ben színháztörténészként szerzett PhD fokozatot az Egyesült Államokban, a Marylandi Egyetemen. Eddig tizenöt színdarabot, rádió- és tévéjátékot írt, több drámáját maga rendezte, valamint színpadra állított klasszikus műveket is, többek között a Lear királyt és a Kurázsi mamát. Jessica A. Kaahwa humanitárius tevékenységéről is nemzetközileg ismert és elismert személyiség, aki a konfliktustól terhelt zónákban a színház és a média eszközeivel segít az ott élőknek.

Lampl Lajos, a MASZK Országos Színészegyesület ügyvezető titkára az MTI-nek elmondta, hogy az ünnep alkalmából március 28-án, hétfőn jótékonysági gálaestet rendeznek a Budapesti Operettszínházban, az est bevételét „a szegény vagy öreg – gyakran öreg és szegény” művészekért rendezi az egyesület. A gálán több mint ötvenen lépnek színpadra, a programban szerepel operett, musical, kabaré, dráma és próza.

Lampl Lajos arról is beszámolt, hogy a gálaesten átadják a szervezet kitüntetéseit, a Gobbi Hilda-életműdíjat és a pályakezdőknek odaítélhető Soós Imre-díjat. Ugyancsak a színházi világnapi ünnepségen adják át a Vámos László-díjat, amelyet az 1996-ban elhunyt Kossuth-díjas rendező emlékére Psota Irén, a nemzet színésze alapított. Most negyedszer a Szabadtéri Színpadok Szövetsége is odaítélte az Amfiteátrum-díjat a színházi világnap alkalmából.