Ha már a gyerekek úgyis állandóan a telefonon és az interneten lógnak, miért nem vonjuk be inkább az oktatásba a technika vívmányait ahelyett, hogy kitiltanánk őket a tanóráról? – teszi fel a kérdést Carol L. Tilley, az Illinoisi Egyetem könyvtár-informatikusa, aki számos konkrét ötletet vázol fel a folyamat megvalósítására. „Ma már a fiatalok 70 százalékának van mobiltelefonja: úgy kéne tekintenünk erre az eszközre, mint kulcsra, ami utat nyit nekünk ehhez a generációhoz” – érvel a professzorasszony.

Forrás: Sanja Gyenero / sxc.hu

A kütyümániás fiatalokat lehetne például SMS-ben értesíteni az aktuálisan leadandó házi feladatokról, a tanárok küldhetnének nekik hasznos linkeket a tananyaggal kapcsolatban, de akár magát az értékelést is közzétehetnék a Twitter nevű internetes közösségi oldalon. Vagy ha éppenséggel egy konferencia miatt az oktatónak távol kell maradnia diákjaitól, az interneten keresztül továbbra is tarthatná a kapcsolatot a buzgó tanítványokkal. Emellett a diákok a könyvtárosokkal is értekezhetnének SMS-ben: ha már az óra alatt odaszólhatnának, megvan-e egy bizonyos könyv, nem kéne az ebédszünetben végigállniuk a sort. A könyvtárosok pedig a Twitteren népszerűsíthetnék új kiadványaikat.

Az SMS – érvel Tilley – nemhogy rontja a fiatalok fogalmazási készségét, hanem éppen hogy nyelvi játékosságra és takarékosságra tanítja a rendszeres pötyögőket. Ez pedig jó felkészülés lehet a hivatalosabb jellegű dolgozatok megírására. „A fiatalok megtanulják, hogyan közvetítsenek egy adott üzenetet egy bizonyos szöveghatár kereteit megtartva. Ez segít jobban összhangba kerülni a nyelvvel” – így a professzorasszony a Science Daily honlapján.

Tilley Hemingway néhány szavas történetére hivatkozik, amit az író a legenda szerint a legjobb munkájaként tartott számon: „Eladó: gyermekcipő, amit még sosem hordtak” („For sale: baby shoes, never worn”). Ennek alapján Tilley szerint kiváló versenyt lehetne meghirdetni a legötletesebb SMS-történetek címmel. A Twitter azonban talán még ennél is jobb lehetőséget kínál a tehetség kibontakoztatására: itt ugyanis terjedelem-korlát nélkül lehetne olyan feladatokat bízni a diákokra, mint hogy írjanak egy történetet kedvenc könyvszereplőjük nézőpontjából.

A fenti tippeket ajánljuk megfontolásra gyakorló tanároknak és könyvtárosoknak, hogy saját tapasztalataik alapján dönthessék el, mindez utópia-e, vagy ellenkezőleg, haladás a korral.