Sokszor kiszalad az ember száján az, hogy kapsz egy frászt vagy mi a nyavalya ütött beléd? Ha valaki nagyon megijed, akkor kitöri a frász vagy frászt kap. Ki gondolná, hogy ilyenkor az egyik legelterjedtebb agyi megbetegedéssel, az epilepsziával fenyegetőzünk? A betegség vezető tünete a görcsroham, ami legtöbbször bizonyos agyi területek működésének felerősödése következtében alakul ki. Míg az agyi működésben az epilepsziára jellemző mintázatok a népesség közel 10%-ában mutathatók ki műszeresen, az epilepszia diagnózisát csak az emberiség 0,5–1%-ánál lehet felállítani. Ennek ellenére körülbelül minden huszadik ember átél élete során legalább egy epilepsziás görcsöt.

Epilepsziások zarándoklata
(Forrás: Wikimedia Commons / Pieter Bruegel d. Ä.)

A rángógörcsre régen használt frász szó bajor-osztrák eredetű. A Frais ’görcsrohammal járó (gyermek)betegség’ szóból származik. Az osztrák szó előzménye az ófelnémet freisa ’veszély, ijedelem, romlás’ és a gót fraisan ’megkísért, kísértésbe visz’. A magyarban később kezdték a némethez hasonlóan ’ijedelem’ értelemben használni. Csupán magyar fejlemény a rángógörcstől független, ám ijedtséget okozó ’pofon’ jelentés.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az epilepszia egyik ismert gyógyítási módja a frászkarikán való átbújás volt. A beteg fejét kellett átdugni a frászkarikán – azaz egy kör alakú kalácson vagy perecen –, abban a reményben, hogy ettől mintegy újjászületik és meggyógyul. Valószínűleg a frász ’epilepszia’ és a franc ’szifilisz, vérbaj’ szavak eredeti jelentésének elhomályosulása után alakult ki a franckarika kifejezés – holott kaláccsal vérbajt nem gyógyítottak, bár az is egy csúnya nyavalya.

Frászkarika
(Forrás: Wikimeadia Commons / Bo491)

A nyavalya szláv eredetű szó, a magyarba valószínűleg valamelyik délszláv nyelvből került. Lássuk például a szerb-horvát nevolja [nevolja] megfelelőt. A szó első eleme a ne tagadószó, második tagja pedig a volja ’akarás’ jelentésű főnév. Tehát szó szerinti jelentése ’nem akarás, nem akart dolog’ volt. A szláv nyelvekben mai jelentése a ’kényszerűség, rosszkedv, balsors, szolgaság, szabadság hiánya’ jelentéskörben mozog. A magyarban ’ínség, baj, betegség, epilepszia’ jelentésben használatos a XIV–XV. század óta. Ismert még a nyavalyatörés változat is. Ennek magyarázata az lehet, hogy az epilepsziás görcsroham hirtelen tör rá az emberre.

A nemzetközi epilepszia szó a magyarban az 1800-as évek közepe óta használt orvosi szakkifejezés, mely a betegség latin elnevezésével (epilepsia) egyezik meg. A szó végső soron a betegség görög nevéből származik. A görög főnév az ’utolér, meglep’ jelentésű epilambanein igéből keletkezett, mely szintén a roham váratlan fellépésére utal.

Démonok és folyóvíz

Az epilepszia tünetegyüttesét az ókori orvosi könyvektől kezdve sok helyütt leírták. A betegség legrégibb ismert jellemzése egy Babilonból származó, mintegy 4000 éves agyagtáblákból álló orvosi kézikönyvben található. Az epilepsziáért elsősorban természetfeletti hatalmakat okol a leírás. Ebből e feltételezésből fejlődött ki a latin nyelvű irodalomban ismert szakkifejezés, a morbus sacer [morbusz szaker], azaz ’szent betegség’. Azt gondolták ugyanis, hogy a rángógörcs és az ezzel járó esetleges látomások annak köszönhetők, hogy démonok vagy isteni erők szállták meg a testet. Ennek egyik legismertebb példája Szent Pál megtérése.

Babiloni agyagtábla a British Múzeumból
(Forrás: Wikimedia Commons / Fæ / GNU-FDL 1.2)

Az epilepszia egy másik leírása az i.e. 400 körüli időkből származik, Indiából, ám ez nem számol a betegség isteni eredetével. Az egyik legősibb ájurvédikus kézikönyv, a Csaraka-szanhitá ismerteti részletesen az epilepszia – szanszkrit nyelven apasmara [ápászmára] ’eszméletvesztés’ – okait, tüneteit és kezelését is. Amellett, hogy az epilepsziát valami idegi problémának tekintették, úgy vélték, hogy a keleti hegyekben eredő folyók vize epilepsziát okozhat. A mű szerint a fokhagyma jó bizonyos típusú epilepsziák kezelésére, ám másutt azt állítják, hogy a fokhagyma fogyasztása, ha nem iszunk hozzá tejet,  epilepsziához vezethet.

Fokhagyma – ellene vagy érte?
(Forrás: Wikimedia Commons / Drilnoth)

Hippokratész, az i.e. V. században az epilepsziát az agy működési zavaraként írta le. Ám ez a nézet – a betegség isteni eredetű magyarázata mellett – feledésbe merült. Csak 1873-ban mutatott rá ismét egy londoni orvos, Hughlings Jackson, arra, hogy a rángógörcsért az agy bizonyos elektromos kisülései felelősek. Az elektroenkefalográf (EEG) egy orvosi műszer neve. A szó görög elemekből tevődik össze. Az elektro- ’elektromos’ előtag az élektron ’borostyán’ szóból származik, hiszen az elektromosság tudományos leírásakor egy borostyánrúd dörzsölése szolgáltatta az elektromosságot. A szó második tagja az enkephalosz ’agy, koponyában lévő’ szóból, míg a harmadik tag a graphó ’ír’ szóból jön. Az 1920-as években fejlesztették ki az agy elektromos tevékenységét vizsgálni tudó EEG (elektroenkefalográf) berendezést, mely már az agyban zajló folyamatos vizsgálatát tette lehetővé.

Ennek köszönhetően ma már tudjuk, hogy az epilepsziát többféle tényező okozhatja. Egyes esetekben genetikai eredetű az idegrendszer finom működésének a hibája, míg máskor sérülés, fertőzés vagy daganatos betegség áll a háttérben. Az epilepszia gyógyszeres kezelése csak a XIX. század második felében kezdődött. Akkor brómmal gyógyították a betegeket. Napjainkra már számos epilepsziaellenes szer létezik, melyekkel a betegek 75%-a rohammentessé tehető. Nagyon súlyos esetekben a betegség műtéti kezelését javasolják.

A gyógyító szentek

Az epilepsziagyógyszerek kifejlesztése előtt a betegség gyógyíthatatlan volt. A középkorban mintegy negyven szenthez lehetett fordulni a nyavalyatörés gyógyításáért. Hazánkban leggyakrabban Szent Vidhez (Szent Vitushoz) könyörögtek az epilepsziások. Ezen kívül többen Szent László nagyváradi sírjához is elzarándokoltak a gyógyulás reményében.

Szent Bálint epilepsziát gyógyít – egy szenteket bemutató cseh képeskönyvből, 1899-ből
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ám az epilepsziát esetleg meggyógyító szentek közül a legismertebb Szent Bálint, más néven Szent Valentin. Mivel Itáliában a III. században több, kereszténységéért üldözött majd kivégzett Valentin is volt, egyértelműen nem dönthető el, melyikük volt valójában a későbbi, az epilepszia és a szerelmesek védőszentjeként ismert Szent Bálint. Számos olyan ábrázolás ismert, melyen Szent Bálint epilepsziát gyógyít. Ezért választották Szent Bálint napját, azaz február 14-ét az epilepsziások világnapjává. A szerelmesek mellett gondoljunk ekkor rájuk is.

Források

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára

Tótfalusi István: Idegen szavak etimológiai szótára