A sikoly kézenfekvő eszköz, és az emberiség – házmestertől a felbosszantott pedagóguson át a csecsemőig – régóta alkalmazza is. A kisgyerek, ha nagyon fontos neki valami, egészen addig tud velőtrázó hangokat kicsalni magából, amíg tényleg oda nem figyelünk. Ha épp felénk száguld egy párduc, esetleg egy tehervonat, egy jól irányzott, dobhártyaszaggató sikoly, és az egész csapat azon nyomban értesül arról, hogy valami kellemetlen dolog történik, és jobb lesz menekülőre fogni. Kár ecsetelni a sikoltozás egyéb előnyeit (elnézést, Margit néni!), annyira kézenfekvőek.

A fentiek mellett film- és színháztörténeti érdemei is a sikoly mellett szólnak, mégis, valamiért akusztikai szempontból mindeddig méltatlanul hanyagolták – de csak mostanáig, mert a New York University kutatói David Poeppel neurológus kutató vezetésével feldolgozták a témát. 

Edvard Munch is feldolgozta korábban kérdést

A kutatók számtalan sikolyt elemeztek a YouTube-ról, filmekből, sőt, a Scientific American cikke szerint önkéntes sikoltókat is alkalmaztak. A kutatók arra a meglepő következtetésre jutottak, hogy a sikoltozásnak kiemelt szerepe van az emberi hangképzésben, mégpedig azért, mert kimondottan gyorsan változik a hangereje.

Míg a normál beszédnek alig változik a hangereje – másodpercenként csupán négy vagy öt alkalommal –, addig a sikoly esetében ez egészen elképesztő sebességgel, másodpercenkénti 30 – 150 alkalommal változhat. A hangerő változását nem is hangerőváltozásként, hanem érdességként (bár a magyar pszichoakusztikai szakirodalom leginkább szintén az angol roughness kifejezést alkalmazza) érzékeljük, azaz egy olyan hanghatást érzékelünk, amit az agy a félelemmel azonosít. MRI-vizsgálatok során a kutatók megállapították, hogy az így létrejövő hang az amigdalát stimulálja, amit az agy érzelmekért és félelemért felelős területeként ismerünk. 

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az említett magas érdesség segítségével a sikoly képes elnyomni az egyéb hangokat. Míg rengeteg hangos dologgal vagyunk körülvéve, egy ötéves kisgyerek sikolyát – az említett érdességnek köszönhetően – képesek vagyunk akár egy hangos repülőgépen is kiszűrni, olyannyira, hogy az – ha kell, ha nem – le is köti a figyelmünket. Vicces, hogy a mérnökök már régóta alkalmazzák ezt a megfigyelést, hiszen a szirénákat és az autóriasztókat is úgy alakítják ki, hogy azok olyan kaotikusan változtatják a hangerejüket és a frekvenciát, ahogy azt a sikolynál tapasztalhatjuk. 

A kutatók a továbbiakban azt tervezik megvizsgálni, hogy a csecsemők sikolya mennyire különbözik a felnőttekétől.