nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Meggyalázott sírok, elhurcolt gyerekek
Oktatással a nemzethalálba

Szüleiktől elragadott gyermekek, nevüktől megfosztott diákok, üresen maradt csumok. Utak és zsákutcák a nyelvhez néhány szamojéd témájú film tükrében.

Leijailla | 2014. március 21.
|  

2014. március 14–16. között konferenciát rendeztek az észtországi Tartuban Jurij Vella, erdei nyenyec költő emlékére, aki 2013 szeptemberében hunyt el. A konferencia utolsó napján Jurij Velláról és családjáról készült filmeket láthatott a közönség a Világfilm fesztivál keretében. A megemlékezés kapcsán számos olyan téma felmerült, amely az oroszországi kisebbségek életével kapcsolatos. Az egyik ilyen megkerülhetetlen probléma az oktatás kérdése volt. Milyen változásokat hozott magával a bentlakásos iskola rendszere? Vissza lehet-e térni a hagyományos életmódhoz az eloroszosító iskolai évek után? Árulás-e az oroszok szokásait átvenni? Mi a fontosabb a közösség megmaradása szempontjából: a nyelv vagy a kultúra megőrzése? Külön lehet-e ezeket választani? A Világfilm fesztivál két tematikus szamojéd napján jártunk.

Szűkülő élettér
Szűkülő élettér
(Forrás: Wikimedia Commons / Karen Mulders / CC BY-SA 3.0)

Jurij Vella kísérlete

Jurij Vella előszeretettel hívta meg otthonába a külföldi kutatókat, újságírókat és filmrendezőket. Szerette volna megmutatni a világnak, milyen problémákkal kell szembenézniük Szibéria őshonos népeinek, milyen visszaélések vannak, és hogyan tiporják sárba a kisebbségek jogait mind a hatóságok, mind az olajkitermeléssel foglalkozó munkások.

Liivo Niglas Jurij Vella világa című filmjében láthatjuk, hogyan küzd Vella azért, hogy unokáinak ne bentlakásos iskolában, városi környezetben kelljen felnőniük, hanem legyen lehetőségük megismerni az őket körülvevő természetet és a réntartás, a vadászat és halászat csínját-bínját. Bár tanárokat fogad, hogy az olyan tárgyakat, mint például a matematika, diplomások oktassák, ugyanakkor a természetismeret-órán láthatólag ő dominál. A következő videón 7:20-nál beleshetünk ebbe a rendhagyó környezetismeret-órába, ahol Vella megmutatja az unokáknak és a tanárnőknek, hogyan lehet felismerni, hogy medve vacka van a közelben. A nők reakciója tipikusan tanáros (többször figyelmeztetik a gyerekeket, hogy figyeljenek oda a nagyapjukra), ugyanakkor teljességgel életidegen számukra ez a szituáció, és szeretnének minél hamarabb jó távolra kerülni a veszélyes helytől.

Vella éppen attól fél, hogy az újabb generációk elszakadnak a természettől, és nem tanulják meg az idősebbektől azokat a jeleket, amelyek alapján a tajgában tájékozódni lehet, így a korábbi nemzedékek tudása el fog veszni. Vella ezért is tartotta fontosnak, hogy külföldi fimesekkel és kutatókkal együtt dolgozzon. Úgy vélte, segítségükkel a tudás egy részét meg lehet menteni.

Jurij Vella sajátos fogalmat talált ki a természettől és a hagyományos életformától való elidegenedés megnevezésére. Olajizmusnak nevezi ezt a jelenséget, és felhívja a figyelmet ennek a gondolkodásmódnak a veszélyeire. A filmekben többször is hangsúlyozza, hogy az emberek túl kényelmessé válnak, eltunyulnak, hiszen az olajkitermelésből befolyó összegből jól meg tudnak élni. Legalábbis a cégek vezetői. Az őslakosok hagyományos életformája a környezetszennyezés és a mohó terjeszkedés miatt lehetetlenné vált, beszorultak a nagyobb településekre, ahol a kárpótlásból élnek, amely persze nem arányos az elvett földek értékével, arra azonban elég, hogy kényelmesebb életet élhessenek. Az olaj viszont egyszer elfogy, és ez súlyos következményekkel fog járni. A helyi hatóságok által kezdeményezett ökoturizmus beindítása is nehezen megy, hiszen nem sok turista vágyik a nehezen megközelíthető, elsősorban szúnyogban gazdag területekre. Ez arra kényszeríti az ökofarmok tulajdonosait, hogy irtsák a szúnyogokat, amivel azonban összezavarják a rének vándorlását. Ugyanis a szúnyogoknak fontos szerepük van a réntartásban. Ha nincsenek szúnyogok, semmi nem motiválja a réneket a hazatérésre, hogy védett helyen lehessenek, és így könnyen tévedhetnek olyan területre, ahol olajmunkások élnek, ez pedig megpecsételi a sorsukat, szó szerint mennek a levesbe.

Egy szerencsétlenül járt rén
Egy szerencsétlenül járt rén

A Vella-emléknapon vetített filmek egyikében (Az Agan folyó istennőjének útján) egy olyan érdekes utazást láthattak a nézők, amelynek során Vella rokonaival és egy német-orosz forgatócsoporttal az Agan folyón hajózva régi szállásterületeket látogattak meg, és adatokat, elsősorban helyneveket gyűjtöttek. Az út során megdöbbenve tapasztalták, hogy az olajmunkások a helyi hantik temetkezési helyeit sem tisztelik. Mivel a fagyott földbe lehetetlen temetni, így a hantik a holtakat csak egy összetört szán darabjaival. Amikor a forgatócsoport megérkezik a temetkezési helyhez, azt látják, hogy a sírokat meggyalázták, minden fel van forgatva, össze van törve. A filmbemutatót követő beszélgetésen az expedíció egyik résztvevője azt is elmesélte, hogy egy másik alkalommal egy már holttestet valaki kivettek a „sírjából”, és kiültették a folyópartra, ahol a rokonai is láthatták.

Női sorsok a tundrán

A Világfilm fesztivált megnyitó Vella-megemlékezésen kívül még egy napot szenteltek a szervezők a nyenyec kultúra kérdéseinek. Március 18-án az Anastasia Lapsui és Markku Lehmuskallio tundrai nyenyec-finn rendezőpáros és házaspár munkásságát ismerhette meg a tartui közönség. A fesztiválra kiválasztott filmjeikben az oktatás témája és a nők szerepe kapta a legnagyobb hangsúlyt. Több oldalról is körüljárták a témát, és sok egyéni történetet is bemutattak, például a nganaszan Annáét az azonos című filmből vagy a nyenyec Nyekóét a Pudanából.

Érdekes volt megismerni Anastasia Lapsui véleményét is. Ő a filmvetítés utáni beszélgetésben hangsúlyozta, hogy a tundrai emberek nagyon kemények, mivel ebben a környezetben nem lehetne máshogy életben maradni. Így a fiataloktól megköveteli, hogy a hagyományok megismerése és őrzése mellett tanuljanak meg jól oroszul is, és tanuljanak tovább, mert a nyenyeceknek nagy szükségük van jól képzett jogászokra, orvosokra és közgazdászokra ahhoz, hogy tudják képviselni az érdekeiket a többséggel szemben. A forgatásokon sem bánik kesztyűs kézzel a film szereplőivel, akik egyébként nyenyec anyanyelvű amatőr színészek. Markku Lehmuskallioval közösen úgy vélik, hogy a vágatlan, spontán felvételek a jók, így nem állítanak be minden egyes mozdulatot. Éppen ezáltal lesznek megdöbbentően természetesek a képsorok.

A Tundra hét éneke című film egyik énekében, a Pudana és az Anna című filmekben is visszatérő téma, hogy a gyerekek nem akarnak elszakadni a szüleiktől, és rettegnek attól a naptól, amikor oroszok jönnek az iskolából, hogy magukkal vigyék őket. A szülők többféleképpen állnak hozzá a kérdéshez, például a Pudanában Nyeko anyja szeretné, ha lánya iskolába járna, és megtanulna oroszul, de a legtöbb szülő csak a börtöntől való félelmében adja oda a gyerekét.

Elrobotosít az iskola
Elrobotosít az iskola
(Forrás: Wikimedia Commons / Viking9173 / CC BY-SA 3.0)

Még szomorúbb a története a nganaszan Annának, aki látszólag jól beilleszkedik a szovjet társadalomba, lelkesen részt vesz a párt munkájában, többek között a nomád nganaszanok letelepítésében. Erre mindaddig büszke is, vagy legalábbis annak mutatja magát, amíg a Lapsui–Lehmuskallio rendezőpáros vissza nem viszi őt arra a településre, ahol előbb tanárként, majd pártbizalmiként dolgozott, és szembesülnie nem kell azzal, hogy hány ember lett a céltalanná vált élete miatt öngyilkos. Annának rá kell döbbennie, mit tett a saját népével, hogy szovjetizálta az iskola a gondolkodásmódját, miért látta az egyetlen jó megoldásnak, a fejlődés útjának a letelepedést.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
6 Fejes László (nyest.hu) 2014. március 27. 18:10

@mederi: Szerintem te a tundrai réntartásról beszélsz, ami egészen más, mint a réntartás az erdős övezetben. Másfelől a cikk nem állítja, hogy a hantik és erdei nyenyecek nem gondozzák az állatokat – ám vannak időszakok, amikor az állatok szabadon, felügyelet nélkül kóborolnak.

5 mederi 2014. március 27. 17:47

Láttam már több filmet is a réntartásról, ezért tudom, hogy a cikkben szereplő szúnyogos részlet egyáltalán nem egy lényeges momentum..

A rideg állattartás nem arról szól, hogy ülnek a babérjaikon a pásztorok, hanem arról, hogy gondozzák és hasznosítják az állatokat. Gyógyítják azokat, amelyek megbetegednek, az újszülött állatokat istápolják, a legyengült öreg állatokat levágják és feldolgozzák (a húst tartósítják a bőrt kikészítik), a tejelő állatokat a megengedhető mértékig megfejik és a tejet feldolgozzák.

Ezen felül régebben a saját házukat (a téli szállás kőből, a nyári mobil favázas bőrborítású, hordozható) valamint ruházatukat is maguk készítették.

Hússal, sajttal, bőrrel kereskedtek is hogy a gabonaféléket és egyéb szükségleti eszközeiket beszerezhessék..

A rideg állattartás azt is jelenti, hogy a csordának folyamatosan új legelőket kell találni, mert "túllegeltetéssel" nem szabad kimeríteni a gyakran gyenge minőségű füves, vagy zuzmós, mohás vidéket, biztosítani kell a megújulás lehetőségét a folyamatos legeltetés lehetőségének érdekben..

Karámba csak akkor terelik a csordát (ahogy a cikkben bemutatott filmrészletben is látható), mikor "számadásra" viszik őket, mert a kolhozosítás során az oroszok meghatározták, hogy az állatállomány hányad részét kell leadniuk a gazdáknak adóként, és ez ma is hasonlóan történik..

4 bloggerman77 2014. március 27. 17:08

"Pusztán egy apró probléma adódna. Mivel etetnék az állatokat?!"

*

Amivel eddig. Most gyakorlatilag a réntartás kimerül abban, hogy a vadállatok módjára tartott rének hazatérését várják. Semmi más nincs. Ez nem is állattartás gyakorlatiag, hanem félvad állatok "használata".

3 mederi 2014. március 27. 09:07

@bloggerman77:

A milliószor jobban élnek alatt mit értesz?

Az un. elmaradott civilizációk elégedettek a maguk életmódjával, és a Föld kihasználása részükről minimális..

Csak azért belekényszeríteni őket a modern korba (növelve ezáltal a fogyaszók tömegeit), ami tőlük idegen, és amiben rosszul érzik magukat, miáltal így a Földet még inkább kizsigerelhetjük, és a kipusztulás felé még nagyobb ütemben sodorjuk, nem szerencsés gondolkodásmód szerintem..

"A réntartásnál is áttérhetnének fejlettebb módszerekre, pl. az állatokat összeterelhetnék, vagy zártabb területen tarthatnák, aelyet, hogy arra várnak, hogy a szúnyogok miatt hazamennek a rének."

Pusztán egy apró probléma adódna. Mivel etetnék az állatokat?!

2 bloggerman77 2014. március 25. 23:04

Azért nem értem az ilyen kis népeket ott Szibériában.

Amerikában az indiánok milliószor jobban élnek ugyanilyen kondíciók mellett. Persze az is messze van az amerikai néger vagy latin közösségek életszínvonalától is, nem is beszélve a fehér társadalomtól, de mégsem olyan nyomorúságosak, mint ezek a szibériai kis népek.

Ott a törzs egyben kapja a pénzt az olajcégtől, aztán mindenki megkapja a részét az olaj, kaszinó stb. bevételéből a törzsi tanácstól, a többi pénzt meg a törzs hasznára fordítják. Ne értem, ezt miért nem tudják megtenni.

A réntartásnál is áttérhetnének fejlettebb módszerekre, pl. az állatokat összeterelhetnék, vagy zártabb területen tarthatnák, aelyet, hogy arra várnak, hogy a szúnyogok miatt hazamennek a rének. Vagy nem.

1 mederi 2014. március 22. 08:54

Nagyon érdekes cikk.

Szomorú szembesülni azzal, hogy az írni olvasni, számolni tudás egyszerüen csak felváltja a közvetlen természet alapos megismerésének, sokoldalú tudásának és TISZTELETÉNEK lehetőségét, nem beszélve arról, hogy több tízezeréves kultúrák tűnnek el, válnak semmivé a globalizáció oltárán...

Ne tévesszen meg senkit, hogy mi gusztustalannak látunk olyan dolgokat, hogy levadásszák az állatokat hogy megehessék, vagy valaki nem használ zsebkendőt, és az evéshez kanalat. Ha kiszámítanánk mennyi fát kell kivágni pl. a zsebkendők gyártásához, megdöbbennénk. A kanál előállítása sem lehetséges energia felhasználása nélkül..

A "primitív" emberek állandóan friss!! levegőt szívnak, és szinte soha sem betegek.. Nem nyaralni vagy üdülni mennek a természetbe (ahogyan mi néhanapján), hanem benne élnek...

Az "olajizmus" nagyon találó szó, és egyben felhívla a figyelmet szerintem a probléma lényegére.

Többet fogyasztunk a Föld javaiból, mint amit az elbír..!!

A szibériai emberek (ahogy a sivatagiak sem) nem szaporodnak "ész nélkül", ahogy az állatok világában is vannak szapora (pl. a patkányok) és önkontrollal élők (pl. a farkasok, vagy a majmok)..

Ezek túlélési stratégiák, de az egyensúlyt a tápláléklánc felépítése biztosítja..

A modern ember elveszítette szerintem az önkontrollját, ami felettébb kényelmes életet biztosíthat, HA! szerencsés vagy mód felett erőszakos és a maga módján dolgos (azonban ha nem is látszik mindenki számára, az un. primitív népek rengeteget dolgoznak nagyon kemény feltételek között a túlélésért, csak egészen másképpen mint mi)..

-Egy hasonlat jut eszembe az olaj kitermelésével és elégetésével kapcsolatban.

Ha az olajradiátoromból leengedném az olajat és úgy akarnék vele fűteni, a fűtőszál hamarosan kiégne. Átmenetileg sokkal nagyobb meleget (kiegyensúlyozatlanul forrót) sugározna, majd egyik pillanatról a másikra fűtetlené, hideggé válna a szobám..

Ha a Föld nem is pontosan így működik, mert minden hasonlat sántít, azért a közvetlen veszély megvilágítására azt hiszem mégsem rossz ez a példa..

-Nem ok nélkül kutakodunk a világűrben másik élhető és elérhető bolygó reményében..

És ha nincs ilyen bolgó?!!

Információ
X