-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A veszélyeztetett fajok kipusztulása és a veszélyeztetett nyelvek kihalása elleni harc nem csak szellemiségében rokon. A nyelvek megőrzése nem csupán kulturális szempontból nemes cél, hanem a biológiai katasztrófa megelőzésének egyik fontos eszköze lehet. Erre hívják fel a figyelmet a biokulturális sokféleség megőrzését támogató törekvések.
A fajok és a természetes nyelvek sokfélesége jóval szorosabban függ össze, mint gondolhatnánk. Az ennek érzékeltetésére alkotott fogalom a biokulturális sokféleség. A biológiai, a kulturális és a nyelvi változatosság megőrzésének támogatását az 1996 óta működő Terralingua tűzte a zászlajára. A szervezet egyik képviselője, Tove Skutnabb-Kangas nyelvi jogi úttörő munkája mellett ezekkel az összefüggésekkel is foglalkozik. Kutatásairól szeptember elején tartott előadást az MTA Nyelvtudományi Intézetében.
(Forrás: Alfred Palmer)
Kihaló fajok és kihaló nyelvek
Előadásában a fő összefüggések között emelte ki, hogy a kihaló fajokkal egyetemben a világ nyelvei is rohamos tempóban halnak ki. Ugyanúgy, ahogy a környezetszennyező társadalmak óriási veszélyt jelentenek a természetre, nyelveik is veszélyeztetik a bennszülött nyelveket. A párhuzam nem véletlen, ahogy az sem, hogy a világ nyelveinek sokféleségét jelző index (LID, Index of Liguistic Diversity) és a biológiai sokféleséget jelző index (Living Planet Index) változásai is azonos irányba mutatnak: mindkettő rohamosan csökken. A nyelvek kihalása arányaiban jóval gyorsabb: az index 1970-től 2005-ig globálisan 20%-os csökkenést mutat.
Az élet sűrűje és a nyelvi sokféleség: azonos területen
A nyelveket a kulturális identitás fő hordozójaként szokás említeni, és védelmüket is ez a nézőpont határozza meg. Azonban alapvető összefüggés van a nyelvek koncentrációja és a természeti változatosság között is. Az azonos nyelvet beszélő, egy kultúrához tartozó (úgynevezett etnolingvisztikai) csoportokat vizsgálva térképezték fel a nyelvi sokféleséget. Ezeket a csoportokat és a biológiai sokféleségre vonatkozó eredményeket összevetve vált láthatóvá, hogy a világ legjelentősebb etnolingvisztikai régiói ugyanott helyezkednek el, mint a fajokban leggazdagabb területek: a trópusi régiókban. És éppen ezek a régiók azok, ahol a nyelvek a legsebezhetőbbek, a legfenyegetettebbek.
Életmentő – hagyjuk a nyelveket szóhoz jutni
A bennszülött nyelvek kihalásával többek között az a természeti tudáskincs és tapasztalat is eltűnik, amit nyelvükbe kódolva őriztek a beszélőik. Az így elfeledett természeti összefüggéseket hosszadalmas és költséges kutatásokkal lehet csak feltárni – ha egyáltalán sikerülhet még.
Amikor a biológiai katasztrófa olyan fenyegető közelségben van, mint most, minden egyes eszközt meg kell ragadni a megelőzésére, hogy ne legyen késő. A világ nyelvei pedig hatalmas tudást, évszázadok, évezredek alatt felhalmozott tapasztalatokat örökítenek át a természetről, a vele való együttélésről. (Skutnabb-Kangas Peter Mühlhäusler eredményeire hivatkozva emelte ki: sosem tesszük fel magunknak a kérdést, hogy mennyi időt vesz igénybe a természet megismerése, pedig egy népnek mintegy 300 évébe telik, mire nyelve alkalmazkodik a környezetéhez, azaz tükrözni tudja a rá vonatkozó tapasztalatokat.)
A kulturális sokszínűség megőrzése és vele a nyelvek megóvása tehát a földi élet megóvásának egyik eszköze. Hatalmas tudásról van szó, amelyben óriási lehetőségek rejlenek. Ennek a felismerése egyben katalizátora az érintett nyelvek megőrzésének is, hiszen múzeumba, szótárakba zárva már nem segíthetnek: élő nyelvi közösségekben való használatuk teszi lehetővé, hogy kinyerjük és alkalmazhassuk a bennük rejlő tapasztalatokat.
Az ilyen nyelvekre való odafigyelés olyan, mint az öregekre hallgatni: ha hagyjuk a nyelveket szóhoz jutni, és odafigyelünk rájuk, hatalmas tapasztalat birtokába juthatunk.
Nem csak elmélet
Skutnabb-Kangas előadásából és publikációiból ennek a viszonylag új kutatási területnek az elméleti problémáira ugyanúgy fény derül, mint arra, hogy elkötelezettjei nem csupán elméleteket gyártanak, hanem innovatív gyakorlati programokat, projekteket is megalapoznak, többek között az oktatás területén. A professzor asszony a veszélyeztetett számi nyelv fenntartására tett erőfeszítéseket említi példaként, ahol a fiatalok nyelvhasználatának megerősítése segít a nyelv revitalizálásában. Ebben, mint minden nyelv esetében, elemi szerepe van az oktatásnak és a nyelvi jogok biztosításának.