A nyár egyik legfontosabb erza társadalmi eseménye nem egy zenei fesztivál, nem is egy sportverseny, hanem a Raszkeny ozksz (’népi imádkozás’ – vagy más fordításban – ’nemzeti imádkozás’) elnevezésű rendezvény, amelyet 1999 óta rendeznek meg a mordóviai Bolseignatovszkij körzetben található Csukali (erzául Csukalo) nevű faluban. Az ünnepséget háromévenként tartják meg, és igazán fontos szerepe nem is annyira a régi, mára már nagyrészt elfeledett hagyományok felélesztésében van, hanem sokkal inkább abban, hogy közösséggé formálja az erzákat.

Gyertyagyújtás
(Forrás: Wikimedia Commons / Петрянь Андю / CC SA 3 0)

Együtt erősek vagyunk!

Az ünnep több évszázados múltra tekint vissza, de a cár 1629-ben megtiltotta, hogy az erzák kövessék ezt a régi szokásukat. Magától értetődik, hogy az imádkozás a szovjet időkben minden formában tiltva volt. A tradíciót ezért csak a múlt század kilencvenes éveinek végén (pontosan 1999-ben) újították fel, azóta háromévenként, hagyományosan július 13-án vagy az ehhez legközelebb álló hétvégén tartják meg az erzák nagy nyári ünnepüket.

A régi időkben a nemzeti imádkozás nemcsak szakrális szempontból volt fontos ünnep, az akkor háromnapos összejövetel egyszerre szolgált közigazgatási, kereskedelmi és vallási célokat. Az összegyűlő erzák ekkor választottak maguknak vezetőt, és itt vitatták meg a közösséget érintő égető kérdéseket. Ismerkedésre, a portékák eladására is kitűnő alkalmat biztosított az ünnepség. Ezeket a hagyományokat ma is szeretnék folytatni az imádkozás résztvevői, illetve új elemekkel is gazdagítani akarják a programot. Lássuk tehát, mit is csinálnak ezen az eseményen, mennyiben van szó vidám mulatságról, és mennyiben van közösségformáló ereje az ünnepnek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A rendezvény közös imádsággal kezdődik, a híres Toorama együttes vezetője, az alapító fia, Andrej Romaskin énekli az Isten áldása című dalt, amelynek refrénjét égre emelt karral elismétli az egész hallgatóság. Az imádkozáshoz áldozat is kapcsolódik, a helyszínre összesereglett erzák egy helyre öntik a szülő- vagy lakóhelyükről magukkal hozott földet. A földön kívül illik mást is hozni, például ételt-italt, amellyel meg lehet kínálni a más vidékről érkezőket, valamint kézimunkákat, amelyekkel büszkélkedni lehet a többiek előtt, vagy árulni az érdeklődőknek. A hagyományos erza minták megjelenése amúgy is általános ezen a rendezvényen, mert mindenki igyekszik népviseletben, vagy stilizált népi öltözetben érkezni a helyszínre. Egy oroszországi rendezvény talán elképzelhetetlen lenne szépségverseny nélkül, 2013-ban azonban nem a hölgyek, hanem az erza népviseletek versenyét tekinthették meg itt az érdeklődők és a kétszemélyes zsűri. Akinél indulás előtt nem volt otthon kéznél népviselet, az a helyszínen vásárolhatott magának az összetartozás erősítésére szolgáló pólót és baseballsapkát is, amelyen az Erza felirat díszelgett.

A Torama együttes népviseletben
(Forrás: Wikimedia Commons / Петрянь Андю / CC SA 3 0)

Az áldozaton kívül az ősök tiszteletének hagyománya is beleépül a nemzeti imádkozás szokásrendjébe. Ezen alkalmakkor a résztvevők mindig megemlékeznek azokról az erzákról, akik sokat tettek közösségük, illetve az erza nyelv érdekében. Ezek lehetnek történelmi személyiségek, mint például a 13. század első felében élt Purgaz fejedelem vagy a Torama alapítója, a néhány éve elhunyt Vlagyimir Ivanovics Romaskin.

Az eseményen szimbolikus jelentősége van egy háromméteres gyertyának is, amelyet az imádkozást vezetők ünnepélyes keretek közt együtt gyújtanak meg. A gyertyába ősi szimbólumok, eredetileg nemzetiségazonosító jegyek vannak belefaragva. A régi időkben tartott imádkozásokon is fontos szerepe volt a gyertyának, titokban készítették, és az ünnepségig az erdőben elrejtve tartották. Ha ellenség támadta meg a települést, a gyertyát elásták, hogy a támadók rá ne lelhessenek és meg ne semmisíthessék.

Az ünnep mára a Mordvin Köztársaság fontos társadalmi eseményévé vált. A közös imádkozáshoz nemcsak lelkes beszédek íródnak, hanem versek is, és természetesen az esemény himnuszát is eléneklik a résztvevők. Ennek a legfontosabb sora: Вейсэ, эрзят, виевтяно! ’Együtt, erzák, erősek vagyunk’, amelyben a korábban már tárgyalt predikatív szerkezetre találhatunk egy példát. (Alább olvashatjuk a dal teljes szövegét erzául és magyarul.) A himnusz egyébként történetmesélős ének, és éneklése nem követel meg feszes vigyázzállást, hanem éppen egy nagyszabású körtánccal kapcsolódik össze.

Вейсэ, эрзят, виевтяно! Вирев молян, (2-ксть) Чувто керян, (2-ксть) Сока теян. Сока теян, (2-ксть) Пакся сокан, (2-ксть) Кансть мон видян. Кансть мон видян, (2-ксть) Коцтке кодан, (2-ксть) Панар викшнян. Панар викшнян, (2-ксть) Кужов лисян, (2-ксть) Эрзят тердян. Садо, эрзят, (2-ксть) Садо, ялгат, вейсэнь моро Моратано. Вейсэнь моро, (2-ксть) Моратано, Вейсэ, эрзят, мазыйтяно. Вейсэ, эрзят (2-ксть) Мазыйтяно, Вейсэ, эрзят, виевтяно!

Együtt, erzák, erősek vagyunk! Erdőbe megyek, (2-szer) fát vágok, (2-szer) ekét készítek. Ekét készítek. (2-szer) Felszántom a mezőt, (2-szer) kendert vetek. Kendert vetek, (2-szer) vásznat szövök. (2-szer) Inget hímezek. Inget hímezek, (2-szer) kimegyek, (2-szer) összehívom az erzákat. Gyertek, erzák, (2-szer) gyertek, barátaim, közös dalt énekelünk. Közös dalt (2-szer) énekelünk. Együtt, erzák, szépek vagyunk. Együtt, erzák (2-szer) szépek vagyunk. Együtt, erzák, erősek vagyunk!

A következő videón a híres Lamzur (Zelnicemeggy) nevű együttes énekli a dalt az erza nyelv napján.

Bika és politika

Az ünnepségről persze nem maradhat el a közös evés-ivás sem. Idén a kondérokban fővő húsleveshez 600 kg marhahúst használtak fel. Az elkészített étel neve supa, amelybe az elengedhetetlen marhahúson, sőt egyenesen bikahúson kívül burgonya, káposzta, hagyma és répa kerül. Ez a leves erőt ad azoknak is, akik az imádkozás utáni népi játékokban és sportversenyeken részt akarnak venni.

Az esemény fesztiváljellege, a koncertek és az eszem-iszom mellett a Népi imádkozás fontos társadalmi esemény is. Korábban egyfajta országgyűlésként is működött, ma ezt a szerepet a július 9-én összeülő Erza kongresszus tölti be. Ugyanakkor az imádkozáson is születnek fontos politikai döntések, például az idein titkos szavazással megerősítették státuszában az erza királyt, Ksumancjany Pirguzst, vagyis polgári nevén Grigorij Dmitrijevics Muszaljovot.

A kulturális és a kulináris programot tehát komoly társadalmi és politikai kérdések megvitatása egészíti ki. Idén a köztársaság vezetői többek között az erza nyelvi oktatás kiterjesztését szorgalmazták, az azonban más kérdés, hogy az oroszországi oktatáspolitikai reformok után mindezt hogyan lehet majd megvalósítani.

Az ünnepségnek minden évben sok látogatója van, a helyi, köztársaságbeli művészek, politikusok és egyéb döntéshozók mellett külföldiek is részt szoktak venni a rendezvényen, a finn és magyar vendégek sem ritkák. A népi imádkozást tehát fontos találkozóhely is. Idén ötezerre becsülk a résztvevők számát.

A következő videón rövid összefoglalót tekinthetünk meg a 2013-as imádkozás fontosabb eseményeiről. (A videó minősége nem túl jó, valószínűleg felvett tévéműsorral van dolgunk, ugyanakkor a rendezvény hangulata talán így is átérződik.)

Vannak olyan hangok, amelyek erősen kritikusan viszonyulnak az erzák nagy ünnepéhez. Ebben az is közre játszik, hogy a rendezvénynek hangsúlyosan erza jellege van. Már az elnevezése is azt sugallja, hogy az erzák külön nemzetet alkotnak. Az eseménnyel kapcsolatban a média sem használja a mordvin elnevezést, amely a moksákat is magában foglalná. És az ünnepség himnusza is mennyivel toleránsabb és realisztikusabb lenne, ha így szólna a refrénje: Erzák és moksák együtt erősek vagyunk...

Források

Раськень Озкссто мельть-арсемат

Раськень Озкс – 2013: впечатления очевидца

Раськень Озкс