Magam részéről egyetértek a cikk írójával. Az iskola első két évét úgymond óvodásítani kellene és nem az óvodákat iskolásítani. Minden gyerek megtanul olvasni a maga tempójában. Az a gyerek, aki a nyári szünet előtt szinte csak játszhatott és sokat meséltek, verseltek, mondókáztak neki, szeptemberben egyszer csak belecsöppen a csend! rend! Fegyelem! légkörbe. Az új helyzetet is meg kell szoknia és még teljesítményt is várnak tőle.

Amikor én még gyerek voltam, az elsősöknek volt kiságyuk, ahol délben aludhattak. Ez nem is volt olyan régen, mert csak 37 éves vagyok. Minden gyerek megtanult olvasni. Ellenben ma sok gyerek még 4. osztályban sem tud olvasni, és felsőben gond a szövegértés. A jobban haladóknak a mi időnkben a pedagógus plusz feladatot adott. Akkoriban 36an voltunk egy osztályban és igen csak vegyesek, mégis megoldható volt. Talán ma is vannak erre módszerek a pedagógusok zsebében.

Ma már a sok fejlesztéssel, ami az óvodákban zajlik (mert úgy választunk ovit, hogy mennyi képzés zajlik) és a szülők által történik, amikor foglalkozásokról, foglalkozásokra cipelik gyermekeiket (ovisok és kisiskolások), szerintem éppen a gyermekkort vesszük el tőlük. Mikor van idő a tudásnak leülepednie? A gyakorlásra is kell idő. Amikor gyermekem egy hónapja ugyanazt a mesét vette elő, bevallom már nagyon untam, de rájöttem, hogy ő éppen memorizál. Aztán egy napon a Kipp Kopp mesét mesélte a mackóinak.

Félreértés ne essék. A játékos felfedezést nem utasítom el. Magam is rengeteget játszom és mesélek, mondókázom, énekelek (pedig tragikus a hangom) gyermekemnek. Minden programomra (vásárlás /könyv, zene, élelmiszer/, fodrász, kertészet) magammal viszem. Fontosnak tartom, hogy helyesen beszéljek előtte. Észrevettem ugyanis, hogy magunk sem helyesen alkalmazzuk a -ba, -be, -ban, -ben ragokat, sok izét használunk.... Következetesen kerültem a babanyelvet és a felesleges kicsinyítéseket. A seb az nem bibi volt nálunk, hanem seb. Igaz így később mondta ki, de miért kellene 2szer tanulnia valamit. A sok mondóka, vers, dal és mese révén folyamatosan bővült a szókincse. Ma már egy 4 éves gyermek szintjén beszél 29 hónaposan, holott nem fejlesztettem, csak rengeteget beszéltünk séta alatt, vásárlás, takarítás közben. Igaz lassabban haladok, de jutalmam az ő gyarapodása. Sőt mellette németül és angolul mondókázunk és dalolunk. Magam is kétnyelvű vagyok. Ugyan a beszélt nyelvet még nem, csak a nyelvszeretetet adom át a mondókák, dalok révén. Kerülöm a tiltásokat és arra hívom fel a figyelmét, amit lehet és ezt tágan értelmezem, hogy a kíváncsiságát ki tudja elégíteni. Igyekeztem nyugodt légkört teremteni neki, így hetente csak 2 olyan alkalom van, ahová időpontra megyünk, minden mást hozzá igazítva intézek. Vagyis mindegy, hogy délelőtt vásárolok, vagy délután. Az egyik alkalom egy olyan közösség, ahol angol dalokat és mondókákat tanul a másik pedig egy torna sok mondókával. Persze ezekről is lehet hiányozni, hiszen ez nem rólam, hanem róla szól. Velünk is előfordul, hogy nincs kedvünk. 2,5 évesen még nem gondolom, hogy emiatt felelőtlen felnőtt lesz.

Igaz ezt azért tehetem meg, mert az első 3 évet mellette tölthetem, sőt talán tovább is, mert decemberi, így közel 4 lesz, mire oviba kerül. Tudom másoknak már 1 év is nehéz, ha kiesik egy kereset. Mindezt csak ezért írtam le, mert hiszek abban, hogy a helyes példamutatás (magam részéről tudom, hogy ezt következetesen csinálni erőt próbáló), a helyes beszéd, sok együtt töltött idő játékkal, mesével és a „világ felfedezésével” pl. vásárlás közben elég fejlesztés a gyermeknek. Igyekszem minden kérdésére választ találni és nem restellem bevallani, ha nem tudom, de együtt utánajárunk. Bevallom, estére nagyon elfáradok, és nem tudom, hogy ezt 2, 3 gyermekkel hogy fogom tudni csinálni. Remélem, megtalálom a megoldást. Én hiszem, hogy a gyermekeink a jövő. Értük mindenre képes vagyok. Mellesleg én szinte nem tudom mi az, hogy dackorszak.

Nagyon keresem azt az óvodát és iskolát, ahol hasonló szellemben tudna tovább gyarapodni. Ezért is örültem a cikkíró pedagógus véleményének. Sok ilyen pedagógust kívánnék. Ez a hozzáállás segítené a gyermekeket a rendszerben gondolkozásban is. Ma egy iskolás megtanulja a magyar történelmet, majd az egyetemes történelmet, de nem tudja, hogy mi zajlik egy időben a magyar történelemben és nemzetköziben. Magam szívesen vennék olyan iskolát, ahol erre figyelnek, Sőt! Továbbmegyek. A zenében, történelemben, irodalomban... egyszerre tanulják a gyermekek az ókort ..stb. Akkor igazi tárgyi tudásuk lenne.

Mackó

Az fenti hozzászólás a Kell-e az iskolában nyelvtant tanítani című blog egyik posztjára érkezett reakcióként. A sorok nem tükrözik a szerkesztőség álláspontját.