„Nincs szükség nyelvtörvényre” – ezzel a címmel jelent meg a kaliforniai Pasadena Star-News napilap állásfoglalása az újság honlapján, miután az amerikai Női Profi Golfszövetség (LPGA) úgy döntött, hogy kitiltja azon tagjait, akik nem tudnak folyékony angolsággal interjút adni.

„Ha a férfiág ezt csinálta volna, akkor talán nem láthattuk volna a koreai Y.E. Yangnak Tiger Woods, a világ legnagyobb golfjátékosa feletti fenséges győzelmét” – írja a magazin.

Yang beszél annyira jól angolul, hogy a riportereknek elmondja, a verseny végén már imádkozott, hogy Tiger elrontson egy ütést – annyira azonban feltehetőleg nem, hogy átmenjen a „folyékonysági bizottságon”.

„A nyelv kényes téma, sokszor csak arra jó, hogy más jelenségeket elfedjünk vele.” A lap szerint ilyen jelenség lehet éppenséggel az a félelem, hogy egy másik kultúrából érkező személy „belezavar” a saját kultúránk hagyományos dominanciájába egy bizonyos területen; legyen szó sportról, iparról vagy akármiről.

Rengeteg elsőosztályú, tornagyőztes koreai golfozónő van, az ország népességéhez viszonyítva sokkal több, mint az USA-ban. „Nem kell nagy pszichológusnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, a női szövetségben egyesek nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel” – írják. Mi ilyenkor a legkézenfekvőbb módszer? Tiltani.

Mindenesetre a lépést nem nézte tétlenül Leland Yee állami szenátor, aki törvényjavaslatot nyújtott be a szenátusnak. Eszerint nem lehet olyan szabályzatot hozni egy üzleti vállalkozás keretein belül, amelyik előírja vagy korlátozza egy nyelv használatát, kivéve ha a megszorításról és annak következményeiről értesítik az államot. A cikkelyben, amit egyébként a szenátus elfogadott, szerepel, hogy az „semmi mást nem kíván a társaságoktól, mint a tagjai sokszínűségének tiszteletben tartását”.

A cikk írója szerint ezzel talán végre véget vethetnek egyes vendéglők azon gyakorlatának is, hogy nem szolgálnak ki angolul nem tudó, vagy csak egyszerűen az asztalnál saját nyelvükön beszélő vendégeket. Ez a gyakorlat elítélendő, és elképzelhetetlen lenne például Franciaországban.

„Nem vagyunk benne biztosak, hogy egyáltalán szükség van itt bármilyen szabályozásra. Néha egyszerűen nincs szükség szabályozásra. Talán foglalkozzunk az ilyen kérdésekkel akkor, ha majd nincs fontosabb dolgunk a törvényhozásban” – zárja gondolatait a lap szerzője.