Dávid Katalin, az ikonográfia tudósa az MTI-nek elmondta, őskori leletek bizonyítják: a kereszt az emberiség legkedveltebb szimbóluma. Formája alapján útkereszteződés, égtájak jelzője, átöleli a világot, sokfelé amulettként viselték. „Egy dologban különbözik a többi kereszt a kereszténység jelétől, és ez az, hogy nemcsak jelkép, hanem valóságos tárgy, jelkép és ereklye egyszerre. Onnan ered keresztényi elfogadása, hogy a keresztre feszítették fel Jeruzsálemben a rómaiak a Betlehemben született názáreti Jézust” – fejtette ki.

„Az ember azt hinné, hogy a kereszt a szenvedést, a szomorúságot, a gyászt fejezi ki, de az első század közepétől, Szent Pál korától a dicsőség jele, a minden embert megváltó Krisztusé. Ezen függött az Isten báránya, az ószövetségi bárány” – magyarázta.

Annak idején, amikor Izrael népe az egyiptomi fogságból megmenekült, a Mindenható kiadta a parancsot: „öljetek le egy bárányt, vérével kenjétek meg az ajtó két félfáját és szemöldökfáját, és az öldöklő angyal el fogja kerülni a bárány vérével megjelölt házakat.” Ezért lett Krisztus előképe a húsvéti bárány, amely vérével minden embert megmentett. Ez a magyarázata, hogy miért lett a kereszt megmentő jel, miért lett Krisztus Isten báránya.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kereszt ószövetségi jelkép, a zsidóknak megmentő jel, betűszimbólum. Az óhéber írás ugyanis kereszttel jelölte az ábécé utolsó betűjét, a tavot, ami a Jahvénak való lefoglaltságot jelentette – mint a görögöknél az omega, az utolsó betű, ami szintén istenszimbólum – fejtette ki a professzor.

„Láttam olyan osszáriumot (emberi csontokat tartalmazó szarkofágot) Jeruzsálemben, amelyen rajta volt a tav kereszt alakjában, vagyis istennek lefoglalt emberre utalt. Ezért mondja Isten Ezékielnek, az ószövetségi prófétának, hogy »büntesd meg a város népét, mert gonoszak voltak, de előzőleg a jóknak, az igazaknak jelöld meg kereszttel a homlokát, hogy az öldöklő angyal azokat ne pusztítsa el.« Az Ószövetségben is megmentő jel és mint krisztusi kereszt, az Újszövetségben is az. Tehát az Ószövetség és az Újszövetség mindig szorosan összekapcsolódik, és ezért halálos bűn minden kereszténytől, ha bármiféle antiszemita megnyilvánulást megenged magának” – hangsúlyozta.

Dávid Katalin könyvében kifejti, hogy az első évezredben a kereszt a dicsőség, a győzelem, az isteni megváltó jele és az életfa örököse, mert „az életfát a Mindenható elzárta előlünk, amikor bűnbe esett Ádám Évával”.

A 2. századtól kezdve a legnagyobb teológusok – Szent Ágoston, Szent Ambrus, Jeromos – úgy tekintették a keresztet, mint a megelevenedett életfát, amely újra visszaadja az emberiségnek az életet. Ezért abban az időben az életfát, mint élő fát ábrázolták rügyekkel, levelekkel és rajta függött Krisztus, mint az életfa gyümölcse.

A koraközépkori ábrázolások már a 4. századtól a Paradicsom hegyére állították az életfát, alatta ered a négy paradicsomi folyó, amelyről a Biblia ír. Ezek jelezik, hogy Paradicsomban álló életfáról van szó. Ékkövesen ábrázolták. „Az emberek a mai napig nem tudják, hogy ha feltesznek a nyakukba egy drágakövekkel díszített keresztet, akkor az ősi életfát tették a nyakukba” – jegyezte meg.

Dávid Katalin 1993-ban a zsidóság és kereszténység tudományon alapú megbékítéséért, a holokauszt idején Szegeden folytatott zsidómentő tevékenységéért II. János Pál pápától megkapta a világiaknak adható legmagasabb pápai kitüntetést, a Pro Ecclesia et Pontifice aranykeresztet.

Új könyvet 80 színes, először publikált ábrázolás díszíti, a képek zömmel Rómában és Ravennában készültek, ugyanis a professzorasszony évente 2-3 hónapot tölt kutatómunkával Róma kazamatáiban, sírkamráiban. Bár augusztusban 89 éves lesz, nem mond le a római útról. A kötetben van egy olyan fotó Győrből, a bencések – korábban a jezsuiták – templomából is, amely késő középkori magyar életfát mutat. A kötetet a Szent István Társulat adta ki.

Dávid Katalin többek között megírta a Bibliai jelképek kézikönyvét, amely két kiadást is megért, a Mózes című könyvet, többféle tipológiát, így például A megváltás tipológiáját, az Egy asszony öltözete a Nap – az Isten anyja a tipológiában című kötetet. 1997-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja.