Régóta ismert tény, hogy a nősténypókok közül sokan a párzás előtt vagy után megölik a hímeket, a Pittsburghi Egyetem kutatói szerint a kannibálok több utóddal dicsekedhetnek. A kutatásról az Animal Behaviour című folyóiratban jelent meg tanulmány.

A kutatócsoport Aric Berning vezetésével a zúgpókfélék (Agelenidae) családjához tatozó Agelenopsis pennsylvanica pókfaj viselkedését vette górcső alá, amelynek nőstényei gyakran azonnal felfalják a hímeket, amint azok a közelükbe merészkednek. A párzás előtti kannibalizmus első látásra egyfajta diszkriminációnak tűnhet, mintha a nőstény a „rokonszenvét” elnyerni képtelen hímeket végezné ki ily módon – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon.

Agelenopsis pennsylvanica
(Forrás: Wikimedia Commons / D. Gordon E. Robertson / GNU-FDL 1.2)

A zúgpókfélék hosszú, háromszög alakú, vízszintes hálókat szőnek, amelyek középen vagy az egyik oldalon tölcsérbe torkollnak. A pókok a tölcsérben tartózkodnak, és amikor a háló elporosodik, újat készítenek a régi fölött. E sajátos hálókészítés a zugpókfélék családjának mindegyik fajára jellemző.

A pókoknál a sperma átadása indirekt úton történik: amikor a hím kész a párzásra, egy tasakot sző, és abba helyezi ivarsejtjeit, majd a párzószervvé alakult két tapogatólába, a pedipalpus segítségével „felpipettázza” a folyadékot. A párzás során a tapogató szinuszainak változtatásával a spermát a nőstény két ivarnyílása (epigynum) egyikébe fecskendezi be.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kutatók, hogy többet megtudjanak az Agelenopsis pennsylvanica viselkedéséről, foglyul ejtettek számos pókot. A nőstényeket nem akadályozták a háló szövésében, amelybe egyiket a másik után „belepottyantották” a hímeket. Mint kiderült, a nagyon éhes nőstények válogatás nélkül azonnal felfalták a hímeket. Így cselekedtek a különösen agresszív példányok is. A kevésbé éhes vagy agresszív nőstények némely hímnek megengedték a párosodást, másokat viszont megettek. Akadtak olyan nőstények is, amelyek egyetlen hímet sem faltak fel.  

A kutatások során bebizonyosodott, hogy azoknál a nőstényeknél, amelyek párosodás előtt elfogyasztottak egy-két hímet, a póktojás valamivel „strapabíróbb” volt, és bennük több utód fejlődött, összehasonlítva a kannibalizmust nem „gyakoroló” nőstényekkel. A tudósoknak nem sikerült megfejteniük, hogy pontosan mi célt is szolgál a zúgpókféléknél a párosodás előtti kannibalizmus. Nagy valószínűséggel a nőstények ily módon egyfajta „nyomelem- és vitaminkoktélhoz” jutnak, vagy a „falatozás” valamiféle hormonális választ vált ki.