Bolti forgalomba került az Észtországban és Oroszországban is heves vitákat kiváltó Permikomi sügis (Komi-permják ősz) című alkotás, amely a komi-permjákok sorsán keresztül számos aktuális és sürgető problémára hívja fel a figyelmet.

Megetetett társadalom?
(Forrás: DVD-borító)



Az Észt Nemzeti Múzeumban nemcsak az észt kultúrát és hagyományokat ismerhetik meg a látogatók, rendszeresen vannak finnugor témájú időszakos kiállítások, valamint a múzeum boltjában finnugor népekről szóló könyvek és CD-k, illetve DVD-k is megvásárolhatók. A múzeum emellett támogatja ilyen tárgyú filmek forgatását is, munkatársai közül többen készítettek dokumentumfilmeket, kulturális antropológiai szemléletű alkotásokat. A Komi-permják ősz című film azonban az első olyan, amely bolti forgalomba is kerül ezek közül.

A Komi-permják őszt 2008 szeptemberében forgatták részben Kudimkarban, részben az egykori Komi-Permják Autonóm Körzet falvaiban, rendezője Indrek Jääts, észt etnográfus. A dokumentumfilm a komi-permjákok életének mindennapjait mutatja be, ugyanakkor arra keresi a választ, mi vezetett a nemzetiségi körzetnek a Permi krajjal való egyesítéséhez (2005). Az Oroszországban élő finnugor népek közül egyedül a komi-permjákok nem voltak kisebbségben a saját közigazgatási területükön belül. Az autonóm körzet lakosságának 64%-át tette ki a finnugor népesség. A film az egyszerű emberek mellett megszólaltat újságírókat, néprajzosokat és politikusokat, akik arra panaszkodnak, hogy nem volt lehetőségük az egyesítést ellenző feleknek a megszólalásra, és hogy a komi-permjákok türelmét és alkalmazkodóképességét kihasználva gyakorlatilag rájuk erőltették a politikai autonómia feladását. A másik tényező, amelynek fontos szerepe volt, a gazdasági fellendülés, amellyel az egyesülés kecsegtetett. A Szovjetunió felbomlása után a körzet bevételeinek nagy részét kitevő faipar és mezőgazdaság összeomlott, a területen megnőtt a munkanélküliség és a lakosság elszegényedett. Ez volt a gazdasági szempontból az egyik legelmaradottabb vidék Oroszország európai oldalán. Az elemzők szerint az egyesítés valóban hozott előnyöket, javultak a gazdasági mutatók, azonban korántsem olyan mértékben, amely lehetővé tenné a fiatalok számára a megélhetést. Különösen a vidéki részeken nincs munka, pusztán mezőgazdaságból pedig csak szűkösen lehet megélni. A modernizáció is inkább a városokba csábítja a fiatalokat. Az egykori körzetközpont, Kudimkar 31 ezer lakosával túl kicsi viszont ahhoz, hogy mindenkinek megélhetést biztosítson.

Aktuális problémák a komi-permják közösségben

A filmnek azonban csak az egyik témája az autonómia kérdése, ehhez kapcsolódóan számos olyan témakört is körüljár, amelyek más finnugor népek esetében is nagyon releváns és aktuális problémák. A nyelvi és népi hagyományok továbbélésének kérdését veszi többek között górcső alá Indrek Jääts. A komi-permják értelmiség különböző rétegei szólalnak meg a filmben, felpanaszolva a vidéki élet lehetetlenségét, a nyelvi oktatás hiányosságait és a komi-permjákok negatív önértékelését, amely a többség hozzáállásának és a hosszú évtizedek óta változatlan nyelv- és oktatáspolitika hozadéka.

Az oktatás jelenlegi helyzete sem túl sokat ígérő, ugyanis a nyelvórák száma igen kevés. A hatodik osztályban mindössze egy óra áll rendelkezésre a komi-permják nyelv oktatására. Igaz, a hetedik, nyolcadik és kilencedik osztályban ez háromra bővül, azonban ez sem elegendő ahhoz, hogy az eloroszosodó gyerekek nyelvvesztését megakadályozza. A hatodikban kötelező egy óra pedig annyira kevés, hogy számos esetben a következő évben újra nulláról kell kezdeni az oktatást. Ráadásul a szülők kérhetik, hogy a gyermeküket mentsék fel a komi-permják nyelvi oktatás alól, ha úgy látják, hogy ez az óra plusz terhet jelent a számukra. A tanárok pedig arról panaszkodnak, hogy a szülők nagy része nem tájékozott, illetve iskolázott annyira, hogy fontosnak tartaná a nyelvmegőrzés hosszú távú céljait is.

Emellett egyre több iskolát, különösen a falusi kisiskolát zárnak be anyagi okora hivatkozva, annak ellenére, hogy a gyerekek száma elegendő lenne az intézmény fenntartására. A probléma elsősorban abban áll, hogy éppen ezekben az iskolákban folyt eredményesen a komi-permják nyelv oktatása. A filmben megszólaló etnográfus szerint az elmúlt időszakban 30 ilyen intézményt zártak be, még olyan iskolákat is, amelyek 130 éves múltra tekintettek vissza. A tendencia pedig folytatódik, mert a vezetés a következő lépésben azokat az iskolákat ítélte bezárásra, amelyekben nincs meg a teljes képzés, tehát ahol nem tizenegy osztályos a képzés.

A komi-permják nyelv és kultúra letéteményeseinek szemében örökségük a provincializmus, az elmaradottság szimbóluma. A legfőbb probléma, hogy az oroszok szemén keresztül megalkotott önkép nem támogatja a nyelv megőrzését és a kultúra továbbörökítését.

A komi-permják nyelvvel szemben az orosz nyelv a modernitást jelképezi, a kulcsot a jobb megélhetés és a gazdagság felé. A modern világ termékei mind orosz nyelven elérhetők, bár van komi-permják irodalmi nyelv, a hivatalos életben nem lehet boldogulni permjákul, a nyelv használati színterei az otthoni körre szorulnak vissza. Ugyan vannak törekvések arra, hogy a fiatalokat a számukra vonzó csatornákon keresztül próbálják meg elérni. Ezt a célt kívánja szolgálni többek között az Oázis nevű rockzenekar (amely nem tévesztendő össze nyugati párjával), amelynek a tagjai maguk már nem beszélnek folyékonyan permjákul, mégis írnak dalokat ezen a nyelven, hogy ráébresszék hallgatóságukat, a populáris kultúra is megteremthető a kisebbségi nyelveken.

A film készítői azt remélik, hogy az alkotás révén Oroszországban kiváltott vita talán felrázó hatású lehet nemcsak a komi-permjákok, hanem a többi finnugor kisebbség számára is. A dokumentumfilmet egyébként Kudimkarban technikai okokra hivatkozva nem lehetett bemutatni...