A felnőttek nagy része igen kevés dologra emlékszik a négyéves kora előtti időszakból. E sorok írója például emlékszik arra, amikor kétéves korában letépte a szomszéd nagyfiú (akkor ötéves) gombjait az ingjéről; de arra is, amikor húsvétkor a nyuszi által odatojt ajándékokat keresgette a szomszédos mezőn. Az általános tudományos álláspont ugyanakkor az, hogy négy éves koruk előtt a gyerekek nem feltétlenül rendelkeznek azokkal a kognitív és nyelvi képességekkel, amelyek az emlékek feldolgozásához és hosszútávú elraktározásához szükségesek.

Egy új kutatás szerint azonban lehet, hogy felül kell bírálni ezt a nézetet. A kanadai Newfoundland Egyetem pszichológusa, Carole Peterson vizsgálatai során megerősítette azokat a korábbi eredményeket, melyek szerint még a legfiatalabb gyermekek is képesek múltbéli események felidézésére.

„Ahogy a gyerekek idősebbek lesznek, első emlékeik fokozatosan régebbiekké válnak, majd tízéves koruk körül az emlékek »megszilárdulnak«.” – nyilatkozta Peterson a webmd.com-nak.

A vizsgálat során a kutatók 140 négy és 13 év közötti gyereket kértek meg arra, hogy mondják el legkorábbi emlékeiket, majd két évvel később újra megkérdezték őket. A gyerekeknek mindkét alkalommal meg kellett becsülniük, hány évesek lehettek, amikor az általuk felidézett események történtek, a szüleiket pedig arra kérték, erősítsék meg, hogy valóban megtörténtek az elmondottak.

A kutatók úgy találták, hogy a négy és hét év közötti gyermekek esetében az „első emlékek” nagyon kevés alkalommal egyeztek meg a két interjú során, sőt amikor a kutatók felolvasták nekik két évvel azelőtt előadott emlékeiket, a gyerekek úgy vélték, hogy azok a dolgok nem történtek meg velük. Érdekes módon a megkérdezett tíz és 13 év közötti gyermekek több mint fele ugyanazokat az első emlékeket idézte fel a második interjú során, mint az első alkalommal.

A kutatók most azt vizsgálják, hogy a gyermekek miért bizonyos emlékeket őriznek meg, míg másokat nem: az ugyanis egyértelmű, hogy megrázó és nagyon zavaró emlékekről csak a gyermekek igen kicsi része számolt be a kutatás során.

Korábbi kutatások szerint a kulturális háttér is komoly szerepet játszik a legkorábbi emlékképek megőrzésében. Kanadai és kínai gyerekek vizsgálata során arra figyeltek fel, hogy a kanadai gyerekek legkorábbi emlékei egy évvel régebbiek, mint a kínai gyermekeké – ezt egyébként egy másik, amerikai és kínai gyermekeket vizsgáló kutatás is megerősítette. Az Emory Egyetem utóbbi vizsgálatot vezető kutatója, Robyn Fivush azzal magyarázza ezt a jelenséget, hogy a nyugati gyermekeknek hangsúlyosabbak a korai emlékei, mivel szüleik és más felnőttek gyakrabban utalnak vissza a velük történtekre.

„Ahogy azt számos televíziós műsorból tudjuk, a nyugati kultúrában teljesen elfogadott magunkról beszélni. Kínában ugyanakkor kevésbé illendő saját magunkról beszélni, vagy felhívni magunkra a figyelmet – sokkal illendőbb az eseményekről egy csoport összefüggésében beszámolni.” – magyarázza Fivush. – „Ennek köszönhetően a kínai gyerekek más készségeket fejlesztenek ki korábban, például jobbak abban, hogy odafigyeljenek eseményekre. No és természetesen az anyagyermek kapcsolatban is jelentős különbségek vannak a különböző kultúrák között.”