Mint közölte, ezt az is alátámasztja, hogy az érvelő feladatban valóban érvelni kellett. Albert Camus A pestis című regényének hőse megkérdőjelezi, hogy van-e értelme egy eszméért az életet feláldozni, a diákoknak pedig vagy emellett, vagy ez ellen kellett szót emelniük három irodalmi mű segítségével – mutatott rá.

Az ME elnöke problémaként említette, hogy nem feltétlenül kellett volna irodalmi művek segítségével érvelni egyik vagy másik meglátás mellett, ezt ugyanis a vonatkozó rendelet nem írja elő.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Arató László azt valószínűsítette, hogy – mivel a tanulók irodalmi tanulmányaik alapján leginkább az eszmékért való önfeláldozás melletti műveket ismertek meg – a maturálók többsége a heroizmus mellett fog érvelni, és kevesebben lesznek azok, akik az önfeláldozás értelmét kétségbe vonják. Tehát minden bizonnyal nem fogják kétségbe vonni például Antigoné vagy Zrínyi Miklós önfeláldozásának értelmét, főleg annak fényében, hogy talán az Az apostol az egyetlen tanult mű, amely felvetődik a hősiesség értelmének megkérdőjelezése – jegyezte meg.

Mint mondta, a diákokat némileg meglephette, hogy a műelemző feladat nem novellához, az összehasonlító feladat pedig nem két vershez kapcsolódott, de ezt szintén nem szabályozza a rendelet.

Érvényes és termékeny szempontnak nevezte az elbeszélői nézőpont vizsgálatát, illetve azt, hogy a tanárnak és az osztálytársaknak a Karinthy Frigyes-karcolatokban szereplő két felelő tanulóhoz való viszonyát is elemezni kellett.

Arató László szólt arról, hogy Arany János Tetemre hívás című balladája jól elemezhető, a szöveg szerkezetének, illetve a bűn és bűnhődés motívumának vizsgálata is megoldható.

Az ME vezetője problematikusnak nevezte, hogy nem kötelezően tanítandó, de mégis sokak által tanult művek szerepeltek az idei érettségi vizsgán, ez pedig esélyegyenlőtlenséget von maga után a tanulók között, mivel nem az önálló műelemző képességet méri. Arató László szerencsésebbnek tartotta volna, ha mindenki számára ismeretlen műveket adtak volna feladatul.

A szövegértési feladattal kapcsolatban megjegyezte: a Lukácsy Sándor által szerkesztett Nemzeti olvasókönyv előszava kiváló szöveg, és a hozzá választott feladatok is sokszínűek, kellő nehézségi fokúak.

Úgy fogalmazott: „elegánsabb lett volna egy kevésbé ideologikus szöveget adni, amely kevésbé fejezi ki direkt módon a kormányzat hitvallását”. Apró hiányosságnak minősítette továbbá, hogy ezúttal nem volt olyan feladat az előszóhoz fűződően, amely a szövegértést szövegalkotással ellenőrizte volna.

Igényes feladatnak mondta, hogy rekonstruálni kellett bonyolult időviszonyokat a szövegben, egyebek mellett arra vonatkozóan, hogy mikor történt a szövegválogatás, illetve  a szövegben időrendbe kellett rakni olyan eseményeket, amelyek ott nem kronológiában szerepeltek.