Nemcsak régebbi korokban keletkeztek népetimológiák, ma is folyamatosan jönnek létre; inkább a hozzájuk való viszonyulásunk az, ami megváltozott. Ma hajlamosabbak vagyunk változtatás nélkül átvenni egy-egy ismeretlen idegen szót. Jelentésüket is könnyedén elsajátíthatjuk, hiszen ma többen tanulnak idegen nyelveket, mint eddig bármikor. Az információs és egyéb technika fejlődésével egyre több idegen szó áramlik a nyelvünkbe, és ezt el is fogadjuk, hiszen a nyelvújítás, szómagyarítás ma inkább tűnik játéknak, mint komoly identitás-védelmező nyelvi tervezésnek. És hát valljuk be, sok esetben kissé röhejesnek hatna, ha a már megtanult, automatikusan idegen formában és többnyire az idegen kiejtést megőrizve használt szavak, kifejezések helyett kényszerfordított, magyarított alakokat használnánk. Nem is beszélve a hangalaki hasonlóságon alapuló szóértelmesítésekről, amik nem tartalmaznak semmilyen lefordított jelentéselemet. Ahogy korábbi cikkeinkben is megjegyeztük, a „tudálékos közönség” nehezen viseli az ilyesmit. De minthogy mindig is lesznek kevésbé iskolázott és informálódott emberek, a népetimológiák sincsenek kihalóban – csak egyre kevésbé fogékony rájuk a köznyelv.

A következőkben ismét mazsolázunk a népetimológiákból: listába szedjük a korábbi cikkekből kimaradtakat és a gyűjtemény újabb darabjait.

A híres-hírhedt mojirtó koktél
(Forrás: Thomas Weiss/sxc.hu)

Mojirtó és marihónalja

Mojirtó – szándékosan pontos j-vel. Több olyan névváltoztatással is találkozhatunk a nyelvhasználatban, amiről nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy humoros szóferdítéssel vagy az idegen szó értelmesítésével állunk szemben. A mojito egy rummal, mentalevéllel és lime-mal készített szénsavas koktél, amely itt Magyarországon nem annyira széles körben ismert. Mivel írott formáját látva nem mindenki tudja, hogyan kell kiejteni, a [mojitó] kiejtés is előfordul. Ezzel a kiejtéssel nagyon hasonlít a molyirtó szóra, így adja magát a szó átvétele. Önmagában a molyirtó ivása nem lehet egy kellemes dolog, e koktél kortyolgatása ellenben kifejezetten frissítő.

Sok hasonló, bizonytalan kategorizálású szóval találkozhatunk még. Ilyen például a marihónalja < marijuana. A hangalaki hasonlóságon kívül erős érzéki utalást is fellelhetünk ebben a szóban: van, aki iszonyat büdösnek találja a füves cigit, akár egy büdös hónaljat. Humoros is, amiért tekinthetjük akár szóferdítésnek is, ugyanakkor lehet népetimológia is, mivel idegen eredetű a kiindulási pontként szolgáló szó.

Kimondani is szörnyű gyógyszernevek

A gyógyszerek nevei igazán idegenek, sokszor mesterséges „alakulatok”. Jelentésük megfejtésével nem érdemes próbálkozni, csak meg kell őket jegyezni, tanulni. Természetesen, fontos az egyediségük, nehogy összekeverhessük őket más gyógyszerekkel (és, persze, a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményekkel, táplálék-kiegészítőkkel), mert az életveszélyt is előidézhet. Az egyediség bonyolult hangsorokkal érhető el leginkább: ezeket kiolvasni-kibogozni is nehéz, nemhogy kiejteni vagy hallás alapján megjegyezni őket.

Ez esett meg a sokat reklámozott homeopátiás szer nevével is: Oscillococcinum, melynek kiejtésében nagy a bizonytalanság. Így keletkeztek a következő népetimológiás változatok, melyek könnyítik a kiejtést, és segítik az emlékezetbe vésést is: oszcillokólika vagy oszcillokólikum. (Erről jut eszembe egy nagyszerű szóferdítés: homeoapátia.) A gyógyszertárban rögtön megértik így is, ez biztos. A kólika jelentése magában görcsös, hasi fájdalom. Viszonylag ismert szavunk.

Más homeopátiás szer neve is okoz kiejtésben problémát, vagyis tulajdonképpen szinte az összes: ehináhe (golyók) < Echinacea (pellet ’golyócska, galacsin’), a bíbor kasvirág nevű gyógynövényből készített szer. Igaz, a kreált alak nem tűnik értelmesebbnek, de a kiejtése könnyebbedett. Hasonlóan járt a gingko biloba is, a páfrányfenyő rendszertani latin neve – egybeesik a belőle készített táplálék-kiegészítő nevével –, amiből ginkó bilobál lett.

Ha már gyógyszereknél tartunk, essen szó egy betegség nevéről is, amely jelentésében és ismertségében is eléggé általános: allergia. Bármilyen típusú allergiában szenved az ember, akkor allergiás, de esetenként algériás is lehet. Mivel szleng szóként is számon tartják ’allergiás’ jelentésben, és humoros szövegekben is előfordul, nehéz eldönteni, mi volt előbb: a nyelvi humor vagy a népetimológia. Nem lehet kizárni a népetimológiás eredetet, főként, mert Algéria, mint földrajzi hely és név, valamikor ismertebb lehetett a betegségnél, illetőleg annak nevénél.

Poszthumusz, piramisu, moletáris politika

Az egópista < egoista esetében az értelmesítés a p hang betoldásával jött létre, így a szó második fele egybeesik az István keresztnév egyik becéző alakjával, a Pistával. Létrejöttében lehet, hogy még az intimpista (lásd egy korábbi cikkünkben: köznevesülés) szó is közrejátszott.

A geomókus < geológus értelmesítés is lehet analógiás eredetű, rögtön felidéződik bennünk az ugrómókus < agronómus esete. A mókus arra is utalhat, hogy olyan foglalkozás ez, amelyet férfiak művelnek. Bizalmas szóhasználathoz tartozik: pasi, fickó, ipse, mókus…

A poszthumusz < posztumusz „szellemi alkotás, például írásmű, amely alkotója halála után kerül a közönség elé első ízbe”’ eléggé gyakori előfordulású, hasonlóan a rádióaktív < radioaktív példához. Ezt inkább hibás használatként értékelik, mint szóértelmesítésként. A h hang betoldása valószínűleg a humusz szóból eredeztethető.

Piramisu [’piramisu] < tiramisù [tirami’szú] egy izgalmas átvétel az olasz nyelvből. A könnyű finomság nevének értelmesített változatát először is sz helyett s-sel ejtik. Mivel a hangzása a piramiséra emlékeztetett, és a tiramis amúgy sem mondott semmit, hát lecserélték. A karakteres -u végződés megmaradt; igaz, az sem az olaszos időtartammal és hangsúllyal.

Az egzotéria < ezotéria meglehetősen bizarrul hangzik, mert a kiindulási alak elterjedt szó lett az utóbbi időkben. Egyre többen érdeklődnek az ezotéria iránt, amely röviden titkos tudást jelent. Közismertsége ellenére előfordul ennek a népetimológiás változata is. Az értelmesítésben résztvevő elem az egzotikus szóban fedezhető fel.

A kineziológia már kevésbé ismert, de nemcsak a megnevezés, hanem a tudomány és a gyakorlat is, amelyet takar. Így eshetett meg vele, hogy összekeveredett a kriminológia szóval, amely hangzása hasonló, és amiről többet tudunk, többet hallunk, olvasunk, és hát talán izgalmasabbnak is tartunk. Mozgásszervi problémáinkkal így krimizológushoz is fordulhatunk.

Moletáris (politika) < monetáris (politika) „pénzügyi vagy pénzértékkel kapcsolatos”: felidézhette a molett „gömbölyded, kövérkés” melléknevet, vagy esetleg a molesztál „zaklat, terhére van valakinek” igét. Ez utóbbi már szemantikailag is bekapcsolódhat a játékba.

A mozi is lázba hozta a szóértelmesítésre hajlamosabb nyelvhasználókat: Aladár < Avatár. A szinte a csapból is folyó film népadta neve ez, pontosabban az Aladár férfi keresztnév átvétele. Az avatár szó sokak számára a film megjelenése előtt is ismerősen csenghetett. Hallottuk, találkozhattunk vele különböző szövegkörnyezetekben, de nem igazán tudjuk, mit jelent. Az avatárok Visnu hindu istenség földi kivetülései, inkarnációi; feladatuk helyreállítani az erkölcsöt, visszahozni a földi életbe a jó tiszteletét. Avatárnak nevezik még a számítástechnika világában azt az apró képet, amit a felhasználók egyszerű linkeléssel közzétehetnek fórumokban, blogokban, és további webhelyeken.

Mások pedig, akik talán nem látták az Aladárt a mozikban, a Marx & Engelsbe járnak vásárolni a Marks & Spencer helyett.

Délibábos szófejtések

Horvát Istvánnak, a 19. század első fele kiváló oklevélkutatójának és könyvészének (akit, nem is olyan mellékesen, érdekelt az őshazakutatás, illetve a magyar nyelv eredete) számos délibábos szófejtést tulajdonítanak, amik hasonlítanak a népetimológiákra. A rokonnyelvek keresése és a magyarságtudat kifejezése, az identitás erősítése volt a célja, még ha tudat alatt is – a rokonnyelvinek titulált szavak magyarításával, elemezgetésével. Feltételezéseit talán így lehetne megfogalmazni: ha egy idegen, más nyelvből származó szó könnyedén átalakítható magyarossá, akkor a hangalaki hasonlóság alapján magyarnak vélhetjük; az átalakítás inkább visszaalakítás, fordítás. Például Arisztotelész > Harisnyás Tót Illés, Stockholm > Istókhalma, Karthágó > Kard-hágó. Nem ismert minden ilyen névfelidéző kifejezés szerzősége, de sok esetben egyértelmű, ahogy a jelző is sejteti, hogy ezeknek a szófejtéseknek nincsen nyelvészeti-nyelvtörténeti alapja. Nyelvújítási kísérletnek jók, de nem bizonyítanak nyelvrokonságot. Hasonlók: Kárneki < Carnegie, Dömöck < Damaszkusz, Vasporos < Boszporusz, Taréjos < Dareiosz, Darázsd < Drezda...

Források:

Forgács Erzsébet: Nyelvi játékok. Kreativitás a viccekben, a reklámnyelvben, a sajtónyelvben és irodalmi szövegekben. SZEK Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó, Szeged, 2005.

Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 59-71.

Hajdu Endre: Szómúzeum. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2009.

Szőcs István: Fürkészői ős-hajdan koroknak, http://www.helikon.ro/index.php?m_r=351

www.nepszotar.com

www.avatar.lap.hu