A magzat már a méhen belül gyakorolja a fájdalmas arckifejezést. A grimaszolással és sírással a kommunikációra készülnek – vélik a Durhami és a Lancasteri Egyetem kutatói. Ultrahang-felvételek elemzése azt sugallja, hogy a várandósság során az egyszerű mosolytól az összetettebb szemöldök-ráncolásig és orrfelhúzásig fejlődnek a mozdulatok – mondták el tudósok a BBC hírszolgálatának.

A kutatás vezetője, Nadja Reissland szerint a normális fejlődés megértése abban segíti az orvosokat, hogy a rendellenességeket kiszűrjék. „Nem világos egyelőre, hogy a magzat valóban tapasztal-e fájdalmat, és arckifejezései tükrözik-e, hogyan érzi magát” – magyarázta Reissland.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az eredmények azt mutatják, hogy a grimaszok sokkal inkább az agy fejlettségétől, nem a tényleges testi érzetektől függnek. Nyolc lány- és hét fiúmagzat 4D-ultrahangképeinek videofelvételét vizsgálták meg a terhesség harmadik harmadában. A 24. hétben megfigyelt magzatok ritkán mutattak olyan mozdulategyüttest, amely fájdalmat fejezett volna ki. A 36. hétben viszont gyakori volt, hogy négy mozdulat kombinációjával fájdalmas arcot tudtak produkálni, ami arra enged következtetni, hogy minél érettebb a baba, annál inkább képes keserves arckifejezésre.

„Létfontosságú, hogy az újszülött azonnal ki tudja fejezni, ha fáj valamije, ha éhes, vagy bármi más baja van” – tette hozzá a kutatás vezetője a PlOS ONE tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban.