Útja feléhez ért a Nyelvet öltünk! kiállítás. Az udvariasság és a jómodor elkötelezett híveinek sem kell megijedniük, a Petőfi Irodalmi Múzeum játékos című összeállítása nem a pimaszkodásra biztatja a fiatalokat. Csupán a nyelvújítás törekvéseire hívja fel a figyelmet és nyelvünk kortárs állapotát mutatja be, így emlékezve Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulójáról.

Színes, vidám és mozog is - a Petőfi Irodalmi Múzeum rendhagyó utazókiállítása
(Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)

A citromsárga autóbusz városról városra robog, hogy ebben a szokatlan formában mutassa be – elsősorban – a fiatal generációk számára, mik is a magyar nyelv sajátosságai, miféle réteg- és csoportnyelvek léteznek, mik a hasonlóságok és különbségek a különféle tájnyelvek között, vagy éppen miféle nyelvcsaládfákkal találkozhat, aki elmélyed egy kicsit a nyelvtörténetben.

„Mit gondolunk ma a nyelv állapotáról? Szebben beszéltek-e elődeink? Szükséges-e megvédeni magunkat más nyelvek erőteljes hatásával szemben? Lehet-e a magyart ilyen vagy olyan irányban továbbfejleszteni?” – a Nyelvet öltünk! kiállítás számtalan kérdést vet fel,  és talán sikerrel is válaszolja meg az arra kíváncsinak. Mészáros Katalin, a busz egyik kísérője így fogalmaz: „a magyar nyelv állapotát, fejlődését, a nyelv közösségi, összetartó erejét” mutatja meg ez a tárlat.

A szokatlan busz szinte az iskolaévvel együtt, szeptemberben kezdte meg útját (stílszerűen) Sátoraljaújhelyen, és számos magyarországi kis- és nagyvárosban áll meg, de még a határon túlra is ellátogat. Így a legkülönbözőbb vidékeket járja be, a szervezők tapasztalatai szerint igencsak nagy sikerrel. Nem is csoda, hiszen a kiállítás interaktív, mozgalmas – és cseppet sem ódivatú: szó esik az sms-nyelvről is, de a „régi szerelmes levelektől az e-mailes hétköznapokig” feldolgozza az üzenetküldés számtalan egyéb formáját is az összeállítás.

A nyelvöltögetés december közepéig tart, a rendhagyó járat Kecskeméten ér a nyelvi „turné” végére. Addig is számtalan iskolásnak, tanárnak vagy épp csak kíváncsiskodónak van módja megtudni, mi mindent rejt a csodajárgány. Hogy hogyan kerül Móricz Zsigmond a falra, hányféleképp köszönünk, és egyáltalán, miért mondta Kazinczy: „A nyelv nem az enyém, nem a tiéd, hanem az édes mienk.”