Örökre eltűnik egy állatfaj, kihal egy nyelv – valószínűleg észre sem vesszük, a hétköznapi élet lüktetése ettől voltaképpen nemigen változik. Pedig – ahogy a Telegraph írja – egy nyelv nem csupán szavak halmaza, hanem az emberi elme „burjánzó erdeje”, ami a létezés, a gondolkodás és a világlátás egyedülálló útjait ötvözi.

A namíbiai himba törzs tagjai – lehet, hogy a század végéig az ő nyelvük is kipusztul?
(Forrás: Adam Masters / sxc.hu)

Bo

Azt, hogy az India fennhatósága alatt élő bo törzs hogyan látta a világot, már soha nem fogjuk megtudni: idén január 28-án ugyanis a 85 éves Boa Senior halálával kihalt a bo nyelv. A világsajtót gyorsan bejárta a hír, miszerint ezzel az egyik legősibb nyelv tűnt el végleg a föld színéről. Boa Senior az Andamán-szigeketen élt, ahol 1858-ban még ötezer bot tartottak számon – ma viszont már csak 52 van életben közülük, és mindegyikük hindiül beszél.

Zoque

Van egy nyelv, amit az egész világon csupán két agg mexikói férfi beszél: a zoque. Dolguk tehát elviekben könnyebb lenne, mint Boa Senioré volt, aki szülei halálával senkivel nem tudott anyanyelvén szót váltani – de csak elviekben. A két férfi tudniillik nem beszél egymással. Na nem azért, mert haragszanak egymásra, csupán nincs mondanivalójuk – állítják a rokonok. A mexikói kormány a hatvanas években felmérte a zoque-beszélők számát: akkor még 367-et találtak. A nyolcvanas évekre ez a szám négyre csökkent – ma pedig már csak ez a két férfi él, akik közül egyelőre egyik sem mutat hajlandóságot az önkéntes hallgatás megtörésére.

Pirahá

A nyelvész Noam Chomsky szerint van egy univerzális nyelvtan, ami a világ összes nyelvében megtalálható. Ezt az elméletet azonban megcáfolták Daniel Everett tapasztalatai, aki keresztény misszionáriusként évtizedeket töltött az amazonasi pirahák között, hogy lefordítsa számukra a Bibliát. Nem járt sikerrel.

Úgy tűnik, a pirahá egyetlen más nyelvhez sem hasonlítható: nincs benne kifejezés a számokra és a színekre, nincsen benne egyes és többes szám, tonális (vagyis sok szót csak a hangsúly különböztet meg egymástól), ráadásul a múlt idő is hiányzik belőle.

Gyakorisági szabály

Tudták önök, hogy egy nyelvben a második leggyakrabban használt szót éppen feleannyiszor használjuk, mint a leggyakoribbat? A harmadik legtöbbször használt szót pedig pontosan harmad annyiszor, mint az elsőt, és így tovább. Ez a (George Kingsley Zipf amerikai nyelvész által 1935-ben megállapított) szabály minden egyes nyelvre igaz a világon – mi több, igaz a betűkre és a fonémákra is.