A magyar kormány és az országgyűlés „offenzívájának” eredményeként áttörés történt a szlovák államnyelvtörvény tekintetében Bajnai Gordon és Robert Fico szlovák kormányfő tárgyalásán. Az elmúlt hetekben a szlovák fél még azt hangoztatta, hogy a nemzetközi közösségnek semmi köze az ügyhöz, a csütörtökön elfogadott közös nyilatkozatban viszont Pozsony már elfogadta az EBESZ kisebbségügyi főbiztosának valamennyi ajánlását – hangsúlyozta a külügyminiszter.

Mint hozzátette: ha bárkit sérelem ér Szlovákiában a nyelvtörvény alapján, azt mostantól „a megfelelő módon – szlovákiai magyar szervezetek, polgármesterek útján - regisztrálni tudják és szóvá tudják tenni”. Balázs Péter kiemelte, hogy az EBESZ-ajánlások elfogadására monitoring-rendszert dolgoztak ki a kormányfői találkozón azzal, hogy a kisebbségügyi főbiztos hivatalának képviselői meghívást kapnak majd a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó kétoldalú vegyes bizottság üléseire.

A szlovák nyelvtörvényt módosítani kell, de nem lehet elvárni Pozsonytól, hogy ebbe egy hét alatt beleegyezzen, lépésről-lépésre, nemzetközi segítséggel fogja a magyar fél erről meggyőzni a szlovákokat – mondta a külügyminiszter.

Balázs Péter azzal kapcsolatban, hogy a két kormányfő sajnálkozását fejezte ki a magyar államfő meghiúsult révkomáromi látogatása miatt, elismerte, hogy ez nem egyenértékű a bocsánatkéréssel, de úgy vélekedett: „a diplomáciában nagyon erős kifejezés a sajnálkozás, és szlovák részről ez a hiba beismerését jelenti”. Ettől függetlenül a magyar fél részéről nincs az ügy lezárva, várják Jacques Barrot igazságügyi biztos írásos állásfoglalását az augusztus 21-i incidenssel kapcsolatban – mondta, hozzátéve, hogy az Európai Bizottság jogi szakvéleménye nagy jelentőséggel bír az unióban.

Azzal összefüggésben, hogy a felek meg akarják előzni a hasonló helyzetek kialakulását, Balázs Péter elmondta: félreértés, hogy közös bizottság szabályozná ezentúl az államfői látogatásokat a két ország viszonyában. A megállapodás arra vonatkozik, hogy a felek kölcsönösen szakértői javaslatokat dolgoznak ki például olyan kérdésekben, hogy Pozsony milyen tájékoztatást kérne Budapesttől azon felül, amelyet egyébként Sólyom László tervezett révkomáromi útja előtt megkapott.

A külügyminiszter összességében úgy értékelte, hogy a találkozó sem egyértelmű kudarcot, sem győzelmet nem hozott, ezért is hallhatók most leginkább „a szélsőséges, eltúlzott ellenzéki vélemények”. Szóvá tette, hogy míg magyar részről a kormányfői tárgyalás feltételeinek megteremtésében négypárti egyetértés volt, az ellenzék – mihelyst eredményt hozott a találkozó – „kiugrik” a konszenzusból. Ezt a lépés „csak a napi politika szintjén lehet értelmezni” – mondta, hozzátéve, hogy ez azért aggasztó, mert a szlovákiai magyarokat hozza hátrányos helyzetbe. A találkozó ténye azt jelzi, hogy a két ország mégis képes beszélni egymással, azok után, hogy viszonyuk „a kocsmai verekedés szintjére” süllyedt. A kölcsönös vádaskodás helyett a felek az érdekek érvényesítése és kölcsönös megértése irányába mozdult el. A külügyminiszter utalt arra, hogy Szlovákiában belpolitikai érdekek is szerepet játszanak a magyar–szlovák vitában, míg a magyar félnek ez nem célja, inkább a megoldást keresi.

Balázs Péter kiemelte, hogy a közös nyilatkozat nyomán létrejött egy „reális program, egy mértéktartó, józan hozzáállás” abban az értelemben, hogy nem értékelik túl az eredményeket, és számon kérik a vállalt ígéretek betartását. A találkozó fontos eleme, hogy széles nemzetközi figyelem mellett jött létre, és ugyanilyen körülmények mellett fog folytatódni is. A külügyminiszter szerint a kormányfői tárgyalás tényleges eredményét két hónap múlva lehet majd értékelni.