Kritikát általában prózában szokás írni. De nem példa nélkül való az sem, hogy vers születik egy könyv nagyszerűségéről vagy épp gyatraságáról. Ferencz Győző verse ráadásul egy iskolai nyelvtan kritikáját adja.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az iskolai nyelvtan sokszor tényleg költői – sokkal inkább, mint tudományos. És Ferencz Győző verse éppen a nyelvtan öncélúan költői kifejezéseit emeli ki. Olyan nyelvtani terminusok gyönyörködtetik az olvasót, amilyen az általános alany, a határozatlan tárgy, tapadó vagy épp lappangó mondatrészek, határozói értékű tárgy, megszorító ellentét, sajátos jelentéstartalom stb.

Ha az olvasók minden, a versben szereplő nyelvtani fogalomnak tudják a meghatározását, és tudnak rá példát is mondani, megérdemlik a jeles érdemjegyet nyelvtanból.

Ferencz Győző: Jegyzetek *** iskolai nyelvtanához

Az alany legyen általános,
A tárgy legyen határozatlan.
Meghatározom, milyen állapotban.
De mi módon, mivel jelezzem
Azt, ami minősíthetetlen?

Tapadnak alanyok, lappanganak;
Sőt, alany, tárgy olykor el is marad.
Az utóbbi, előfordul ilyen eset,
Meg határozó értékű lehet.
De mit vessek utána, hogy jelezzem
Azt, ami értelmezhetetlen?

Alkossanak magukban halmozott
Hozzátoldó kapcsolatot.
Választhatok vagy akár megengedhetek,
Megszoríthatok ellentéteket;
Mellékmondatban is! S ha támad óhaj;
Mily sajátos (feltételes) jelentéstartalommal?

Hogyan tovább morfondírozni, ha
Eszközöm szintaxis és morfológia?
A kezdetben a vég:
A hiányos ragozású igék.
De a mondat szimultán tudattartalom;
A hallgatást, még halogatva, tartalékolom.

Forrás: Levelek Nádasdy Ádámhoz és Ferencz Győzőhöz