@Fejes László (nyest.hu): Na de mit egyeztetne mivel, ha egyszer az igealakban a névmás benne van? Éppen a névmás megismétlése a redundáns és az opcionális.

Példán keresztül talán szemléletesebb lesz:

Describo a tu hermano. 'Leírom a testvéredet' (elmondom, hogy néz ki).

Le escribo a tu hermano. 'Írok a testvéremnek'. A "le" részes névmás azzal együtt ott van, hogy a mondatban ott a részeshatározó (a testvérednek). Itt inkább az az érdekes, hogy a mai nyelvben ez akkor is egyes számban áll általában, ha a részeshatározó többes számú: Le(s) escribo a tus hermanos. Vagyis ez a "le" kezd egy irányultságot kifejező változatlan alakú elemmé válni (hasonlóan az olasz ci, ne szócskákhoz).

@El Mexicano: Ezzel csak azt mondod, h míg a magyarban személybeli egyeztetés van, addig a spanyolban szám- és személybeli.

"azt akkor is ki kell tenni (...), ha a mondatban van részeshatározó" Én ezt nem értem.

@Fejes László (nyest.hu): Hát nem egészen, mivel nem elhagyhatja, hanem ellenkezőleg: megismételheti, és ez a lényeg. Ugyanis abban az igealakban a névmás már ott van benne, ezzel szemben a magyar "látlak" alakban valóban nincs benne, mivel lehet utána "téged" és "titeket" is. Viszont a spanyol alak nem jelenthet mást! Abból indulj ki, hogy alap az, ha a névmás nincs megismételve. A megengedő jelleg tehát a megismétlésre vonatkozik, nem az elhagyásra, ugyanis olyat már nem mondhatsz, hogy *desconociendo a ti.

A részes névmással egy kicsit más a helyzet, mert ott valóban egyeztetés van: azt akkor is ki kell tenni (az előíró nyelvtan szerint ugyan "nem kötelező", de a valóságban alig fordulnak elő olyan esetek, ahol nincs ott), ha a mondatban van részeshatározó.

@El Mexicano: Ez teljesen mindegy, ez annyit jelent, h a spanyol elhagyhatja a személyes névmást, ha az nem kiemelt a mondatban -- persze ez a lehetőségh éppen az egyeztetésnek köszönhető. Tehát egyeztetés.

@Roland2: Nem, ez inkább csak az agglutináció szélsőséges példája. Esetleg az igekötőt lehetne tőnek venni, de akkor már az elfut is poliszintetikus...

@Roland2: Szerintem nem. Egyrészt, ezek csak poénból kitalált szavak, nem használunk ilyeneket máskor, másrészt a poliszintetikus alakok lényege, hogy nemcsak egy tőből és sok toldalékból állnak, hogy több nyelvtani elemet egyesítenek. Lásd a spanyol példát, abban van ige és van egy tárgy. Nem a szó hosszúsága a döntő (pl. a spanyol verte 'látni téged' is ilyen, pedig csak kétszótagú), hanem hogy több tő legyen benne.

Az inuit példa összevethető a magyar megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért vagy elkelkáposztástalanítottátok alakokkal ? Tehát ezek is poliszintetikus szerkezetűek ?

@Fejes László (nyest.hu): Meg lehet ismételni a tárgyat, viszont ebben az esetben csak kiemelésről van szó:

desconociéndote = 'nem ismervén téged';

desconociéndote a ti = 'nem ismervén TÉGED (és nem mást)'.

@El Mexicano: Az egybeírás semmiképp nem kritérium. A spanyol példánál pl. az lehet kritérium, hogy ilyenkor ki lehet-e tenni még egyszer a tárgyat: ebben az esetben ugyanis egyeztetésről kell beszélnünk. A viszont nem, akkor valóban a tárgy jelenik meg a szóalakban, és ez már poliszintetikus felé hajló vonás. Igazán azonban akkor lehetne poliszintetikus szerkezetről beszélni, ha ezt nem csupán névmási tárgyakkal lehetne megcsinálni.

(Persze ez megint érdekes kérdés, mivel az ilyen alakok a spanyolban nem ritkák, mégsem poliszintetikus nyelv...)

@Fejes László (nyest.hu): Hát a "desconociéndote" szóban két tő van 1. desconocer ('nem ismerni') és 2. te ('téged'), mint simulószó. Persze érdekes dologra hívtad fel a figyelmem, ti. mi számít "egy szó"-nak. Nyilván nem az a kritérium, hogy mit írunk egybe, mivel ez egyezményes.

@El Mexicano: Gyakorlatilag minden nyelvben előfordulhat bármilyen olyan struktúra, ami egyébként "nem jellemző" rá.

A "látlak"-félék viszont nem igazán jó példák a poliszintetizmusra, mert itt a tárgyat jelölő alak nem a szóban jelenik meg (ti. mondatjuk, hogy "látlak téged/titeket"), ez csak egyeztetés. Akkor már jóval közelebb állnak a poliszintetizmushoz az olyan szerkezetek, mint az "újságot olvas" (névelő nélkül): ezek egyfelől egy cselekvéstípust fejeznek ki, másrészt hangsúlyozásuk is olyasmi, mintha egy szó lenne (l. még igekötős ige). Az igazi poliszintetikus szerkezetnek az a lényege, hogy tőbb tő is kerül a szóalakba.

"A poliszintetikus nyelvek egy szóval fejezik ki azt, ami más nyelvekben szókapcsolatokat vagy akár mondatokat igényel: több szótő és toldalék is előfordul egy-egy szóalakban."

Ehhez annyit hozzáfűznék, hogy poliszintetikus alakok előfordulhatnak jellemzően nem poliszintetikus flektáló, ill. agglutináló nyelvekben is – pl. magyar "látlak", spanyol "desconociéndote" ('nem ismerve téged'), viszont a poliszintetikus nyelvekben alaktanilag ez a legjellemzőbb. (Mielőtt még leszólnátok, nem okoskodás, csak kiegészítés.)