Sokszor elmondtuk már, hogy a helyesírási szabályokat nem kell túl komolyan venni – kivételként legfeljebb azokat az eseteket említhetjük, amikor az írásmód félreértéshez vezethet, vagy nem egyértelmű. Ezek mellett számon kell tartanunk azokat az eseteket is, amikor ugyan sem félre nem értjük a szöveget, sőt a szándékolt jelentése is egyértelmű – mégis annyira vicces, hogy az már zavaró.

PeCsa, férfivécé

Két képes szó van a magyar nyelvben: az egyik a kép szóból képződik, és azt jelenti, hogy ’képpel/képekkel ellátott, illusztrált’. A másik, az ’alkalmas’ jelentésű szintén ebből a kép szóból származhat, de annak ’mód’ jelentésben való használatából (vö. -képpen). E második képes soha nem állhat bővítmény nélkül (azaz nem mondhatunk olyan, hogy *Zoli képes), mindig hozzá kell tennünk, hogy mire: Zoli képes megfőzni az ebédet; Zoli minden gazságra képes stb. (A bővítmény legfeljebb akkor maradhat el, ha a szövegkörnyezetből egészen egyértelmű: Zoli képes megfőzni az ebédet? – Képes. / Persze, hogy képes. / Zoli képes ’ami Zolit illeti, ő képes’.) A bővítményi helyet azonban összetételi előtag is elfoglalhatja, ilyenkor a szó gyakran sajátos jelentést is nyer: akcióképes, fejlődőképes, gólképes, harcképes, hitelképes, mérlegképes, munkaképes, párbajképes, szalonképes, tárgyalóképes, termelőképes, ütőképes, üzemképes, vezetőképes stb.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A legtöbb esetben az AkH. 110. pontja alkalmazható:

A tárgyas, a határozós és a birtokos jelzős kapcsolatok lehetnek jelöltek és jelöletlenek is. Jelölt tárgyas, határozós és birtokos jelzős szókapcsolatok a következők: autót mentő, kincset kereső, munkát vállaló; áldozatra kész, háton úszó, széltől védett; (a) gépkocsi fényszórója, (az) iskolának az udvara, (a) mosógép eladása; stb. Ha hiányzik a viszonyrag, illetve a birtokos személyjel, akkor a kapcsolat jelöletlen. A jelöletlen tárgyas, határozós és birtokos jelzős kapcsolatok tagjait mindig egybeírjuk, például: autómentő, kincskereső, munkavállaló; áldozatkész, hátúszó, szélvédett; gépkocsifényszóró, iskolaudvar, mosógépeladás [...  ].

Ezek egyértelmű esetek: harcra képes – harcképes, hitelre képes – hitelképes, munkára képes – munkaképes.

Forrás: Wikimedia Commons / Enfo / CC BY-SA 3.0

Ez a szabály azonban nem alkalmazható pl. a szalonképes esetében, erre inkább a 111. pont illik:

Sok alárendelő összetett szó elő- és utótagja között olyan, bonyolult kapcsolat van, hogy az összetétel csak többszavas szerkezettel értelmezhető. Így például: vámvizsgálat (= vámnál végzett, vámmal kapcsolatos vizsgálat); csigalépcső (= a csiga házához hasonló lépcső); stb. Az ilyen, úgynevezett jelentéstömörítő összetételek tagjait egybeírjuk, például: árvízvédelem, barázdabillegető, emlékkönyv, motorcsónak, munkavédelem, szénapadlás, testvérváros, villanyvilágítás, zsemlegombóc; tengeralattjáró-háború. Ebbe a csoportba tartoznak a hasonlító összetételek is, például: cinóbervörös, galambősz, hófehér, hollófekete, lángvörös, mustársárga; búzavirágkék, elefántcsontfehér, napraforgósárga; vattacukor-rózsaszín. Jelentéstömörítő összetétel sok ételnév is, például: bableves, birkapörkölt; sárgaborsó-főzelék. [...]

A szalonképes valóban körülírható úgy is, hogy szalonban való (kulturált) viselkedésre képes – vagy hasonló módon, így ez a szabály ráhúzható. De mi legyen az olyanokkal, mint a működőképes, termelőképes vagy ütőképes? Ezek legfeljebb úgy fogalmazhatóak át, hogy a melléknévi igenévi forma helyett az igéből képzett főnevet használjuk: működésre képes, termelésre képes, ütésre képes.

Képes budi
(Forrás: Wikimedia Commons / Jacek Bednarek / GNU-FDL 1.2)

Ezekről a szerkezetekről azonban, úgy tűnik, a szabályzat elfelejtkezik. Ettől függetlenül ezeket egybeírjuk, kivéve persze, ha tényleg arról van szó, hogy kép van abban a vécében, amelyik nem működik.