„Dostaneš világoš!“ – vagyis „Kapsz egy világost!”, fenyegetik gyermekeiket a szlovák anyák, apák, de még inkább a nagymamák és nagypapák, ha azok rossz fát tesznek a tűzre. A szlovákul nem tudó magyar fülnek is rögtön föltűnik, hogy itt bizony holmi világost emlegetnek. Netán világos sörről lenne szó? A mondás jelentése minden szlovák számára világos: kapsz egy nagy verést, lesz nemulass, jól ellátják a bajodat. De vajon tudják-e északi szomszédaink, mi is az a világos voltaképpen, és honnan került ez a magyar szó egy szlovák frazeologizmusba?

Sör vagy verés? Nem mindegy
(Forrás: Wikimedia Commons / Benreis / CC BY-SA 3.0)

Valaki legyőzött valakit

A rejtély kiderítésére végeztünk egy villámfelmérést. Huszonhat, Szlovákia különböző vidékeiről származó, magyarul egyáltalán nem tudó, felsőfokú végzettséggel rendelkező személyt kérdeztünk meg, találkozott-e már ezzel a szókapcsolattal, tudja-e, mit jelent és sejti-e, honnan származik.

Az első kérdésre mindenki igennel felelt. Sokan megjegyezték, hogy az ő szüleik is előszeretettel használták ezt a baljós fenyegetést. A jelentéssel kapcsolatban is teljes volt az összhang: „Jól elverlek.” „Kikapsz.” „Ellátom a bajodat.” „Alapos verés vár rád.” Ami viszont a mondás eredetére vonatkozó kérdést illeti, itt aztán igazán változatos válaszok születtek. A válaszadók majdnem fele egyáltalán nem is sejti, honnan származhat ez a szókapcsolat, és hogy került bele világos. Többen bevallották, hogy még sohasem gondolkoztak el ezen. Van, aki nyelvjárási kifejezésnek véli, néhányan „valami magyar dologra” gyanakodnak a hangzás alapján. A megkérdezettek több mint egyharmada úgy gondolja, hogy „Világos egy város, ahol valamikor volt egy csata”. A többség nem sejti, ki harcolt ki ellen, azt viszont biztosra veszik, hogy az egyik fél megsemmisítő vereséget szenvedett. Néhányan tudni vélik, hogy Világos a mai Magyarország területén van. Három válaszadó úgy gondolja, az említett helyen a magyarok harcoltak valaki ellen. Egyikük arra tippel, hogy győztek, de nem biztos a dologban.

Egyetlen megkérdezett akadt (egy harminckilenc éves zsolnai informatikus), aki ezt írta: „A magyar felkelők 1848-ban a világosi csatában vereséget szenvedtek a császártól és az orosz cártól.” Ez a válasz kétségtelenül magában rejti az igazság csíráját. Szinte gyanús, hogy az illető utánanézett a dolognak, mielőtt válaszolt.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A világosi csata

Mi is utánajártunk a témának szlovák ismeretterjesztő oldalakon, s a fellelt információkból egyértelmű, hogy a szlovák történelemtanításban tényleg létezik „világosi csata”. A szlovák Wikipédia például az 1848/49-es magyar forradalom „utolsó ütközeteként” emlegeti Világost.

Na de miféle csata?  – tehetjük fel a kérdést. Hisz minden magyar számára világos, hogy a világosi síkon már nem csatáztak, csak letették a fegyvert. A „világosi fegyverletétel” állandósult szókapcsolat ugyanúgy hozzátartozik a magyar kollektív tudathoz, mint az „aradi vértanúk” vagy a „mohácsi csata”.

Világos. Csata helyett földön heverő fegyverek
(Forrás: Wikimedia Commons / nagyházi.hu)

Hogy a fegyverletételből miért lett csata, nem világos, az viszont csata nélkül is érthető, miért válhatott Világos az alapos eltángálás szimbólumává. Gondoljunk csak az utána következő kegyetlen osztrák  megtorlásra. „Kapsz egy világost!”, vagyis „Vigyázz, nehogy úgy járj, mint a magyarok Világos után!”.

Kétarcú történelem

A dolog tehát nemcsak nyelvi, hanem történelmi szempontból is elgondolkodtató. Mivel a szlovákok évszázadokig a magyarokkal közös államban éltek, történelmünk jelentős része is közös. A szlovák és a magyar történetírás azonban igencsak eltérő szemszögből néz számos eseményre. Szembetűnő a történelem mint tantárgy különböző helyzete is a két ország közoktatásában: míg Magyarországon kötelező érettségi tárgy, s ennélfogva végig komolyan veszik, Szlovákiában jóval kisebb a súlya, csak egy a többi nem érettségi-köteles tárgy közül. Ez is magyarázhatja, hogy fenti felmérésünk szlovák válaszadói csak ködösen emlékeznek holmi világosi csatára, de egyáltalán nem tudják térben és időben hová tenni azt.

Egy biztos: ez a frazeologizmus újabb bizonyítéka annak, hogy szlovák és magyar évszázadokig szimbiózisban élt. Mindkét nyelv rengeteg nyelvi és kulturális elemet vett át a másikból, melyeknek eredete a mai ember számára gyakran már nem világos, de annál érdekesebb.