Rossz hír a nyelvi jogokért küzdőknek. Úgy tűnik, negyven év liberális többnyelvűségi szabályozás sem elegendő ahhoz, hogy egy ország lakói maradéktalanul elégedettek legyenek többnyelvűségükkel. Míg a kanadaiak 59 százaléka véli úgy, hogy a kétnyelvűség olyan siker, amire Kanada büszke lehet, az ország egyes részein határozottan rossz véleménnyel vannak a nyelvi szabályozásról – adja hírül a Toronto Sun.

Kétnyelvű stoptábla a kanadai parlament épülete előtt
(Forrás: Thomas Boulvin)

Nem meglepő módon a francia többségű Kelet-Kanadában általában támogatják a többnyelvűség ügyét, azonban a kanadai prérik tartományaiban – Ontarióban, Manitobában és Saskatchewanban – határozottan negatívan ítélik meg a nyelvi szabályozást. A leglesújtóbb kritikát az albertaiak fogalmazzák meg, az itt élők többsége nem ért egyet azzal az állítással, hogy a kétnyelvűség siker, sőt 49 százalékuk határozottan cáfolja ezt az állítást.

A felmérést megrendelő Association for Canadian Studies (kb. Kanada-tudományi Társaság) vezetője elmondta a lapnak, hogy a törvény legtöbb támogatója Quebec és Ontario tartományban él. „Mindig is az volt a kérdés, sikerül-e az Ontariótól nyugatra élőket meggyőzni a törvényről” – fejtette ki Jack Jedwab.

Az, hogy valaki szerint a többnyelvűség jó dolog-e, az anyanyelvtől és az életkortól is függ. A kanadai felmérés szerint a fiatalabb és a francia anyanyelvű válaszadók nagyobb valószínűséggel nyilatkoztak pozitívan erről a kérdésről.

A hivatalos nyelvekről szóló törvény 40. évfordulója alkalmából elkészített felmérés kitért a többnyelvűségről kialakult, legelterjedtebb félreértésekre, téves értelmezésekre is. Az egyik legelterjedtebb tévedés a felmérés szerint, hogy a szövetségi kormányban csak mindkét nyelvet beszélők kaphatnak állást. Míg a válaszadók 61 százaléka meg van erről győződve, ténylegesen az ilyen állások  60 százalékánál nem elvárás a kétnyelvűség.

Jedwab szerint a kanadaiak gyakran nem értik a törvény aszimmetrikus jellegét. Például a válaszadók 77 százaléka szerint valamennyi szövetségi állami szolgáltatást mindkét nyelven biztosítani kell. Ehhez képest a szolgáltatásokat csak ott kell mindkét nyelven biztosítani, ahol igény van rájuk.

Az eredmények azért kimondottan érdekesek magyar – vagy épp most: szlovák-magyar – szemszögből, mert a Kanada nyugati felén élő, nem francia ajkú állampolgárok többsége a felmérések szerint a mai napig nem tudta maradéktalanul elfogadni, feldolgozni, hogy az ország keleti részén nem az ő nyelvén zajlik az élet. Ez talán azt is modellezheti számunkra, hogyan alakulhatna a nem magyar területeken élő szlovákság véleménye egy kedvezőbb, liberálisabb jogszabályi környezetet feltételezve.