-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A kaukázusi magyarok történetét lezáró írás a magyar-kaukázusi kapcsolatok néhány különös elemére hívja fel a figyelmet.
A kaukázusi magyarokat tárgyaló sorozatunk végére néhány apróság:
Keleti magyarok Kaffa és Tana rabszolgapiacain
Az előző részben azt írtam, hogy az 1320-as években felbukkanó kaukázusi magyarok talán a tatárok által elhurcolt rabszolgák voltak. Ebben az esetben két lehetőség kínálkozik: 1) a Kárpát-medencéből kerültek a Kuma folyó mellékére, 2) nem onnan származtak, hanem valami keleten maradt magyar népesség költözött arra a vidékre. A honfoglalás után keleten élt magyarokra két területről is vannak régészeti bizonyítékaink. Az egyik terület a Volga–Káma találkozásának vidéke, ahol Bolsije Tigani temetőjét még a 10. század elején is használta a magyar népesség. A másik területről csupán három sírt ismerünk. A Szubbotyici mellett, az Ingul folyó közelében feltárt ősmagyar családi temetkezést egy 10. század közepéről származó korsó datálja. Az edény igen kopottas volt, sokáig használhatták. A sírok tehát inkább a 10. század 2. feléből, mint a közepéről származnak. Ezekről a területekről is kerülhettek magyar származású emberek a Fekete-tengeri kikötők rabszolgapiacaira. Az írott források alapján azonban kaukázusi magyarokra is gondolhatunk.
(Forrás: Az Archaeológiai Értesítő rajza alapján)
Keleten élő magyar néptöredék(ek) létezésére a sorozat korábbi részeiben említett 1329-es pápai bullán kívül további iratok is utalnak. Ezek a rabszolga-kereskedelemmel kapcsolatosak. A témát Tardy Lajos dolgozta föl (A tatárországi rabszolgakereskedelem és a magyarok a XIII-XIV. században. Bp. 1980.). A Fekete-tenger melléki Kaffa és Tana városok rabszolgapiaca genovai és velencei kereskedők ellenőrzése alatt állt. Ezekből a városokból nagy számban indultak rabszolgákat szállító hajók a Földközi-tengeri kikötők felé. A rabszolgák cserkeszek, abházok, bolgárok, törökök, magyarok, oroszok és kunok voltak. A magyarok tehát együtt szerepelnek a Fekete-tenger melléki és kaukázusi népek fiaival-lányaival (az eladott rabszolgák többsége 10-15 éves volt). Úgy tűnik, tehát, hogy a keleti magyarok számát nemcsak az asszimiláció, hanem a 19. századig(!) folytatódó rabszolga-kereskedelem is fogyasztotta.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A kaukázusi magyarok szétszóratása
A kaukázusi magyarok esetében fölmerülhet a szétszóródás is. Ez külső támadások (tatárjárás, Timur Lenk) hatására történhetett. A Volga-vidéki magyarságot a tatárjárás kergette szét. Nyugat felé menekülésük nyomon követhető a középső Volga-vidék mozsar elemű helyneveiben. Valami ilyesmi érhette a kaukázusi magyarokat is, mivel a magyar népnevet tartalmazó helynevek a hegység számtalan szegletéből ismertek. Tardy Lajos gyűjtése szerint Abháziából ismert Mazsara/Madzsara, illetve Madzsarckali (= Magyarkút), Grúziából Mazeri, a lezgek és oszétok által lakott vidékekről pedig Madzsar, Macsara és Macshara.
A helyneveken kívül a kaukázusi népek emlékezete is őrzi a magyarokat. Ezzel kapcsolatban legutóbb Besse János útleírását idéztem 1829-ből. Ennek előtte, már 1804-ben Iszmail Atazsukin, cserkesz származású orosz ezredes arról számolt be, hogy a karacsájok, csecsencek és a malkárok a magyarok rokonainak tartották magukat.
És tartják mind a mai napig. Erről a Rénhírek egy korábbi szerzője, Zoltán István Károly (vajh, mi lett vele?) számolt be, midőn idézte beszélgetését kollégiumi szobatársával, a csecsen nemzetiségű Ádámmal.
Népmesei fordulatok
Az 1940-es években Vargyas Lajos arról értekezett, hogy a kaukázusi népek mesélői a „hol volt, hol nem volt” fordulattal kezdik történeteiket. Miként a magyarok. Európából máshonnan nem ismert ez a fajta mesekezdés. Ugyanígy, csak a kaukázusi és a magyar mesékben kérdezik, hogy „hol jársz itt, ahol a madár sem jár?”.
(Forrás: Wikipédia)
Kaukázusi pallérok Magyarországon?
Árpád-kori rotundáink, körtemplomaink közül a hatkaréjos típusúak (Karcsa, Gerény, Kiszombor) a Kaukázusból származnak, örmény párhuzamokkal rendelkeznek. Erre a kapcsolatra Csemegi József figyelt föl. A Kárpát-medencei rotundákkal tárgyaló könyvében (A középkori Magyarország rotundái. Bp. 1972.) Gervers-Molnár Vera is foglalkozott a kérdéssel.
(Forrás: Wikipédia)
Nyelvi kapcsolatok
Szentkatolnai Bálint Gábor a Zichy-expedíció tagjaként járt a Kaukázusban. Nyelvi anyaggyűjtésére alapozva írta Munkácsi Bernát nevezetes művét a finn–magyar nyelvek árja és kaukázusi elemeiről (Bp. 1901.). Tudóstársai alaposan megbírálták. A Kaukázus mint esetleges finnugor őshaza azóta sem szerepel a divatos elméletek között.
A kaukázusi nyelvek és a magyar nyelv esetleges kapcsolatainak további vizsgálatát szorgalmazta Veres Péter is (Magyarok a Kaukázus előterében. Újabb régészeti, nyelvészeti és növényföldrajzi eredmények az előmagyarok vándorlásának rekonstruálásához. Ethnographia, 1985. 114–126.). Mellesleg, cikkében ahhoz a manapság ritkán emlegetett nézethez csatlakozik, hogy az ősmagyarok huzamosabb ideig tartózkodtak a Kaukázus északi előterében.
Írók, költők a kaukázusi magyarokról
Perecsényi Nagy László koholt beszámolója a kaukázusi magyarokról megihlette Vörösmarty Mihályt is. Magyarvár címmel egy meglehetősen terjedelmes, ám befejezetlen hőskölteményt alkotott hexameterekben. Még nála is hosszabbat (de nem nagyobbat) alkotott ezen a téren Dugonics András.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A tudós piarista szerzetest nemcsak a finnugor őstörténet ihlette meg, hanem a kaukázusi magyarok is (Etelka és Jólánka című regényeinek finnugor vonatkozásaival a Rénhírek már foglalkozott). Gyapjas vitézek című művének bevezetéséből megtudhatjuk, hogy Médeia kolkhiszi királylány anyai ágon szkíta, vagyis magyar származású volt. A hajdani Kolkhisz a Kaukázusban, a mai Grúzia nyugati részén helyezkedett el.
A Kaukázust Arany János is bekapcsolta a magyar őstörténetbe. Hunor és Magor a Kur vizének partja mellett legeltették paripájukat. Lovaikat meg is itatták, majd meg is háltak a folyónál (Rege a csodaszarvasról). A Kur, vagyis Kura (grúzul Mtkvari) két partján terül el Tbiliszi, a grúz főváros.
A Kaukázus és a magyar őstörténet kapcsolata izgalmas témakör mind a kutatók, mind a kíváncsiskodók számára. Az adatok azonban egyelőre nem teszik lehetővé egy mindent magába foglaló koncepció megalkotását.