A legutóbb Czobor Zsuzsa és Horlai György 1976 óta folyamatosan a piacon lévő angol nyelvkönyvének szereplőit és történetét mutattuk be. Összevetettük az 1976 és 1991 között 12 kiadást megért régi (Angol I.), valamint az 1998 óta kapható új változatot (Lopva angolul I-III.). Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy milyenek a tananyaghoz kapcsolódó gyakorlatok a régi és az új tankönyvben, ezek mit tanítanak meg és mit nem, valamint röviden összevetjük a nyelvtani összefoglalókat is.

Lőgyakorlat
(Forrás: Wikimedia Commons / Israel Defense Forces / CC BY 2.0)

„Gyakorolni! Gyakorolni! Gyakorolni!” szinte hallja a nyelvtanuló egy edző vagy katonatiszt hangját, amikor végiglapozza a könyv gyakorlatait. A feladatok jó része ugyanis mechanikus gyakorlást biztosító ún. drill. Ezeknek a feladatoknak az a célja, hogy a tanuló egy bizonyos kifejezést vagy nyelvtani szerkezetet nagyon sokszor ismételjen el, így a jó forma rögzüljön benne. A könyvben legtöbbször egy példamondat alapján kell új mondatokat szerkeszteni. Egy magyar mondatpárral így szemléltethetjük ezt a feladattípust.

Minta: Pisti kidobta az uzsonnáját.

Feladat: Zsuzsi megpofozta / testvér

Megoldás: Zsuzsi megpofozta a testvérét.

A drillek használata a nyelvoktatásban a II. világháború idején terjedt el. Ekkor főként a külföldi bevetésre induló amerikai katonák nyelvi (ki)képzésére használták az audiolingvális módszert. Ennek lényege az, hogy a tanár által mondott helyes mondatot kell a tanulónak elismételni. Természetesen hangfelvételről lejátszott mondatokat is lehet használni. A puszta ismétlésnél egy fokkal bonyolultabb drilltípus az, amikor egy modellmondat alapján a tanulónak hasonló mondatokat kell gyártania, megadott nyelvi elemek segítségével.

Az audiolingvális módszer népszerűsége a világban az 1950-es évek vége óta a tantermi gyakorlatban csökken, főként a kommunikatív módszerek terjedése miatt. Ezek a módszerek nem a nyelvtani pontosságra helyezik a hangsúlyt, hanem arra, hogy a nyelvtanuló minél többféle szituációban elérje kommunikációs célját – tehát megértesse magát és megértse azt, amit neki mondanak.

Az újabb nyelvtanítási módszerekkel vezetett tanórákon nagy szerepet kapnak az autentikus nyelvi anyagot feldolgozó feladatok, a valós információhiányra épülő gyakorlatok és a pár- vagy csoportmunka. A tanár nem kívülről megtanulandó, tökéletes nyelvi modellt ad a tanulóknak, hanem olyan valós helyzeteket kreál, amikben a tanulók idegen nyelven kommunikálhatnak. Az önálló, szabad szövegalkotásnak is nagy szerepe van a kommunikatív órákon. Az új irányzatok térnyerése ellenére az önálló tanulást célzó kurzusok azonban napjainkban is elsősorban drilleket tartalmaznak – gondoljunk csak a különböző relaxációs módszerekre.

A drillek minimális szabadságot adnak a tanulónak, hisz megadott nyelvi elemekből, megadott módon kell új mondatokat szerkeszteni. Bár bizonyos dolgok – például mondatsémák – jól rögzülhetnek ilyen feladatokkal, a sok szinte teljesen egyforma mondat ismétlése nagyon gyorsan unalmassá válhat. A nagy alkotó kedvű, nagyobb szabadságot szerető nyelvtanulók ezért túl egyhangúnak találhatják az ilyen feladatokat, és hamar elveszthetik érdeklődésüket.

Drillek és más feladatok

Egy tipikus nyelvtani drill megoldásához sok esetben egyáltalán nem kell ismerni a szavak jelentését, nem kell érteni a mondatot vagy a szituációt. Legtöbbször arra sincs szükség, hogy a tanuló maga próbálja meg kitalálni, hogyan kell egy mondatot megszerkeszteni. Itt egy-egy nyelvtani struktúra vagy nyelvi kifejezés mechanikus gyakorlása a cél. Például a melléknevek alapfokú összehasonlításának (pl. Zsuzsi olyan magas, mint az húga.) automatizálásához a következő a feladat a Czobor–Horlai könyvben.

Itt a nyelvtanulónak az a dolga, hogy a következő struktúrákat produkálja:

Feladat: A is B. (C, D) (Pl. Juli szép.)

Megoldás: She is as B as C. But she is not as B as D.

(Pl. Olyan szép, mint az anyja. De nem olyan szép, mint a barátnője.)

Ahhoz, hogy ezt a tananyag vége felé szereplő gyakorlatot kifogástalanul megoldjuk, csupán annyit kell leszűrnünk a példamondatból, hogy az A-val jelölt alany nőnemű, hímnemű vagy élettelen, és egyes vagy többes számú-e. Ennek megfelelően kell a létrehozott mondatban a névmásokat használni. Tehát a gyakorlat megoldása során az alanyi és birtokos névmásokat kell tudatosan produkálni a nyelvtanulónak, az összes többi nyelvi információt mechanikusan kimásolhatja a tankönyvből. Az első gyakorlatot még hat másik követi, mindegyik a melléknévi hasonlító szerkezetet gyakorolja az elsőhöz sokban hasonló módon. Bár a sorban későbbi gyakorlatok némelyike kicsit több mozgásteret ad a tanulónak.

Túl kicsi mozgástér
(Forrás: Wikimedia Commons / Jere Keys / CC BY 2.0)

A tankönyv három leckéjét részletesen megvizsgáltuk abban a tekintetben, hogy milyen feladatok vannak bennük. A következő típusokat különítettük el:

• drill – sok megadott nyelvi adat segítségével egy adott nyelvi szerkezet mechanikus gyakorlása

• kiegészítés – egy szöveget kell meghatározott helyeken egy listából vagy szabadon szavakkal (pl. elöljárókkal, határozószókkal stb.) kiegészíteni

• fordítás

• igaz/hamis

• definíció alapján tárgy megnevezése

• félig szabad mondatszerkesztés – viszonylag kevés megkötéssel önálló mondat vagy szöveg alkotása

A drillekről már fentebb részletesen szó volt. A kiegészítős gyakorlatok során a tanulónak annyival bonyolultabb feladata van, hogy több szó vagy kifejezés közül kell kiválasztania azt, amelyikkel helyessé tehető a mondat. Ennek a feladatnak a megoldásához már érteni kell a feladat mondatait és tudni kell a gyakorolt szerkezet felépítését. Ebben a könyvben legtöbbször nyelvtani információ gyakorlására használják (pl. Válassza ki a megfelelő elöljárószót!).

A fordítási feladatok ebben a tankönyvben sokszor példamondatok, melyek egy adott nyelvtani struktúrát gyakorolnak. Más esetekben pedig az olvasmány szavait és kifejezéseit felvonultató szöveget kell lefordítani. A sikeres fordításhoz egyrészt tudni kell a megfelelő szókincset és a szövegben előforduló nyelvtani szerkezetek megfelelőit is ismerni kell a másik nyelvben. Ezen felül arra is ügyelni kell, hogy a fordítás eredménye természetes hangzású legyen. Tehát például bár jó magyar mondat az, hogy Az én anyám kövér, a My mother is fat mondat semleges fordítása inkább Az anyám kövér lenne.

Kövér anya
(Forrás: Wikimedia Commons / Oke / GNU-FDL 1.2)

Azok a feladatok, amikben el kell dönteni egy állításról, hogy igazak-e vagy hamisak, azt ellenőrzik, hogy mennyire értette meg a szöveget a tanuló. Ehhez általában nem kell a szöveget teljesen pontosan érteni, kisebb részletek homályban maradhatnak. Az ilyen jellegű gyakorlatok inkább a kommunikatív nyelvoktatásra jellemzők, csakúgy, mint a definíció alapján egy szó megadása.

Félig szabad mondatszerkesztésnek tekintettünk minden olyan feladatot, amiben például kérdésekre kell válaszolni az olvasmány alapján, egy elkezdett mondatot kell befejezni, vagy egy minta alapján szabadon párbeszédet szerkeszteni. Ezek a gyakorlatok már nagyobb szabadságot adnak a tanulónak abban, hogy az elsajátított tudást használja. Általában az ebben a tankönyvben szereplő ilyen gyakorlatok is elég sok megkötést tartalmaznak – tehát megadják a használandó kifejezések listáját vagy példafogalmazás alapján kell fogalmazást írni.

Hányadán állunk?

Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a vizsgált három tankönyvi leckében milyen volt a feladattípusok megoszlása. A két tankönyvben a leckék számozása eltérő. A régiben azokat a részeket, amiben a kerettörténet játszódik, külön számozták, a krimitörténet részeit pedig epizódszámokkal látták el. Az új kiadásban a leckéket folyamatosan számozták. A tananyag és annak részekre tagolása azonban mindkét esetben ugyanaz, összesen 34 leckét találunk mindkét változatban. Az ábrán az epizódszámok a régi, a leckeszámok az új változatra vonatkoznak.

Forrás: Wenszky Nóra

Amint a piros szín jelzi, mindkét kiadásban a gyakorlatok legnagyobb része drill. A mechanikus ismétlésre épülő feladatok aránya – az új, hallgatható drilleknek köszönhetően – a könyv új változatában mindig nagyobb, mint a régi kiadás azonos fejezetéhez tartozó feladatsorban. Tehát a sokak által elavultnak ítélt drillekkel bővítették a feladatsort. Emellett a gyakorlatoknak mindössze körülbelül egy ötöde tesz lehetővé valamennyire szabad mondatszerkesztést (sárga szín). Az igaz/hamis és a definíciós feladatok csak nagyon ritkán fordultak elő.

A tankönyv mindkét változatában három, 50 kérdésből álló feleletválasztós teszt is található, mely az addig a pontig megtanult nyelvtani szerkezeteket gyakorolja. Ezek a tesztek az összefoglaló feladatok végén találhatók, és kiegészítős gyakorlatokból állnak. Leggyakrabban egy angol mondatból kihagynak egy szót, és a tanulónak azt kell eldöntenie, hogy a négy megadott lehetőség közül melyik teszi nyelvileg helyessé a mondatot. Ehhez hasonló nyelvtani tesztet kell kitölteniük azoknak, akik az Origó nyelvvizsgán vesznek részt. A teszt helyes megoldásához nagyon pontosan kell ismerni a nyelvtani szerkezeteket, és megfelelő szókinccsel kell rendelkezni.

Van új a nap alatt?

A régi változatban összesen 608 gyakorlat található, melyeknek 45%-át nyelvtani gyakorlatként, 55%-át szövegértési gyakorlatként kategorizálták a szerzők. Az új kiadás három kötetében összesen 554 gyakorlat van, melyeknek 41%-a a CD-ről is meghallgatható drill, a többi pedig vegyesen nyelvtani és szövegértési gyakorlat.

Három fejezet feladatsorának részletes vizsgálata azt mutatta, hogy az új változatban a szóbeli drillek nagy része új feladat. A CD-n nem szereplő feladatokat azonban teljes egészében a régi tankönyvből vették át, esetleg minimális változtatásokat eszközöltek. 1972 és 1984 között a szocialista országokba piros, a többi országba kék útlevéllel lehetett utazni. Ilyen változtatás például az, hogy azokat a kérdéseket, amelyek a kék és piros útlevélre vonatkoztak, kihagyták a kérdéssorból.

Ami hiányzik

A tankönyvben csak elvétve találunk olyan gyakorlatokat, amikor egy kép segítségével kell önállóan mondatokat alkotni. Olyan feladatokat sincsenek, amikor a szövegből önállóan kell kikövetkeztetni a tanulónak egy kifejezés jelentését vagy használatát. Szituációs játékok, párbeszédek leginkább csak előre megírt párbeszédek formájában szerepelnek. Tehát a tanuló saját nyelvi intuíciójára, nyelvi kreativitására építő feladatok szinte teljes mértékben hiányoznak.

A helyes kiejtés és helyesírás elsajátítását a szerzők csupán egyszerű ismétléssel tanítják. A régi változat nyelvtani leírása ezzel a mondattal kezdődött: „Az angol nyelvben nincsenek kiejtési szabályok.” Kétségtelen, hogy az angolban a betű és a hang kapcsolata nem túl egyértelmű, de számos szabályszerűség létezik. Például a New English File tankönyvsorozat tudatosan foglalkozik ezzel a problémával, minden leckében több gyakorlatot ad a kiejtés és az íráskép közötti összefüggés megtanítására.

A Czobor–Horlai könyvből értelemszerűen hiányzik a modern szókincs, hisz szövege az 1970-es évek közepén íródott. Főként a mindennapok részét képező technikai újdonságokhoz kapcsolódó szó- és kifejezéstár hiányzik. Ezt a hiányosságot az új kiadásban – legalább az egyébként is átdolgozott szóbeli gyakorlatok részeként – érdemes lett volna pótolni.

A nyelvtani összefoglaló

A régi tankönyv végén, illetve az új kiadás negyedik kötetében a tananyaghoz kapcsolódó nyelvtani összefoglalót találunk. A leírás didaktikai célból néhol elnagyolt, de részletessége általában megfelel a kezdő-gyenge középhaladó szintnek. Különösen figyelemre méltó az igeidők bonyolult rendszerét bemutató rész, amelyben nagyon szemléletes ábrák szemléltetik az angol igeszemléleteket.

A kiejtés taglalása nem erőssége a nyelvtani leírásnak. Az új verzióban kicsit bővebb beszámolót találunk a témáról, mint a régiben, ám a kiejtési jelek listájába sajnálatosan sok gépelési hiba csúszott. Emellett a szó végi rövid /i/ szimbólumot nem vezeti be a könyv, ám az a példákban előfordul.

Bár a fent említett az angol kiejtést és helyesírást érintő lesújtó véleményt kihagyták az új kiadásból, néhány érdekes állítás megmaradt benne. Például mit jelenthet a következő mondat? „A főnevet a névelők vagy névmások határozzák meg.” Az is nagy kérdés, hogy pontosan hogy definiálható a „tiszta jövő idő” fogalma. Mindezek ellenére a nyelvtani leírás jó segítség a könyv használóinak a nyelvtani problémák útvesztőjében.

Kinek ajánljuk?

A gyakorlatok elemzése során arra jutottunk, hogy ez a Czobor Zsuzsa és Horlai György Lopva angolul című tankönyve elsősorban a nyelvtani szerkezetek és az alapszókincs automatizálására készült. Emellett viszont kevés teret ad az egyéni próbálkozásnak, önálló megnyilatkozásnak. Így nem csoda, ha azok, akik lelkiismeretesen végigcsinálták ifjú korukban a könyv gyakorlatait, félnek megszólalni az utcán, vagy nem tudnak két perc alatt egy elektronikus levélre válaszolni. Aki ugyanis ahhoz szokott, hogy csak tökéletes megnyilatkozások fogadhatók el, könnyen leblokkol, ha gyorsan, váratlan szituációban kell a nyelvet használnia. Ez pedig a legtöbb beszélgetésnél így van. Egy beszélgetőpartner ritkán várja meg, míg fejben ellenőrzünk minden szerkezetet és minden részletet.

Természetesen, ha egy mondatséma a drilleknek köszönhetően rögzült a fejünkben, az sok esetben könnyen előhívható. Ám az egyéni tanulóknak minden alkalmat meg kell ragadniuk, hogy valós szituációkban használják a nyelvet már a kezdetektől. Olvassanak újságot, próbálják megfejteni a slágerek szövegének jelentését és bátran levelezzenek, chateljenek vagy beszélgessenek külföldiekkel. Ez az internet korában már könnyen megoldható.

Összefoglalva, az önálló tanulók közül főként azoknak ajánlható a könyv, akik jól tanulnak mechanikus ismétléssel és van lehetőségük a nyelvet rendszeresen valós helyzetekben gyakorolni. Elsősorban azok profitálhatnak belőle, akiknek fontos a nyelvtani pontosság, és akkor is figyelni tudnak, ha egy szerkezetet tízszer kell elismételni. Az egzakt nyelvtani ismeretek a legtöbb nyelvvizsgán is hasznosnak bizonyulnak. A helyes kiejtés elsajátítása érdekében azonban elengedhetetlen számukra a CD rendszeres használata.

Könyvekről olvasna?

További könyvismertetések a nyesten!

Tanfolyami vagy tantermi keretek között egy lelkes és kreatív tanárral igen sokféle tanuló dolgozhat eredményesen ezzel a könyvvel. Hisz a tanár nagy önállóságot biztosító, kommunikatív feladatokat kreálhat, és modern szókincset taníthat amellett, hogy kihasználja a tankönyv nyelvtani tudást megalapozó gyakorlatait. Ám az kétségtelen, hogy az optimális eredmény eléréséhez a pedagógusnak sokkal többet kell készülnie egy órára ezzel a tankönyvvel, mintha egy modernebb, több kommunikációs gyakorlatot és élőnyelvi szöveget használó könyvet választana.