Mint a Kaliforniai Techológiai Intézet (Caltech) kutatói a Nature tudományos magazin csütörtöki számában beszámolnak róla, az agy képes kiválasztani, melyik a neki inkább tetsző kép. Teszi ezt azáltal, hogy megnöveli egyik agysejtje aktivitását, miközben csökkenti egy másikét.

A megállapítás végső soron ahhoz vezethet, hogy pusztán gondolattal vezérelhetünk egy számítógépet, bár a kutatók egyelőre nem találják eredményeiket közvetlenül felhasználhatónak. A kutatás ezen szakaszában érdekesebb mindaz, amit az agy működéséről megtudhatunk.

A Caltech kutatói 12 emberrel dolgoztak együtt, akiknek az epilepsziája annyira súlyos volt, hogy kezelésére a gyógyszerek már nem voltak elegendőek. Az epilepsziás rohamok megszüntetése céljából a pácienseknél műtéti beavatkozást terveztek az orvosok, amelybe ők valamennyien bele is egyeztek. A betegségben érintett agyterület a középső homloklebeny volt, amely az információk magasabb szintű feldolgozásában vesz részt.

„Ki lehet venni az agy egy részét (innen) úgy, hogy a páciens nem veszít el semmilyen funkciót”– magyarázta Moran Cerf kutatásvezető a mediális homloklebeny különlegességét. A műtét helyének pontos meghatározása érdekében az önkéntesek agyába elektródákat ültettek be, majd várták, hogy valós időben figyelhessék meg az epilepsziás rohamot náluk. Cerf és kutatótársai ez alatt végezték el kísérleteiket, amelyekhez szükség volt a beültetett elektródákra.

A tesztek első sorozata arra vonatkozott, hogy milyen ingerek aktiválnak egyes neuronokat. A résztvevőknek száz képből álló sorozatot mutattak, és az elektródák segítségével mérték, hogy melyik kép mekkora aktivitást vált ki az egyedi idegsejtekben. Ezután kiválasztották az egyén számára „legvonzóbb", azaz legnagyobb neurális aktivitást kiváltó képeket, és később már csak ezekkel  dolgoztak tovább. Az önkénteseknek mutatott képek például politikusokat ábrázoltak, színészeket, zenészeket vagy éppen az Eiffel-tornyot.

Egy komputert úgy terveztek meg, hogy az felismerte az önkéntesek neuronjaiból jövő jeleket, és általuk vezérelte azt a programot, amely átúsztatta a képeket egymásba a képernyőn. „Olyan ez, mint egy gondolatprojektor”– magyarázta Cerf.

A kutatók egymásra vetítettek két képet, és megkérték a résztvevőket, hogy gondolataik segítségével szándékoltan érjék el a két kép egymásba való oda és vissza áttűnését. Amint Cerf felidézte, a kétféle neuron aktiválódásával az esetek 69 százalékában sikerült irányítaniuk az önkénteseknek a képek áttűnését. Hozzátette azonban, hogy ezek az idegsejtek meglehetősen változékonyak, gyakran változtatják tulajdonságaikat. Ez azzal jár Cerf szerint, hogy „egyik nap Marilyn Monroe-ért égnek, másnap pedig valaki másért". Így nem ezek a legjobb neuronok egy agy-gép interfész elkészítéséhez.

A módszer természetesen egyébként is csak olyan képek azonosítására képes a neuronok aktivitása alapján, amelyeket előzetesen kalibráltak, vagyis az adatbázisban rögzítették, hogy melyik képre milyen választ adott a részt vevő ember agya.