-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A holokauszt túlélő Nirit Bialer héber nyelven köszönti hallgatóit egyórás rádióműsorában, amelyet zene, beszélgetések és interjúk színesítenek. A stúdió azonban nem szülőhelyén, Izraelben, hanem a német főváros szívében sugározza az adást. És Berlinben élő izraeliek százai hangolják rá készülékeiket.
A város, ahonnan Adolf Hitler hatmillió zsidó elpusztítását vezényelte, manapság izraeliek kicsi, de növekvő közösségét vonzza. Számukra Berlin a szabadság, a tolerancia és a „minden lehetséges” szellemiségét testesíti meg.
„Berlin valósággal mágnessé vált az izraeliek számára, mindenki ide akar költözni” – mondja az AP amerikai hírügynökségnek a 32 éves Nirit Bailer, aki három éve jegyzi a Kol Berlin, vagyis a Berlin hangja című műsorát, amely szinte intézménnyé nőtte ki magát a német fővárosban élő fiatal izraeliek szemében.
Senki sem tudja pontosan, hogy az elmúlt esztendőkben pontosan hányan települtek Berlinbe Izraelből, becslések szerint 9-15 ezer emberről lehet szó. Ez így is elenyésző ahhoz képest, amekkora 1933, vagyis Hitler hatalomra jutása előtt volt a zsidó közösség Berlinben. Akkor még 120 ezren voltak.
A fiatal izraeliek jelenléte generációs változások jelképe. Évekkel ezelőtt a zsidó állam lakói még a cionista ügy elárulásának tekintették, ha valaki elköltözött az országból, ha pedig Németországot választotta, az a lehető legrosszabb lépésnek számított. Sokan még turistaként sem tették volna be lábukat a terhes múltú német államba. Manapság azonban az Európán kívüli turisták második legnagyobb csoportját adják, csak az amerikaiak előzik meg őket. Tel-Aviv utcái nyüzsögnek a Berlin jelképének számító brandenburgi kapu képével tűzdelt turisztikai témájú hirdetésektől.
A Berlinbe érkező izraeliek dolgozni, tanulni, bulizni akarnak, hódolnak a művészeteknek, és vajmi keveset törődnek Németország náci múltjával. Diákvízummal vagy éppen turistával érkeznek, de azok lejártával sem távoznak. Az is előfordul, hogy német vagy európai származásuknak köszönhetően állampolgárságot kapnak. Sokan német partnerrel alapítanak családot, messze a Közel-Kelet feszültségeitől.
„Szeretem Izraelt, de többé nem tudnék ott élni. Olyan mint egy kis falu, és túlságosan militáns” – magyarázza Lea Fabrikant, aki fényképészetet tanul, és két éve érkezett Németországba. „Nekem elsősorban szabadságra és térre volt szükségem, ezeket itt találtam meg” – fejtegeti. A 26 éves fiatal elmeséli, hogy a kilencvenes években otthonában, Jeruzsálemben több öngyilkos merényletet is átélt. Berlinben a nyugalmat, a kiegyensúlyozott szellemiséget szereti, és azt, hogy a város diákok és művészek számára is megfizethető. Németország múltja – mint mondja – egyáltalán nincs rá hatással.
A Berlinben élő izraeliek között van azonban olyan is, akinek meg kellett vívnia saját családjának történetével. Ilyen a 36 éves Aszaf Lesem, aki idegenvezetőként dolgozik. Nagyapja gyerekként Berlin Schöneberg nevű negyedében élt, mielőtt 1938-ban emigrált. A családtagok sírjai Weissensee zsidó temetőjében domborulnak.
„A nácik 12 éven át uralták Németországot, sok német zsidó érezte úgy, hogy a nácik elrabolták tőlük hazájukat” – magyarázza Lesem. „Szép emlékeik is voltak Németországról – különösen gyerekkorukból, amikor a Balti-tengerhez jártak nyaralni, vagy Berlin Grünewald erdőjébe úszni” – részletezi. Lesem ugyan Izraelben nőtt föl, de saját bevallása szerint kicsit németnek is érzi magát, és nagyra tartja a német kultúrát. Úgy gondolja, nagyapja támogatta volna döntését, hogy a német fővárosban telepszik le.
Azok, akik hiányolják a hazai ízeket, Berlinben is megtalálják az izraeli édességeket, pékségeket és bárokat, sőt még gyermeknapközi is működik. Berlin befogadó a melegekkel, az ott élő izraeli homoszexuálisok havonta rendeznek bulit, amelynek a mesüge, vagyis a „dilis” nevet adták.
A berlini izraeli ízek egyik színfoltja a Luigi Zuckermann nevű bisztró. Tulajdonosa a 32 éves Udi Cohen, aki az Egyesült Államokat és Európa más országait is bejárta, mielőtt Németországban telepedett le. Bárja Berlin Mitte nevű központi negyedében kínál szendvicseket és salátákat, egy kis izraeli beütéssel. „Izraelben nem működött. Nem találtam munkát, de itt jól érzem magam, élvezem a város vibrálását és energiáját” – mondja.
Gál Bar-Áron, a 27 éves harsonás ugyanígy látja. A fiatalember klubokban zenél, ezzel keresi kenyerét. „Izrael egyszerűen túl kicsit. Ott nincs nagy közönsége annak a zenének, amelyet én játszom” – festi le a különbséget hazája és a német főváros között.
Berlin minden vonzó oldala ellenére előbb-utóbb felbukkan Németország múltjának ügye, különösen a németekkel folyó beszélgetésekben – vélekedik Bialer. „Lehet fárasztó, lehet felszabadító, de az biztos, hogy egy ponton beszélni fogunk a holokausztról” – mondja.
A rádiós műsorvezető azt is megjegyzi, hogy sokkal inkább tudatában van zsidó létének, mióta Berlinben él. „Izraelben nem gondolkozol azon, hogy mit jelent zsidónak lenni, mert mindenki megtartja a sabbátot és a rós hasánát. Németországban viszont hirtelen rájössz, zsidóként ki vagy. És arra is, hogy különbözöl minden körülötted lévőtől” – fejti ki.
A végén – vélekedik Bialer – az izraeliek beáramlása révén elkezdődhet annak az űrnek a betöltése, amelyet a holokauszt hagyott maga után. „Azt hiszem, valami növekszik itt: egy új berlini zsidó közösség” – zárja szavait a rádiós.