. @Avatar: Mesekönyvet csak az unokáim megszületése óta olvastam néha, mert vásároltunk nekik, hogy magyarul is tanuljanak valami egyszerű módon. De ennek nem sok sikere lett. Sokkal jöbb, ha egyszerűen rövid magyar mondatokat mondok nekik, némi pantomimmal. Pár pillanatig gondolkozik a gyerek (3-7 éves)...

S eleinte az egyik lányom ilyenkor ingerülten közbeszólt: ezek nem tudnak magyarul, nem érted?

De a gyerek mégis azt csinálta, amit magyarul mondtam.

Tudnak, igen? Mert mutogatsz is hozzá!

Az egyik itteni lányomnak (összesen 3 van, abból "ideát" kettő) ez nagyon tetszik, de a másik inkább angolul akarná tanítgatni őket a héber mellett. S hátha a harmadik nyelv már bezavar - ő ettől fél.

Nem zavar bele és haggyábékén. Otthon tanítsad őket angolul.

IGEN, kb. 10 éves koromig legkevesebb 200 (szerintem töb) könyvet olvastam magyar nyelven. Klasszikusokat. S legalább 50 magyarra fordított klasszikust is. Igen, általában néhány (de nem egy) nap alatt olvastam el egy könyvet.

Azóta is könyvvel alszom el, most 69 évesen. Ha egyedül eszem otthon, olvasok is közben. S még a ... re is gyakran beviszek egy éppen kinyomtatott cikket, vagy egy könyvet. Az az információ mennyiség, amit én a gyorsolvasás révén naponta feldolgozok, sokszorosa annak, amire mások képesek.S ez nem az én érdemem, hanem apámé. A képolvasásból származó előnyöm (legalábis magyar nyelven) a halálomig tart.

@Krizsa: Szóval 4 évesen megtanultál olvasni, és 10 éves korodban már többszáz(!) könyvön voltál túl... azaz 6 év (~2200 nap) alatt minimum 200 könyv, vagyis átlag 11 naponta kivégeztél egy könyvet 4-10 éves korod között...

Nekem ez egy kicsit soknak tűnik, bár ha a (katolikus) Biblia végigolvasása 73 könyvnek számít, meg a szöveget alig tartalmazó képes mesekönyvek is számolódnak, akkor már nem is annyira...

Mégis miket olvasgattál ilyen fiatalon?

@El Vaquero: "Franciában eleve azért szorosabb a kapcsolat az írás, kiejtés között, ott talán csak a lekopó szóvégi mássalhangzók jelenthetnek problémát az olvasni, írni tanulóknak."

Nem feltétlenül. Az tény, hogy a francia következetesebb, mint az angol, mert majdnem minden betűcsoportnak megvan a saját hangértéke (egyedül a hangsúlytalan "e"-vel variálnak), viszont a latinosító történeti helyesírás miatt van, amikor csak ezért írnak hozzá +1 szótagot egy szóhoz, amit nem ejtenek (pl. aiment [em] 'szeretnek'). Főleg az igeragozásnál lehet szívni, amikor minden alak végét másképp írják, de ugyanúgy ejtik.

@El Vaquero: A japán gyerekek is hat éves korukban kezdenek el olvasni tanulni. Nekem volt egy elsős japán olvasókönyvem, sajnos, az idők során elkallódott. A gyerekek persze nem a huszonhárom vonásos jelekkel kezdik a tanulást, szerencsére a köznapi tárgyak, fogalmak jele ott is egyszerű, három-négy-ötvonásos. Elsőben ezek közül kell megtanulni vagy ötvenet. Ha jól emlékszem, még hatodikban is nyolcszáznál tartanak az engedélyezett 1853-ból.

Állítólag a kínaiak, japánok finommotorikus mozgása fejlettebb, mint az európaiaké,és ez az írásra vezethető vissza.

Folyékonyan olvasni viszont -- a dolog jellegéből következőleg -- egyáltalán nem tudnak, ezt legjobban az én mesterem bizonyította, aki a saját írását képtelen volt folyékonyan olvasni.

@Galván Tivadar: ez valóban igaz, az angol és francia anyanyelvű gyerekek sokkal előbb tanulnak meg szóképekben olvasni, mert muszáj nekik. Ámbár ők is ki tudnak indulni betűolvasásból, az esetek zömében az angolban a mássalhangzókat azért általában ejtik, nem túl sokféle hangértékkel, így ha más nem, a Krizsa-féle mássalhangzóvázból ki tudják silabizálni, hogy mi lehet az adott szó. Illetve az anyanyelvieknek angolból kifejlődik egyfajta fonológiai érzékük, és íráskép alapján egész jó találati arányuk van a kiejtésre, amit visszafelé is tudnak alkalmazni.

Franciában eleve azért szorosabb a kapcsolat az írás, kiejtés között, ott talán csak a lekopó szóvégi mássalhangzók jelenthetnek problémát az olvasni, írni tanulóknak.

A kínai és japán gyerek viszont tuti megszenved a szerencsétlenje, az olvasással és írással is. Pláne kézíráskor nem irigylem őket, minden krix-krax-ra, vonásra, részletre emlékezni, meg mikor sietni kell, gyorsan írni, jegyzetelni, milyen fain lehet azt a sok részletet lekapargatni egyenként, hiánytalanul, OLVASHATÓAN. Biztos fincsi, főleg egy kisgyereknek. Nem is tudom, hogy ott hány éves kortól tanulnak írni. Egy magyar gyereket már egész kiskorától meg lehet tanítani olvasni, majd írni írni, 3-5 között lehet vele próbálkozni, elég nagy sikeraránnyal.

Én olyan 5 éves körül lehettem, mikor megtanultam olvasni, de az is lehet, hogy csak 4. Néhány nap alatt megvoltak az alapok. Unatkoztam, amúgy is nagy ellenségem volt mindig az unalom, emellett idegesített, hogy nem tudtam elolvasni, amit a felnőttek. Mégis, azt kell mondanom, hogy nem bizonyult jó ötletnek korábban megtanulni, mert az iskolát meg még jobban untam, bár azért az akkor még kötelező zsinórírással, a magyartanár szájíze szerinti hülyeségekkel, esztétikával jókorákat szívtam én is, aztán fénysebességgel olvadt el az előnyöm ilyen téren.

@El Vaquero: Tanúsíthatom. Én magam is a betűket tanultam meg először, abból kombináltam össze a szavakat aztán. Mire iskolába kerültem, folyékonyan tudtam olvasni. A szóképes olvasás később jön, a gyakorlattal. Elismerem, hogy pl.az angolban, ahol a kiejtésnek kevés köze van a leírt szóalakhoz, hasznos lehet a szóképes tanítás, de szvsz a magyarban egyenesen kontraproduktív.

@El Vaquero: Nálam hasznos volt? Igen. Elképesztő, leírhatalan előnyt okozott a korosztályomban. Már 10 éves koromban többszáz könyvet olvastam.

S mndezt csak én állíítom? Igen. Mindezt nem kell elhinned. De kipróbáltad-e a módszert? Ha nem, akkor neked sem kell elhinni semmit.

@Krizsa: ez a módszer hangjelelölő írást/ábécét használó nyelveknél erősen megkérdőjelezhető pedagógiailag. Sokkal könnyebb a betűolvasást megtanítani először. A szóképolvasás és a kontextusolvasás úgyis magától kialakul, illetve a gyerek tudja maga is gyakorolni, ha már ismeri a betűolvasást.

Ráadásul a szóképolvasást minden elsajátított és elsajátítandó nyelven külön meg kell tanulni, nyilván nem lehet várni, hogy azonnal a szóképolvasás alakuljon ki.

@El Vaquero: Csak a magam esetéről tudok beszélni. Apám 4 éves koromban tanított meg karton táblácskákkal rövid szavakat felismerni. Betűkről elieinte szó sem volt... de aztán hamar. BABA, CICA, APA, PAPA, MAMA. Két nap mulva írtam a betűket is: ez a baba-Bö, ez a cica-Cö. Apám szernit összesen két hét alatt tanultam meg olvasni és az összes betűt is néhány hét alatt írtam: a falra, tintaceruzával.

Soha nem olvastam össze MAGYAR szöveget és a jól ismert nyelvek latin betűs szövegeit sem. (Csak azt, amit nem értek és szótárazni kell). Ez az oroszra (ötödiktől tanultam) már kevésbé működik, a hébernél, amit sokkal jobban tudok az orosznál, máig is csak a rövidebb szavakra megy.

A valódi gyorsolvasó nemcsak egész sorokat, hanem akár egész bekezdéseket "lát egyszerre". Ahol NEM ÉRTI, ott automatikusan (nem gondol rá) visszatekint és rövidebb egységeket lát be. Ha magyarul betűzni akarok, akkor már 2-3 szót közötti összefüggést is elvesztek, vagyis "mással foglalkozik" az agyam, nem az olvasással.

Én azt hiszem - nem biztos - hogy felnőttet már nem lehet megtanítani valódi gyorsolvasására. De a szavak vagy néhány szó együttlátása azonban valszeg mindenkinél kialakul, aki sokat olvas.

Szerintem ez azon kívül, hogy semmit sem segít, még rendkívül zavaró is. Hiába jeleníti meg egymás után gyorsan a szavakat, attól még az agy nem tudja őket feldolgozni. Engem kifjezetten idegesítene, ha nem látnám összefüggésében az egész szöveget és nem tudnék visszamenni, ha valamit nem értettem jól.

Ha nem túl vaskos egy regény, akkor másfél óra alatt hagyományos módon is kivégezhető. Szerintem a legtöbb sokat olvasó, eleve gyorsan olvasó embernek jobb a hagyományos módszer, mert szóképeket vagy még inkább egész kifejezéseket olvas, és egyszerre több sort is előgyorsítótáraz, "pufferel", legalábbis én így csinálom, és feltételezem, hogy mások is, akik nem diszlexiások, analfabéták vagy értelmi fogyatékosok vagy teljesen olvasatlanok. A szakszöveg más, ha ismerős terület, és vannak az embernek előismeretei, akkor azt még gyorsabban át lehet olvasni. Ha meg olyan szakszövegről van szó, amelyiket nehéz olvasni, ismeretlen terület, akkor ott meg úgyse az olvasási tempó, hanem a megértési idő a sok.

Ez a Spritz akármi csak egyféle tempóban tud pörgetni, így ha vannak nehezebben érthető, elképzelhető részek, akkor nem lehet ott lelassítani, illetve ha lemarad az ember egy-két szóról, akkor nehezebb visszamenni.

Amit mindig is csalásnak tartottam, az a gyorsolvasás. Marketinghülyítés az egész, úgy nem lehet komolyan olvasni, csak szövegeket átfutni. A domináns mutatóujjunkat sorkövetésre használó módszer talán ér valamit átfutáskor, de igazából annak sincs sok értelme, zavarja a sorok pufferelését, legalábbis nálam.

Amit meg végképp komolytalannak tartok az az agykontrollos, oldalfényképezős tanulás/olvasás, még annyit sem ér, mint a gyorsolvasás, átfutás.

Tekintve, hogy 95%-ban hülye vagyok az angolhoz, és még így is 500-al tudom olvasni, szuper ötlet! Viszont OLVASNI ehhez is tudni kell, ugye???