Folyamatos a hűhó Amerikában a Disney egy évtizede piacra dobott terméke, a Baby Einstein című gyermekrajzfilm-sorozat körül. Amikor 1997-ben megjelent a széria, a gyártó nem kevesebbet ígért, mint hogy a mesét néző kicsik okosabbak lesznek, mint az azt nélkülözni kénytelen társaik. „A Baby Einstein az első fejlesztő videó, amely nyelvi és képi elemeket kombinálva elősegíti a gyermekek agyának fejlődését egy és tizenkét hónapos koruk között" – volt olvasható a Disney évekig hirdetett reklámjában. „Kutatások szerint az agy hallókérgében található neuronokra fejlesztően hat az egyszerű nyelvi elemek ismételt hallgatása. A tanulmányok kimutatják, hogy ezek a neuronok – ha nem használják őket – el is halhatnak. A hét nyelven elérhető Baby Einstein hozzájárul az agyi teljesítőképesség növeléséhez.”

Egy gyermek, amint puszit nyom Einstein orrára egy londoni kiállításon
(Forrás: Fiona Hanson / MTI)

Ezek alapján nem meglepő, hogy amerikai szülők ezrei siettek megvásárolni a csoda-agytágítót. Civil szervezetek viszont azonnal tiltakozni kezdtek az újdonság ellen, a kutatók pedig tanulmányozni kezdték a témát. Mindennek hatására a Disney kénytelen volt visszakozni egészen addig, hogy a múlt héten bejelentette, visszatéríti a termék árát az elégedetlen vásárlóknak – írja a Newsweek című brit lap. Hogy az egész történetet megértsük, érdemes visszamennünk néhány évet az időben.

Bush kontra tudomány

A Kampány a Reklámmentes Gyermekkorért (Campaign for Commercial-Free Childhood, CCCF) nevű szervezet még 2006-ban panaszt tett a fogyasztóvédelemnél. Ebben a Disneyt egy másik hasonló terméket gyártó céggel együtt megtévesztő reklámozással vádolta meg, mivel mindkét vállalat azt állította, hogy a rajzfilmek jó hatással vannak a gyermekek fejlődésére. Ám érvelésük nem bizonyult túl hatásosnak, mert addigra a Disney már lefaragott kicsit a vonzó reklámszövegből. Már csak mint „gazdag és interaktív tanulásélményt” tüntette fel a Baby Einsteint.

S még mielőtt a fogyasztóvédelem döntést hozott volna az ügyben, történt egy apró véletlen. George Bush tudniillik nyilvánosan megdicsérte a mesefilmet és gyártóját, mondván hogy az „a nagy amerikai vállalkozó szellem” egyik kiváló példája.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ugyanebben az évben a Washingtoni Egyetem kutatói két tanulmányt tettek közzé, melyek leszögezik: a bébirajzfilmek rendszeres nézése nemhogy zsenivé nem teszi a gyereket, hanem kifejezetten károsan hat a nyelvelsajátítási folyamatra.

S hogy ki nyert: Bush-e vagy a tudósok? Nos, a fogyasztóvédelem végül nem hitt a tudománynak – de erre nem is volt szükség, mert mindkét kifogásolt cég magától megváltoztatta a marketing-startégiáját. A nagyképű feliratot, mely szerint a termék ösztönzi a gyermek fejlődését, mindkettő eltávolította a DVD-k borítójáról. A Disney még a honlapján is inkább azt kezdte kidomborítani, hogy a közös mesenézés mennyire jót tesz az anya-gyerek kapcsolatnak.

A história egyik legutolsó fejleménye a Disneynek azon bejelentése volt, hogy az elégedetlen vásárlóknak visszafizetik a DVD-k árát vagy becserélik azokat egy másik termékre. A reklámmentes gyerekkorért harcoló szervezet mindebben saját győzelmét látta, és egyetértett ezzel minden nagyobb amerikai lap is a New York Times-tól a Wall Street Journalig. Ezt a Disney természetesen nem hagyhatta szó nélkül. A cég Baby Einsteinért felelős menedzsere leszögezte: eszük ágában sincs elismerni, hogy a mesefilmek nem jók, ellenkezőleg, remélik, hogy a vásárlók örömüket lelik bennük. A pénzvisszafizetési garancia pedig nem belátás, hanem egyszerűen a bevett gyakorlat.

Hogy a csatározás meddig folytatódik, nem lehet tudni. A mese ellen tiltakozók mindenesetre elérték céljukat, és azért a Disney sem fog csődbe menni: a vásárlók hűségére garancia a márkanév.

A kis Einsteinekre pedig még várni kell.