Hiába azon ritka kérdések egyike ez, amelyben egyetértés van a magyar pártok között, a brüsszeli honatyák egyelőre nem tudnak mást tenni, mint hogy felhívják a figyelmet a jelenségre, és támogatókat gyűjtenek a tiltakozáshoz. „Nehéz dolga van az EU-nak ebben az ügyben, mert a közösségi joganyag jelenleg nem tartalmaz olyan eszközt, amely lehetővé tenné a beavatkozást” – erősíti meg Szalai Zoltán, az Európai Parlament Budapesti Tájékoztatási Irodájának vezetője. Érdemes röviden összefoglalni, az elmúlt hónapok során mi is történt pontosan az EU egyik fő döntéshozó testületében nyelvtörvény-ügyben.

Európai Parlament, Strasbourg

A felháborodás első hulláma

Az európai parlamenti képviselők a törvénymódosítás nyilvánosságra hozatalát követően azonnal harcba kezdtek a törvény ellen, pártállástól függetlenül. Az EP Strasbourgban zajló július 15-i plenáris ülésén a fideszes Kósa Ádám közleményben szólította fel a soros elnökséget ellátó svéd kormányt, hogy álljon ki az európai nyelvhasználati jog szabadsága mellett. Mint kiemelte, ő az első siket, aki lehetőséget kapott véleményének kifejtésére, s ez azt a meggyőződést keltette benne, hogy olyan európai közösséghez tartozik, ahol kisebbségiként lehet eredményeket elérni. A szocialista ex-külügyminiszter, Göncz Kinga a szocialista delegáció vezetőjével, Tabajdi Csabával együtt levélben fordult frakciójához, az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségéhez, hogy a képviselőcsoport támogatását kérje a törvény elfogadhatatlan részeinek módosítása ügyében. Az MDF-es Bokros Lajos eközben az EP szlovák képviselőihez írt levelet, amelyben arra kérte a címzetteket, keressék fel pártjuk vezetőit, és győzzék meg őket arról, hogy a törvény súlyosan sérti a szlovákiai magyarság érdekeit, és ellentétes a két nemzet érdekeivel is. A romániai küldöttség magyar tagja, Sógor Csaba pedig leszögezte: „az az Európai Unió, amely befogad egy ilyen törvényt, immár nem a szabadság Európája”, és a svéd elnökségi program vitájában arra kérte a svéd elnökséget, tegyen meg mindent a törvény megváltoztatásáért.

Ígéretek

A felháborodás első hulláma gyakorlati eredményt nem hozott, így a parlamenti nyári szünetet követően szeptemberben újabb roham indult a törvénymódosítás érdekében. Szili Katalin, az országgyűlés elnöke szeptember 2-án négypárti delegáció élén látogatott el Brüsszelbe, ahol két fajsúlyosnak tűnő ígéretet tehetett zsebre az Európai Parlamenttől. Az egyik ezek közül Guy Verhofstadt, a liberális frakció elnökének nyilatkozata, mely szerint a liberális frakció objektív helyzetjelentést készít a nyelvtörvényről, és megkísérel valamiféle megoldási javaslattal is előállni. Egy effajta parlamenti jelentés már konkrét, kézzelfogható eredményt jelente. A másik ígéret Jerzy Buzektől, az Európai Parlament lengyel származású elnökétől hangzott el, aki bejelentette, hogy uniós szakértők fogják vizsgálni a jogszabály keletkezésének körülményeit, illetve a magyar fél által az ügyben átadott dokumentumokat. Kilátásba helyezte, hogy amennyiben a nyelvtörvénnyel kapcsolatos vizsgálatoknál ütközést találnak az uniós joggal, az EU szerveinek kötelességük lesz jogi lépéseket tenni. Vállalta, hogy az uniós képviselőtestület közvetít egy háromoldalú konzultációs folyamatban, ám egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy az EU eszközei korlátozottak a jogi beavatkozásra, ezért kulcsfontosságú a kétoldalú tárgyalások folytatása.

Azt még nem tudni, a gyakorlatban mikor és miként vezet mindez eredményre, az viszont kétségkívül sikerként könyvelhető el, hogy az EP-elnök foglalkozott az üggyel. Németh Zsolt fideszes EP-képviselő szerint azért áttörés ez, mert így többé senki nem állíthatja, hogy „az Európai Unió és a nyelvtörvény két egymástól külön civilizáció”.

Felszólalásözön

A többfrontos háború az ősz első plenáris ülésszakán tovább folytatódott. A szeptember 14-i ülésen újabb, egyre élesedő össztűz zúdult a szlovák törvényre. Napirend előtti felszólalásában Schmitt Pál (Fidesz), az EP alelnöke úgy fogalmazott, „a nyelvi törvény nyíltan diszkriminálja a félmilliós magyar közösség nyelvhasználati jogát”, így „teljes mértékben ellentmond az európai szellemiségnek.” Tabajdi Csaba, az MSZP delegációvezetője szerint Pozsony súlyos jogsértést követett el, márpedig az EU hitelességét kezdi ki, ha csak az unión kívüli jogsértések esetén emeli fel a szavát. Írásban beadott hozzászólásában Gyürk András (Fidesz) azt emelte ki: ha az alapvető értékekről van szó, az EU nem helyezkedhet semleges álláspontra. Emellett azt ajánlotta, az uniós döntéshozók vegyenek példát az Európai Néppárt ifjúsági szervezetéről, amelynek tagjai előzőleg elítélő határozatot adtak ki a nyelvtörvényről. Ugyancsak írásban benyújtott felszólalásában Gál Kinga (Fidesz) arra mutatott rá, hogy Sólyom László köztársasági elnök augusztus 21-i szlovákiai útjának megakadályozásával az Európai Unió történetében először történt meg, hogy az egyik tagállam közjogi méltósága számára megtagadták a beutazást egy másik tagállam területére. Ez szerinte ellentétes az európai szellemiséggel, és nem összeegyeztethető semmilyen közösségi és nemzeti jogszabállyal sem. Sógor Csaba erdélyi magyar képviselő azt hangsúlyozta; fontos, hogy az uniónak legyen egy egységes, minden ország számára kötelező kisebbségvédelmi törvénye. Írásban benyújtott felszólalásában Tőkés László erdélyi magyar képviselő pedig azt kérte, hogy az EP határozati formában foglaljon állást az Európai Unió normáival ellentétes szlovák nyelvtörvény ügyében, illetve az Európai Bizottság is lépjen fel a törvény visszavonása érdekében.

A szlovák válaszcsapás nem maradt el: Sergej Kozlík (Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, HZDS) azzal vádolta a törvény magyar bírálóit: sokszor még a hazugságtól sem riadnak vissza, hogy manipulálják az európai közvéleményt. A vezető kormánypártot képviselő Boris Zala (Irány-Szociáldemokrácia, Smer) szerint Magyarországon „szélsőséges hangulatkeltés folyik”, míg Eduard Kukan (Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió) volt az egyedüli, aki a párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, mondván, ez az európai módszer a megoldáskeresésre.

Az Európai Parlament „arénájában” egyelőre ezek az események zajlottak le nyelvtörvény-ügyben. A jelenleg 736 tagból álló testület egyébként nem rendelkezik önálló jogalkotási hatáskörrel, hanem a Tanáccsal együtt társdöntéshozóként határoz az eléterjesztett kérdésekben. „A lisszaboni szerződés több lehetőséget adna az EP-nek a beavatkozásra, annak a hatályba lépésére viszont még várni kell. Egészen addig a Parlament voltaképpen csak általános emberjogi szempontból tudja vizsgálni az ügyet” – világít rá Szalai Zoltán, az EP Budapesti Tájékoztatási Irodájának vezetője.