A 8 éve felfedezett „nyelvi gén” emberi verziója tehát most néhány elbűvölő rágcsáló géntérképén is megtalálható – egy lipcsei laboratóriumban. A mutáns egérkék pedig érdekes dolgokra képesek a humán Foxp2 segítségével, amint azt a kíváncsi tudósok megfigyelték.

Az állatok például jóval mélyebb hangon cincognak, mint normál génekkel rendelkező társaik, ennek jelentőségét azonban még nem tudják felmérni a kutatók.

Az egerek emellett másféle agyműködést is produkálnak: az emberi Foxp2-vel rendelkező egerek fogékonyabban reagálnak az ismételt elektromos ingerlésekre, amelyeket a neurobiológia LTD-nek (long-term depression, hosszú távú depresszió) nevez, és amelyek nagyon fontos szerepet játszanak a mozgások, mozdulatok elsajátításában.

A Foxp2 gént egy Londonban élő, a szakirodalomban KE családként emlegetett família többgenerációs vizsgálata során fedezték fel. A családtagok mintegy fele súlyos beszédzavarral küzd. A kutatás felderítette, hogy a beszédzavart öröklő családtagoknál a Foxp2 gén egy bizonyos szakasza sérült meg. A gén maga egyébként nemcsak az emberekben, hanem más emlősfajokban is előfordul, néhány aminosavnyi különbséggel. A feladata az, hogy fehérjét termeljen, amely más génekhez kapcsolódik, emellett pedig az arc és az állkapocs mozgatásában van szerepe.

Azt, hogy az emlősfajok közül épp az egerekre essen a lipcsei kutatócsoport választása, tulajdonképpen a kényszer szülte. „Az egerek jelentik az egyetlen esélyt arra, hogy megtudjuk, hogy miben tér el az emberi Foxp2 működése a csimpánzokétól” – mondta Wolfgang Enard, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatója, a vizsgálat vezetője.

Enard az elején nem volt túlságosan derűlátó a kutatás sikerét illetően. „Amikor belefogtam, arra gondoltam, hogy ha bármire is rájövök, nagyon boldog leszek” – mesélte. A kísérlet meddő is lehetett volna, hiszen a kiválasztott egerekbe ültetett emberi gén el is bújhatott volna az állatok normál génjei között, semmiféle látványos változást nem eredményezve. Vagy épp ellenkezőleg: kiüthette volna az egerek saját Foxp2 génjét, így az állatok, a megfelelő gén híján, néhány hét alatt elpusztultak volna. Szerencsére nem így történt.

A tudósok örülnek a sikernek, de tudják, hogy még csak az első lépést tették meg egy hosszú úton. Jospeh Buxbaum professzor, a manhattani Mount Sinai kórház kutatója így nyilatkozott a kutatásról: „lenyűgöző. Izgalmas kérdéseket vet fel, amelyeket érdemes tovább kutatni, de a jelen pillanatban nem szeretnék az emberi evolúcióval kapcsolatos megállapításokat tenni” – mondta.

Wolfgang Enard, aki a történtek után minden bizonnyal „nagyon boldog”, egyetért vele: „az egerek cincogása leginkább a csecsemősíráshoz hasonlítható. Egerek segítségével soha nem fogjuk tudni újraalkotni az emberi evolúciót.”