A moldvai csángó magyarok hétköznapjairól tartott előadásában a Pusztinában élő kutató elmondta, hogy mára szülőfalujában is megtörtént a nyelvváltás. A családok otthon többnyire románul beszélnek, a magyar nyelvnek pedig nincsen meg a kellő presztízse. A nagyszülők, dédszülők – akik sok esetben nem is tudnak románul – büszkék arra, hogy az unokák, dédunokák immár folyékonyan beszélnek románul. Nyisztor úgy vélte, a római katolikus egyház tehetne a legtöbbet a magyar nyelv presztízsének a visszaadásáért azzal, hogy megengedi, biztosítja a magyar misézést a templomokban.

A néprajzkutató elmondta: a magyar nyelv iskolai oktatásával szembeni ellenállás mára elhalt, a román anyanyelvű oktatók meggyőződtek arról, hogy nem veszélyeztetik egzisztenciájukat az iskolai magyarórák. Ma a gyermekek hiánya kezd megmutatkozni a moldvai csángó falvakban is. A munkaképes generáció ugyanis többnyire Nyugat-Európába és Magyarországra vándorolt, és sok esetben a gyermekeiket is magukkal vitték. A nyári szabadságolások idején látogatnak haza a vendégmunkások, ekkor tartják meg a keresztelőket, esküvőket. A pusztinai csángók azonban már nem valamennyien viszik haza eltemetni a halottaikat.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A csángó nap keretében a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Kriza János Néprajzi Társaság mutatta be az elmúlt hónapok könyvtermését, levetítették Zágoni Bálint: Benedek doktor csodakútja című, csángó témájú dokumentumfilmjét. A rendezvényt a pusztinai csángó asszonyok énekei, és a hagyományos csángó galuskakóstolás tette színessé.