A törökökhöz hasonlóan, akik a 70-es évektől kezdve egyre több kerületben nyitottak büféket, kávézókat és éttermeket Berlinben, az oroszoknak is vannak sajátos profilú gasztronómiai egységei. Az egyik leghíresebb a Stuttgarter Platzon található Café Rossia. Nevétől eltérően nem kávéház, hanem kisvendéglő a Charlottenburg S-Bahn állomás közvetlen szomszédságában. Az étlapon 25 fogás szerepel a céklalevestől (borscs) a káposztával töltött pirogtól és a bárányhúsos plovtól a blinin, a grúz harcsón (bárányhússal dúsított zöldségleves) és a varenyikin át a pelmenyiig és a „marhagulyásig", amely leginkább a magyar pörköltre emlékeztet.

A tulajdonos egy 30 éves orosz nő, aki két évvel ezelőtt vásárolta meg a vendéglőt. Eleinte fagyasztott hússal és bolti tésztával dolgozott, de ez nemigen tetszett a vendégeknek. Így hamar átállt a minőségi alapanyagokra. Mint a Berliner Zeitungnak elmondta, a húst egy brandenburgi biogazdaság szállítja, például zsenge bárányhúst, sertésből pedig kizárólag tarját. A muzulmán vendégekre való tekintettel halal (vagyis az iszlám előírásoknak megfelelő) húsételek is kaphatók. Julia Gert a tejszínt egy lengyel gazdától vásárolja, a zöldségféléket pedig egy biokertészettől. Az árak 3,50 és 6 euró között mozognak, ami berlini viszonylatban közepesnek számít.

A berlini orosz fiatalok esténként szívesen járnak zenés szórakozóhelyekre. Ilyen például a Torstrassén levő Café Burger, ahol igazi "Russendisco" várja őket. A hely beceneve nem a vendégkör összetételét jelzi (bár viszonylag sok orosz jár ide), hanem a disc jockey kínálatát: elsősorban kelet-európai számok hallhatók esténként. A másik közismert szórakozóhely neve CCCP (vagyis Szovjetunió). A Rosenthaler Strasse és a Linienstrasse sarkán található klubot két Szentpétervárról érkezett fiatal, Gyenyisz és Vlad nyitotta meg a 90-es évek végén. A vendégsereg abszolút vegyes: punkok és rockerek éppúgy akadnak köztük, mint diákok és jómadarak – no meg oroszok. Utóbbiak Vlad szerint alig 20-25 százalékát teszik ki a vendégeknek. De nem is ez a lényeg – teszi hozzá -, hanem az, hogy jól tudjanak mulatni, ünnepelni. A zenekínálat a 60-as évek beatjétől a kelet-európai dallamokon át korunk világzenéjéig terjed.

A berlini törökök médiavilágával ugyan nem versenyezhet az oroszoké, ám saját rádióállomásuk (Radio Russkij Berlin, 97,2 MHz) és hetilapjuk (Russkij Berlin) nekik is van. Utóbbit Berlinen kívül is terjesztik, mégpedig Russkaja Germanija néven. A heti példányszám 64 ezer, egy lappéldány ára 1,80 euró. Ez napilapárnak felel meg, hiszen a Frankfurter Allgemeine és a Süddeutsche Zeitung 2 euróba, a Der Tagesspiegel 1,50-be kerül. A német hetilapok ennél jóval drágábbak. A kiadó a RusMedia, amely a kreuzbergi Springer-Passage-ban székel, itt található a rádióadó is, amely napi 12 órán át sugároz műsort.

Az oroszok nem csak a szórakoztató- és vendéglátóiparban vannak jelen a német fővárosban. Egy októberben sugárzott ARD-filmsorozat a maga véres kegyetlenségében mutatta be az orosz maffia üzelmeit – ez azonban már a múlté. A 90-es évekhez képest ma már az orosz alvilág is kifinomultabb eszközökkel dolgozik. A berlini rendőrség információi szerint a fővárosban nincsenek orosz keresztapák: a bűnszövetkezetek főnökei az „óhazában" élnek, onnan irányítják a „bizniszt" csemegeboltoknak, számítógépüzleteknek, műtárgygalériáknak álcázva. Esetenként ingatlanokkal is üzletelnek, ami feltehetően pénzmosási célokat szolgál. A legfőbb parancs az orosz klánokban, amelyeken belül ukránok, lettek és litvánok is „dolgoznak": semmi esetre se keltsék fel a rendőrség figyelmét, mert az nyugtalanságot okoz, és árt az üzletnek.

Ebben lényegesen különböznek az oroszok a török és arab bandáktól. A vagyon elleni hagyományos bűncselekmények (lopás, rablás) terén érezhetően visszaesett az oroszok aktivitása. Újabban inkább bank- és cégadatok elektronikus kifürkészésében jeleskednek. Hiába, az orosz informatikusok az alvilág legjobb szakembereinek számítanak...