A Webby Awards az internetkorszak első évtizedének legkiemelkedőbb eseményeit gyűjtötte csokorba a Digitális Művészetek és Tudományok Nemzetközi Akadémiájának gondozásában. Napstertől innen és Facebookon túl, az évszám szerint rendezve és nem fontossági sorrendben szereplő ötletek, fejlesztések, innovatív technológiák alapjaiban rengették meg az információs társadalmat és változtatták meg emberek millióinak életét, gondolkodását.

2000: A Craigslist terjeszkedik

1995-ben Craig Newmark saját elektronikus levelezőlistát állított fel Craigslist néven elsősorban szoftverfejlesztőknek a San Francisco tágabb vonzáskörzetében zajló helyi érdekeltségű eseményekről. Eleinte csak a műszaki végzettségű szakember írogatott a listára, de moderálás híján rövidesen mindféle tárgykörben felbukkantak rövidebb-hosszabb üzenetek, meghívók, sőt állásajánlatok is. Newmark kiszúrta, hogy a szolgáltatások közül egyre több a munkával kapcsolatos bejegyzés, ezért megalapította az első kategóriát állások néven, majd a feliratkozott felhasználók kérésének eleget téve webes felületre váltott, és bejegyeztette a craigslist.com domént.

A felület látogatottsága döbbenetes iramban növekedett, ezért a középkorú férfi otthagyta az állását, és teljes munkaidejét gondosan dédelgetett listájának szentelte. 2000-ben az ekkor már cégként működő Craigslist kilenc teljes munkaidős alkalmazottat foglalkoztatott, és ez a szám elégnek bizonyult arra, hogy a vállalkozás kitörjön San Francisco körzetéből: kilenc alkalmazottal kilenc amerikai nagyvárost vettek célba.

Craig Newmark apróhirdetésre specializálódott felülete ma havi szinten nem kevesebb, mint 20 milliárd lapletöltést produkál, a világ 570 városában van jelen, 2006 óta Budapesten is. Az oldal egyelőre nem tud magyarul, így hazánkban főként az itt élő külföldiek veszik igénybe. Fő bevételi forrását a fizetett álláshirdetések képezik, ám hogy pontosan mennyit kaszál a cég évente, nem tudni.

2000: Elstartol a Google AdWords

A rendkívül jól jövedelmező szponzorált keresési modellt a közhiedelemmel ellentétben nem a Google eszelte ki, hanem bizonyos Bill Gross az Idealab nevű cégtől. (A nevezett menedzser pedig a Yellow Pagestől kölcsönözte az ötletet, de ez már más lapra tartozik. Eredetileg a Google meg akarta vásárolni Gross megoldását, de végül módosítva 2000-ben megjelent saját változatával. Némi pereskedés után a két fél megegyezett.

A rendszer lényege a kattintás utáni fizetés, vagyis az ún. PPC-megoldás (pay-per-click): a hirdető megszerkeszti jellemzően rövid promócióját, melyet az üzemeltető kihelyez bizonyos felületekre. A felhasználó szörföl a weben, rábukkan a reklámra, rákattint, és átirányítódik a hirdető által előre beállított oldalra, hogy ott bővebb információkat szerezhessen érdeklődése tárgyának. Minden egyes kattintás után a hirdető fizet a promóciót kihelyező üzemeltető félnek – esetünkben a Google-nek. A Mount View-i óriás tavaly 21 milliárd amerikai dollárt (leírni sem könnyű: 3780 milliárd forintot) harácsolt össze a bizniszből.

2001: Előre, Wikipedia!

Az online enciklopédiát senkinek sem kell bemutatni, jelen sorok írója is a Wikimedia Alapítvány gyermekét, a jórészt adományokból élő Wikipedia oldalait böngészve, a csatolt hivatkozásokat követve igazodik el gyakran az információrengetegben. Az egymásba fonódó, jól kereshető és böngészhető oldalgyűjteményeket maguk a felhasználók hozzák létre, ők is szerkesztik, tartják karban. Mai mérleg: 271 különböző nyelven bő 14 millió szócikk, ebből közel 150 ezer magyarul.

Minden Ward Cunningham ötletével indult 1994-ben WikiWikiWeb néven. A wiki szó modern bevezetése prózai: az informatikus szakember Cunningham a Honolulu Nemzetközi Repülőtéren azt a tanácsot kapta az egyik helyi alkalmazottól, vegye igénybe az ingyenes Wiki Wiki Shuttle buszjáratot a terminálok között. Mivel a szó eredeti jelentése gyors, a helyi nyelvben egymás után ismételve nagyon gyorsat jelent, kézen fekvő ötlet volt az éppen fejlesztés alatt álló webes technológiának a WikiWikiWeb, a szoftvernek pedig egyszerűen a wiki nevet adni.

2001: Kinyírják a Napstert

A fiatal netpolgárok már csak hírből ismerhetik Shawn Fanning legendás fájlcserélő alkalmazásának eredetijét. A szoftver rövid, de annál velősebb karriert futott be még a hőskorban, 1999 és 2001 nyara között. Működése részben a klasszikus peer-to-peer elven alapult: a felhasználó feltelepítette a klienst, kijelölte számítógépén a megosztásra szánt MP3 fájlokat, mappákat, majd saját fülének kedves nótákat vadászott a program rendkívül barátságos, egyszerűen kezelhető felületén keresztül. Mivel egy központi szerver indexelte a tartalmat és a csatlakozott felhasználókat is, így száz százalékban nem tekinthetjük p2p-nek a kiépült rendszert.

A napsteres csapat akkori szemmel nézve óriási duzzadt néhány hónap leforgása alatt, 2001 februárjára már 26,4 millió egyéni fiókot regisztráltak az üzemeltetők. Érzékeltetésképpen, néhány egyetemi kollégiumban a forgalom 80 százalékát csak az MP3 cserebere tette ki, éppen ezért a rendszergazdák előszeretettel tiltották ki a „macskás klienst” a hálózatokból.

A Napster fölött hamar beborult az ég. A sorozatos szerzői jogsértések miatt többek között Madonna és a Metallica jogi képviselői is nekiestek az üzemeltetőknek, az A&M lemezkiadó vállalat és más médiacégek közös pere pedig megadta a kegyelemdöfést. A bíróság arra utasította a Napstert, hogy haladéktalanul gátolja meg a jogvédett tartalmakhoz történő hozzáférést, de ennek nem tudott eleget tenni. 2001 júliusában a szolgáltatást így leállították, 2002-ben pedig csődöt jelentettek. A márkanév és a logó a Roxio tulajdonába került, 2008 márciusában a Best Buy 121 millió dollárt fizetett értük.

2004: A Google tőzsdei bevezetésre szánja el magát

A történelem egyik legjelentősebb gazdasági műveletétől sokan tartottak. Félő volt, hogy a cégre nyomást helyező részvényesek rövid távú célkitűzéseket helyeznek majd előtérbe, a vállalat dolgozói megrészegülnek a nyakukba szakadó dollármillióktól, illetve általánosságban véve nagyot változik majd a Google arculata, kultúrája, légköre – vagyis: maga a cég. Sergey Brin és Larry Page, az alapítók ígéretet tettek arra, hogy ez nem fog bekövetkezni. A szakemberek azóta is vitatkoznak erről.
Bárhogy is legyen, a 85 dolláros bevezetési árról egy nap alatt 100 dollár fölé kúszott a Google részvényeinek ára, és csak az első kereskedési napon mintegy 22 millió részvény cserélt gazdát.

2006 (és 2007): Az online videotartalom mindent beborít

Az online videózás forradalmának receptje. Hozzávalók: nagy sávszélesség, olcsó videokamerák, Adobe Flash, felület. Elkészítés: Végy egy képrögzítő eszközt, ments le életed nagy pillanatát a gépre, töltsd fel és oszd meg. Pár perc alatt kész.

Az online videomegosztás mai szinonimája mi más is lehetne, mint a YouTube. A PayPal három korábbi alkalmazottjának fejéből pattant ki a koncepció 2005 első hónapjaiban, a domént folyó év február 15-én jegyezték be, a szolgáltatás novemberben startolt el. A megalakulás óta eltelt 4 évben a videomegosztó az Alexa mérései szerint minden idők harmadik legnézettebb weboldalává nőtte ki magát: mi sem érzékelteti jobban a döbbenetes forgalmát, minthogy számítások szerint 2007-ben akkora sávszélességet kötött le, mint az egész internet hét évvel korábban.

2006: Nyit a Facebook, elbődül a Twitter

Mark Zuckerberg mindössze 20 évesen egyszerűen feltalálta a világ legnagyobb közösségi hálózatát. Persze, ez így, ebben a formában mégsem igaz: a kezdetben The Facebook névre keresztelt hálózat 2004-ben még csak a Hardvard Egyetemen belül terjeszkedett, ott viszont viharos gyorsasággal – egy hónapon belül a fél hallgató kör már az oldalon lógott. A fejlődési irány adott volt, a négy- majd ötfősre duzzadt fejlesztői csapat kreációja kisvártatva felbukkant a Columbián, a Stanfordon és a Yale-en is.

Némi tőkeinjektálást követően a Facebook.com 2006. szeptember 26-án minden 13. életévét betöltött felhasználó számára kitárta kapuit. A Yahoo! már ekkor 1 milliárd amerikai dollárt is ajánlgatott a felületért, de Zuckerbergéket ez nem hatotta meg: szerintük a márka 8 milliárdot is megért volna. Hogy a srácok jól számoltak-e, az kiderül majd 2015-ben, hiszen erre a jeles évre várják az első milliárdjukat tiszta bevételből. Jól haladnak: 2009 szeptemberében jelentette a cég, hogy történetében először sikerült pozitív mérleget elérnie. Ma több mint 250 millióan facebookoznak nap mint nap

A Twitter tipikusan az a szolgáltatás, ami első hallásra ostoba projektnek tűnik. Ki akar 140 karakteres formázatlan üzeneteket küldözgetni a nagyvilágba pusztán szórakozásból? Nos, pontosan sajnos nem tudni, ugyanis az üzemeltetők nem hozzák nyilvánosságra a felhasználók számát – annyi bizonyos, a twitter.com domén a compete.com mérései szerint havi 55 milliónyi látogatóval biztosan büszkélkedhet – és ők csak oldal felületéről belépő vendégek. Idén márciusban a Nielsen adatai alapján bődületes mértékben, 1382 százalékkal bővült az internet SMS-ének is aposztrofált csiripelési mániában résztvevők tábora – igaz, csupán a felhasználók 40 százaléka visszatérő vendég.

Júliusban a TechCruch megszellőztetett néhány belsős dokumentumot, melyben a cég az idei harmadik negyedévre 400 millió dolláros bevétellel számol, 2013-ra viszont már 1,54 milliárd dollárra taksálják a beáramló tőkét 111 milliós profit mellett, és nem kevesebb mint 1 milliárd felhasználót akarnak magukénak tudni.

2007: Megérinteni az iPhone-t

2007. június 29-én hosszas várakozás után végre az első amerikai vásárlók saját kezünkbe vehették a Time magazin által az év találmányának kikiáltott okostelefont, s ezzel kezdetét vette az Apple modern kori sikertörténete. A cég pénteken dobta piacra az iPhone első modelljét, vasárnap estére máris félmillió készülék talált gazdára. Folyó év utolsó negyedévének végére már közel 1 millió 400 ezer almás mobilt tapogattak a vásárlók, a vállalat az utolsó trimeszterben 904 millió amerikai dollár nyereséget könyvelhetett el, szemben a megelőző év azonos időszakában mért 542 millióval.

Az iPhone folyamatos fejlesztés alatt áll, a 3G modell 2008 nyarán debütált, míg a legújabb 3GS típus egy évvel később jelent meg. Az okostelefon felhasználói nem csupán a „vas” multimédiás képességeiben lelik örömüket, óriási siker a 2008. július 10-én indult App Store online szolgáltatásplatform is. A fejlesztőgárdák különféle szoftvereit kínáló felület mára hatalmasra duzzadt: több mint 100 ezer alkalmazás közül szemezgethetnek az érdeklődők, a letöltések száma meghaladta a kétmilliárdot.

2008: Az amerikai elnökválasztási kampány

2009: Az iráni Twitter-forradalom

Az évtized utolsó két legmeghatározóbb internetes eseményét összevonva tárgyaljuk röviden, hiszen mindkettő elsősorban társadalmi-politikai színezetű mozzanat. Amíg a múltban az IT-világ nagyjai felfedezték nekünk a webet, a chatet, a közösségi oldalakat, az okostelefont, a fájlcserét és az online enciklopédiát, addig a politikusok felfedezték az internetet – maguknak. 2008-ban Amerika elnököt választott, mégpedig egy olyan férfiút, aki a BlackBerryje nélkül nem megy sehová, akinek közösségi oldalakon aktív profiljai vannak, aki a YouTube-ot nem csak ismeri, hanem fórumként is használja és aki az internetet első számú kommunikációs közegének tekinti. Elemzők azt mondják, szinte ugyanazok az események ismétlődtek meg, mint negyven évvel korábban a híres Kennedy-Nixon tévévitában: akkor Kennedy a televízióban remekelt, Obama pedig az interneten mosta le MacCaint a színről.

Az iráni elnökválasztást követően zavargások törtek ki az országban, ellenzéki csoportok a Twitter közösségi szolgáltatás rövid üzeneteivel mozgósították és szervezték a megmozdulásokat. Olyannyira hasznos eszköznek bizonyult a felület, hogy az amerikai kormány arra kérte a céget, halassza későbbre az előre betervezett karbantartást, nehogy véletlenül befuccsoljon a rendszer pont az események tetőpontján. A jelenség megmutatta, hogy a Twitter azért minősíthető kiemelkedően hasznos politikai eszköznek, mert a felhasználók többsége nem a szolgáltatás honlapjáról küldözgeti az üzeneteket, így a tartalmat majdhogynem lehetetlen cenzúrázni.

10+1

Vajon teljes lenne a lista? Korántsem lehet az. Egy évtized telt el, és mindenki másképpen élte meg a fent szereplő nagy pillanatokat. Vannak, akiknek e mozzanatok semmit sem jelentenek, és vannak, akiknek a mindennapjaikat határozzák meg.