@kolompár: Nyilván botfülű, aki írta

„Ingyom bingyom tá, libertutá libermá!”

Ezt hogy sikerült így leírni? Az interneten szinte sehol máshol nincs így leírva, tök máshol van a hangsúly a dalban, és ha elvileg halandzsa, tényleg nem értem miért kéne így írni.

www.elmexicano.hu/2015/03/blabla-es-hablaty.html

Az "ántákátészó flóra" kezdetű dal nem magyar találmány. A héten jöttek a városunkba mindenféle ázsiai országból néptánc csoportok, és az egyik gyerekcsoport a téren körbeállt, és pacsizás közben énekelték. Elfelejtettem megkérdezni, hogy honnan jöttek. :S

@bloggerman77: Nem állítottam, hogy ha a TESz-ben nincs, akkor a szó nem is létezett, sőt, épp az ellenkezőjére hívtam fel a figyelmet. Az azonban merész állítás, hogy a 16. században került a magyarba, ha egyszer a 20. század végéről vannak az első felmutatható adataink. (Természetesen újabb adatok felbukkanása esetén biztosabbat is mondhatunk.)

Tegyük fel, hogy a hablaty valamelyik szláv nyelven keresztül került be a magyarba. Ebben az esetben azonban nem magyar területen kellene keresni azokat a kasztíliai zsoldosokat. További kérdés, hogy melyik szláv nyelvből mutatható ki. De he el is fogadjuk, hogy van egy ilyen valamelyik szláv nyelvben, akkor is szembe kell néznünk néhány furcsasággal.

Először is, hogy van az, hogy egy szláv főnévi igenevet a magyar főnévként vesz át? OK, próbáljuk megkerülni a problémát azzal, hogy a magyar a hablatyol igét vette át, és csak később ebből vonódott el a hablaty főnév. Igen ám, csakhogy a magyar a szláv nyelvekből a hímnemű egyes számú múlt idejű igealakot (ill.perticipiumot) szokta átvenni, az -l-t azonosítva a magyar -l igeképzővel, l. pl. szlovák kopať 'ás' ~ m. kapál. Igaz, az ilyen kivételes átvételi formák sem zárhatóak ki teljesen, de ezeket mégiscsak adatokkal illene alátámasztani. Itt túl sok a bizonytalanság.

Azt sem értem, hogy most a 16. sz-i, vagy a 20. sz-i átvétel mellett érvel-e. És ha huszadik századi, akkor belefért még egy szláv kör. És megint ugyanaz a probléma: ha úgyis szlávon keresztüli átvétel, akkor miért van szükség a közvetlen magyar-spanyol nyelvi érintkezést igazolni?

@bloggerman77: Köszönöm az infót, hát erről tényleg nagyon lemaradtam ezek szerint.

Különben a húsvéti hétvégén lesz éppen a szó a blogomban egy spanyol dalban szereplő kitalált szavakról, és abból is kiderül majd, hogy még ezek a kitalált szavak sem annyira kitaláltak, sőt. De többet nem árulok el, mert úgy már nem lesz poén.

@Fejes László (nyest.hu):

"A történeti korpuszban (www.nytud.hu/hhc/) viszont az 1980-as évek végéről vannak az első adatok."

Ja, nincs benne a TESZ-ben, akkor nem is létezik. Világos. Édesanyám 1940-es születésű, és már ő is használta - hiszen tőle tanultam beszélni...

A -'t főnévi igenévi alakot sejtet, a hablar - beszélni főnévi igenév végződését szláv környezetben az ott természetes, ugyancsak főnévi igenévi alakot jelentő -'t-re cserélik. Ez egy logikus magyarázat lenne, van annyira logikus, mint az, hogy gyerekszáj kitaláció.

A magyarországi családnév állományban igen sok olyan német eredetű név van, ahol pl. a szláv környezetben a német melléknévi -er átvátozott a szláv -ij -szkij alakra.

A magyar nyelv a nem magyar nyelveket amúgy is szereti pegoratív halandzsa szavakkal illetni, lásd a karattyolás, illetve a jellemzően a szlovákok beszédének kigúnyolására használt bregybogás szó.

És a 20. században voltunk mi (az egész keleti blokk) testvéri népek a kubaiakkal, nicaraugaiakkal - tehát a modern médián juthatott be spanyol nyelvi hatás (latin zene pl.).

@El Mexicano:

"A 16. században elég sok kasztíliai zsoldos volt Magyarországon" – biztos? Érdekes, mert ezt most hallom először. "

***

A török háborúk első nagy szakaszában, I. Ferdinánd király uralkodása alatt V.Károly császár kasztíliai zsoldosokat (is, meg vallonokat, flamandokat) vezényelt Magyarországra, öccse megsegítésére. Néha egy-egy vár őrségének jelentős hányadát alkották, csak idehaza nem szerették őket, mert igen hamar feladták a várakat.

Abból érdemes kiindulni, hogy a beszélni még nem tudó gyermek is élvezi saját hangját, és a ritmust amit bele tud vinni a gyügyögésbe. Ehhez még ringatózhat is, stb. Sőt, felnőtt ember is "élvezkedhet" általa nem is ismert nyelv hallatán, figyelve annak magán és mássalhangzóit, ritmusát, és hangulatát. Magam több nyelvvel vagyok ilyen platói szerelemben.

Az "Apacuka fundaluka" szerű mondókákat nem érett felnőttek mondogatják egymásnak, hanem gyerekek. Ezzel ősi ösztönöket elégítenek ki. Pl. a rendezett beszéd fegyelme, memorizálás képességének bemutatása, varázslónyelv-varázslás, bizonyos révedésbe esés hangulata, stbstb. Az "Apacuka fundaluka" közvetlen funkciója viszont a kiszámolás, hogy ki legyen "hunyó".

A hasonló szerkezetű "műdalok", azaz költők által írt értelmetlen versek - túl az infantilis-gyerekes örömökön (pl. Weöres, bocsánat :)) - bizonyos "újjgyakorlatként", "tanulmányként" is felfoghatók.

@bloggerman77: "A 16. században elég sok kasztíliai zsoldos volt Magyarországon" – biztos? Érdekes, mert ezt most hallom először. Persze nem kizárt, hogy így volt, de tudtommal nincs olyan spanyol eredetű szó a magyarban, amely közvetlenül onnan (és nem a német, francia vagy angol közvetítésével) került volna be.

@bloggerman77: Sajnos a TESz-ben nincs benne a hablaty. A történeti korpuszban (www.nytud.hu/hhc/) viszont az 1980-as évek végéről vannak az első adatok. Mivel ritka szó, aligha állíthatjuk, hogy korábban nem létezett, de azért ez a 16. század erős, bizonyítani kéne. (A ty mint "szláv behatás"? Hogyhogy?)

A csikidamnak én csak egy etimológiáját ismerem, az a shake it up-ból eredezteti. (L. pl. www.irodalmijelen.hu/node/5204) Mi lenne ennek "szlovák etimológiája"?

Azért a halandzsák esetében jól kivehető honnét származnak, pl. a 'tutáliber libere', vagy az idézett "Ingyom bingyom tá, libertutá libermá!" egyértelműen latinból vannak...

„Éjjá, éjjá, csikidam, csikidam, posztam, posztam, pacs, pacs, pacs!” - ebben meg felismerhető a szláv (szlovák?) hatás.

@El Mexicano:

"A spanyolokat kiröhögjük, hogy náluk náluk a 'beszél' az éppen hablar, habla, holott pontosan ebből származik a magyar blabla és hablaty is, méghozzá a francián keresztül,"

***

A 16. században elég sok kasztíliai zsoldos volt Magyarországon, úgyhogy simán közvetítő nélkül jöhetett a szó, vagy némi szláv behatással (a -ty végződés miatt), mert akkor a 'hablaty' jelentése tkp. az, hogy 'beszélő'.

@Fejes László (nyest.hu):

"Érdekes, h a cikk nem említi az egyik legismertebb példát: hókus-pókusz < hic est meus corpus 'ez az én testem' "

***

Én úgy tudom, hogy a hókusz-pókusz a 'Hoc est poculum' félrehallása - legalábbis a bűvészet történetével foglalkozók ezt mondják.

@suburru:

Hehe, a wikipédia valamelyik szerkesztője viszont komolyan vette ezt a sumér dolgot, és képes volta ezt leírni:

"A nyersfordítás: „Kelj föl Dunguz, szülj reggelt Dunguz, Szülj reggelt, áradj, terjedj, vágjad, űzzed Bambuszt!”

Ennek nagyjából a magyar megfelelője: Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink megfagynak!"

Hahaha